2 C
Budapest
csütörtök, december 3, 2020
Kezdőlap Filmsomnia Kritikák Meztelen befutó (Flitzer - 2017)

Meztelen befutó (Flitzer – 2017) [Kritika]

Nem gyakran jut el a magyar mozikba svájci film. Főleg nem olyan, ami már lassan 2 éve debütált a gyártó országban. A Meztelen befutó, ugyanis 2017-ben jelent meg a svájci mozikban. Maga az alaptörténet nem újkeletű, hiszen aki otthonosan mozog a sportban, azon belül is a sportközvetítésekben, az már biztosan találkozott legalább egyszer egy Streakerrel. Ők azok a személyek, akik valamilyen megfontolásból, legyen az egy elvesztett fogadás, egyszerű rendzavarás, vagy egy cég által élő reklámtáblaként „fellépő” férfi vagy nő, meztelenül berohan egy sportesemény (többnyire focimérkőzés) közben a pályára, ezzel magára vonva a figyelmet és megszakítva a játékot. Az egyik, ha nem a leghíresebb ilyen személy, egy Jimmy Jump nevű spanyol férfi volt, aki szinte minden nagy döntőn vagy komolyabb volumenű meccsen beszaladt a pályára, kijátszva az „éber” biztonságiak figyelmét. Ő például ezt hivatássá avanzsálta a maga számára.

Manapság is fel felbukkan egy-két ilyen renitens ember, de a sportszövetségek határozottan megtiltották, hogy az élő közvetítések idején ez adásba kerüljön, ezzel is elvéve a leendő próbálkozók kedvét… kisebb nagyobb sikerrel. Legutóbb az oroszországi labdarúgó világbajnokságon volt ilyen incidens, ráadásul pont a döntőben, ahol Putyin ellenes aktivisták (két nő és egy férfi) szakították meg a meccset. Sokan azonban egyszerűen azért szalad be, hogy egy közös selfiet kérjen kedvencétől, aki vagy engedi, vagy vonakodik tőle.

De visszakanyarodva a filmre, a Meztelen befutó más aspektusba helyezi ezt a fajta viselkedést. A főszerepben egy középkorú, köztiszteletnek örvendő tanár áll, akinek az az álma, hogy a város egykori, híres szülöttének tiszteletére létre hozzon egy múzeumot. De a tanács leszavazza ötletét, és inkább sportpálya építésére szánja a megtakarított összeget. Viszont emberünk egy rossz fogadás miatt elveszíti a rábízott pénzt, így nem lesz más választása, minthogy valahogyan össze szedje az összeget, mielőtt az kiderülne és emiatt börtönbe kerül. Ebben segítségére lesz a fodrásza, aki azt az ötletet dobja fel, hogy csináljanak Streaker fogadásokat, ami annyit tesz, hogy az emberek fogadásokat köthetnek mennyi ideig tudnak Ádámkosztümben a pályán maradni a „befutók”. Ehhez persze kellenek bevállalós egyedek is, akinek toborzása szintén főszereplőnkre vár. Közben pedig még számolnia kell egy dögös rendőrnővel és egy építési vállalkozóval is, akik szintén a tanárúr nyomában vannak.


Aki szereti a német humort és érti is, annak nem lesz csalódás ez a film, hozza a tőle megszokott stílust, ahol a meztelenkedés, vicces helyzetkomikumok úgy váltogatják egymást, mint Magenheim Julcsi a barátait a Szomszédok című teleregényben. Valahogy a német ajkú filmesek előszeretettel teszik meg az iskolai környezetet filmjeik központi helyszínévé. Fura mód valamiért nem akarnak elszakadni a suliktól, csak a karakterek és némileg a történetek változnak. Elég csak a Hangyák a gatyában, a Csajok a csúcson, a Fák Ju tanárúr, vagy az Az a hülye szív című filmekre gondolni. Mondhatni a német vonatkozású filmnek az iskola az, mint a magyar konyhának a Vegeta. Nem biztos, hogy szükséges bele, de rosszabb biztos nem lesz tőle…

A hazai publikum számára nem hinném, hogy találunk olyan húzóneveket a filmben, akik biztos garanciát jelentenének egy alkotás sikerére, mint Hollywoodban – bár manapság már ez a megállapítás sem helyes – egy-egy nagy világsztár. A főszereplő tanárt, Balz Naf-ot, Beat Schlatter (A homokember) alakítja, a film írója és rendezője pedig Peter Luisi volt, aki az előbb említett, A homokember című alkotást is tető alá hozta. Tehát a magyar közönség tényleg csak egy jó ajánló, vagy előzetes győzheti meg arról, hogy érdemes-e megnézni a Meztelen befutót, vagy sem. A film szerencsére kevés üresjáratot tartalmaz, ennek ellenére a 93 perces játékidő pont elég volt arra, hogy ezt a történetet feldolgozza. A karakterek nagyon jól illenek a film stílusához mind történet, mind pedig a német vonal megszokott stílusjegyeihez viszonyítva.

[letsreviewuserrating postid=”14373″ id=”1594″ title=”Neked mennyire tetszett a film?” content_title=”Olvasói értékelés” image=”14382″ format=”1″ design=”1″ score_box=”off” skin=”2″][/letsreviewuserrating]

Dörgő Dániel
Dörgő Dániel
A filmek, a mozik mindig is kiemelt részét képezték életemnek. Lassan huszadik éve lesz, hogy belekerültem a filmkészítés világába. Megannyi élmény ért ezalatt a két évtized alatt, sok produkcióban részt vehettem, világsztárokkal forgathattam. Majd jött egy lehetőség, hogy írhatnék kritikákat is. Számomra fontos szempont, - hogy sokakkal ellentétben- én nem akarom megmondani a nézőnek, hogy egy film jó-e vagy sem, kell-e szeretni vagy sem. Hanem, minél objektívebb alapon bemutatni egy alkotást, hogy az olvasó maga döntse el, az adott mozi számára mit nyújthat. Persze a kritikaírás tartogat magában szubjektivitást is, de minden embernek mások az igényei, így inkább az adott film érdekességeire, valamint az azzal kapcsolatos, fontosabb információkra helyezem a hangsúlyt. Hisz mindenki el tudja maga dönteni, hogy az neki tetszett-e vagy sem. Műfajban vannak prioritást élvező filmek számomra is, de szívesen megtekintek olyan alkotásokat is, melyeket alapból lehet nem néznék meg. Volt erre is példa már és rájöttem, minden filmből lehet tanulni, minden műfajra nyitottnak kell lenni. Így fejleszthetjük ismereteinket és önmagunkat is. Örömmel tölt el, hogy egy olyan nagyszerű csapat tagjaként, mint az Artsomnia, oszthatom meg filmes véleményem a közönséggel.
Hírdetés

KI NE HAGYD!