James Wan a Démonok között és az Annabelle első részével megalkotta saját filmes univerzumát, ami a démonokat és egyéb természetfeletti entitásokat helyez a középpontba. A fent felsorolt filmek óta már számos folytatás készült (Démonok között 2, Az apáca vagy az Annabelle 2) és még további jó pár rész van készülőben (Annabelle 3, Démonok között 3), de van egy zsákbamacska, ami nem más, mint jelen írásom tárgya. Pár hete nyert megerősítést Wan által, hogy ez az alkotás is az univerzum része lesz, ami minden rajongót meglepett. A bemutató után pedig kiderült, hogy A gyászoló asszony átka semmivel sem jobb, mint a széria gyengébben sikerült darabjai.
Anna Tate-Garcia (Linda Cardellini) egyedül neveli két gyermekét Chris-t (Roman Christou) és Samantha-t (Jaynee-Lynne Kinchen) Los Angelesben. Gyermekvédelemmel foglalkozik és ennek kapcsán keveredik bele egy gyermekbántalmazási ügybe, amit a bizonyítékok alapján az érintettek édesanyja követ el. De, mint az a későbbiekben kiderül egy sokkal gonoszabb és ősibb entitás a felelős a bűntettekért, aki nem más, mint a Gyászoló asszony (Marisol Ramirez) és egyre nyilvánvalóbbá válik a tény, hogy Anna gyermekeire fáj foga.
A történet alapjait egy mexikói folklór szolgáltatta, ami La Lloronáról, vagyis A gyászoló asszonyról szól, aki miután férje, akit tiszta szívéből szeretett megcsalta és ott hagyta őt, vízbe fojtotta két gyermekét, majd tettén elborzadva önnön maga életének is véget vetett. Azóta pedig más emberek gyermekeit rabolja el. Nagyon jó táptalaj egy ilyen rémtörténet egy igazán jó horrorfilmhez, de sajnos ennek a mozinak az esetében nem sikerül kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket. A legnagyobb gond az önismétléssel van. A történetben ötször hangzik el a gyászoló asszony eredettörténete, öt különböző karakter szájából és egyik sem tesz hozzá semmi extra információt, a sztori mindig ugyanaz. Ráadásul olyan banális idiótaságok vannak benne, mint például, hogy a jóságos pap azt állítja, hogy a címszereplő lény csak éjjel támad, de ezzel szemben a néző már látta, hogy a nappali támadásokat sem veti meg. Az erőltetett univerzumos kapcsolódási pontról nem is beszélve, ami olyan szinten gagyi és igénytelen, hogy már-már teljesen felesleges is. Az egyetlen kérdés, ami ennek kapcsán felvetődik, hogy Perez atyánál – aki eddig csak az Annabelle első etapjában tűnt fel – nem találtak erősebb csatlakozási pontot?
A rendezéssel nincsen különösebb probléma, abszolút korrekt munka. Még a jumpscare-ek is működnek már pedig azokból nagyon sok van. Ami bosszantó lehet ennek kapcsán, hogy az előzetesekben az ijesztgetések közel hetven százalékát lelövik, így, aki azok közül mindet látta, azoknak nem sok meglepetést tartogat a film. A színészi játékra sem lehet különösebben panasz, hiszen mindenki remekel a szerepében, még a gyerekek is. A legjobban eltalált karakter, aki ellopja a showt, azonban nem a címszereplőnk, hanem Rafael Olvera a helyi sámán, akinek minden jelenete, dumája és megmozdulása aranyat ér. Amit az Apácában nem sikerült Burke atyával, azt itt véghez vitték, hiszen Olvera karaktere és drámája sokkal jobban megírt, kidolgozottabb, valamint logikusabb is.
Az egész alkotáson látszik, hogy az Apáca paneljeire építkezett mind rendezésben, mind karakterekben, mind operatőri munkában és vágásban, mind pedig az írás tekintetében. Annak minden pozitívumát és negatívumát megőrizve és átmentve. Viszont a legszomorúbb az egészben, hogy látszik, hogy önálló mozinak készült csak James Wan nem bízott eléggé a mozi sikerében és ezért beleerőltette a manapság már nem túl stabil lábakon álló filmes univerzumába, ezzel tovább rontva annak renoméját.
