– Maga mondta, hogy nincsenek határok.
– De, vannak. Ha a török megszállt területről jön.
Bevallom becsülettel, először nem olvastam el a Kutyám nélkül sehova című film tartalomleírását. Lány vagyok, láttam a filmet beharangozó poszteren egy cuki keverékkutyát és ez bőven elég is volt. Óhh, mondom, amúgy is vágyom egy kis könnyedségre, nem kell ezt túlgondolni, jó lesz ez a szeleburdi, állatkás film nekem. Nem akartam filozofálni, eszmét futtatni, pusztán jól szerettem volna magam érezni. Nos, félig-meddig teljesült a szívem vágya: sokat mosolyogtam, de nem úsztam meg azt, hogy gondolkodjam. Így jártam, és Önök is így járnak, ha adnak egy esélyt az alkotásnak. Valami egészen parádés az, hogy az egész filmben a kutya, Jimmy tulajdonképpen egy nagy látszat, egy látszat, ami mögé az alkotók elrejtették a lényeget és a történelmi hátteret. Na jó, olyan rettenően nem volt nehéz rájönni arra, hogy a film mit dolgoz fel, de maga az elképzelés, hogy a mozilátogatók olvassanak a sorok mögött, érdeklődjenek más nemzetek helyzete iránt, az parádés. És kell hozzá a háziállat, az az igazság. Szükségeltetik hozzá egy megnyerő reklám, hiszen tudjuk, hogy bármi, amiben kutya szerepel, arat. Taktika volt ez, hogy gondolkodásra, együttérzésre sarkaljanak.
Kis ismertetés képpen lássuk ezt az emlegetett háttértörténetet: A zöld vonal a Ciprusi Köztársaságot kettéosztó tűzszüneti vonal, amelytől délre a Ciprusi Köztársaság által felügyelt területek, északra a csak Törökország által elismert Köztársaság nevű bábállam található. Észak-Ciprusi Török, a ciprusi függetlenség kikiáltása után létrejött köztársaság a görög- és török-ciprióták közötti 70%-30% arányú hatalommegosztásra épült. Ám a felek már az elején sem tudták békésen rendezni az ország ügyeit és ez fegyveres összetűzésekhez vezetett. Ezért 1963 végén egy britekből álló kontingens létrehozására került sor III. Makariosz elnök hozzájárulásával. A kontingens vezetője Peter Young vezérőrnagy lett, aki a sziget térképén zöld filctollal jelölte be a két népcsoportot elválasztó határt, aminek a neve ebből eredően „Zöld Vonal” lett. 1964-ben a britek helyét ENSZ csapatok vették át. 1974-ben az országban bekövetkezett görög-ciprióta katonai puccs hatására és a török kisebbség védelmére hivatkozva Törökország katonai agressziót hajtott végre Ciprus ellen és megszállta a sziget vonaltól északra eső területeit. Ezzel Ciprus 37%-a került megszállás alá, és a Zöld Vonal átjárhatatlan tűzszüneti vonallá lényegült át. Délről a törökök menekültek északra, míg északról gyakorlatilag az összes görög délre. A Zöld Vonalnál 1974 után többször történt halálos összetűzés. Utoljára 1996-ban, amikor egy tüntetés során a vonalon átjutni próbáló görög cipriótát, Tászosz Iszaákot agyonvertek a török ciprióták, illetve két nappal később egy szintén görög-cipriótát Szolomósz Szolomút lőtték agyon a török oldalról, amikor megpróbált felmászni egy oszlopra, hogy letépjen egy észak-ciprusi zászlót. Az eseményekről számtalan fotó és videofelvétel készült, amelyek bejárták a világsajtót.
A Zöld Vonal megközelítőleg 180 kilométer hosszan osztja ketté a szigetet. A demarkációs vonal hármas ellenőrzés alatt áll: északról hadsereg ellenőrzi, míg a két felet egy ENSZ által kijelölt ütközőzóna választja el. Nicosia (a főváros) belvárosában jelentős katonai készültség érzékelhető mindkét oldalon, a katonai ellenőrzőpontok, őrtornyok jelentős számú turistát vonzanak. A béketárgyalások eredményeként először 2003-ban nyitottak határátkelőt Nicosiában, a korábban a béketárgyalások helyszínéül szolgált Ledra Palace Hotel mellett. Idővel az átlépésre és a megszállt területeken tölthető időre vonatkozó szabályok is enyhültek. Mivel az északi területeket csak Törökország ismeri el, a határátlépés után a turista hivatalosan nem számíthat jogi segítségre, noha komolyabb bűncselekményről eddig nem született beszámoló. Megnőtt ugyanakkor az északról illegálisan belépők száma, ami veszélyezteti a Ciprusi Köztársaság korábban kiváló közbiztonságát.
Ezt a jelenben is létező hátteret, ezt a máig fennálló és kibékíthetetlennek látszó konfliktust mixelték össze az alkotók Yiannis (Adam Bousdoukos) Kika, (Vicky Papadopoulou) és Jimmy (a kutya) zűrös magánéletével, hozzájuk mellékeltek még néhány vicces mellékszereplőt, akik szintén képviselik a történelmet és a jelent, de akadnak terveik a jövőre nézve is. Yiannis elképesztően zűrös pasi, a csaja otthagyta, hogy pontosan miért, az annyira titkos, hogy a kedves mozilátogató meg nem tudhatja. Yiannis valószínűleg Jimmy Hendrixről nevezte el exével közös állatát, ha nem lett volna jó a film, már ezért is imádtam volna a mozit. Yiannis egy tehetséges zenész, és mindent képvisel, amit a legtöbb művész: tartozások tömkelege, zűrös ügyekbe keveredés, kilakoltatás szélén állás, és még miegymás. Jimmy-hez, azért ragaszkodik, mert a szerelméből, a Kika-val való kapcsolatából csak ő maradt neki. Véleményem szerint két dolgot jelképez a „kutyi”.
Jelképezi a kötődést: egy személyhez, egy érzéshez, akitől vagy amitől elszakadni nem akarunk és talán nem is tudunk. De képviseli a határtalanságot is, hiszen, a két különálló világot képes összekapcsolni egy szempillantás alatt. A kutya a kapcsolat, az összekötő pont kultúrák, emberek és nemzetek közt. A kutya felülírta a hatalmasok és a háborúk következményeit. A film erről szól, és nem is izgulunk azon nagyon, hogy megkerül-e végül Jimmy. Sokkal inkább izgulunk azon, hogy a török ciprióta eljuthat-e valaha Hollandiába, sokkal inkább agyalunk azon, hogy a főhős rájön-e, a maradáshoz vagy a távozáshoz kell nagyobb bátorság, felfokozott állapotba kerülünk attól, hogy három különböző kultúrájú, nézetű, vágyakkal rendelkező férfi képes-e a közös cél érdekében szövetséget kötni és egymásnak segíteni, és talán ami a legfontosabb üzenete az alkotásnak: Senki sem tehet arról, hogy hova született, senkit sem nevezhetünk háborús bűnnek, és mindenkinek joga van az otthon-érzetéhez.
Igaz, nem mondják ki, de a végére kiegyezés születik. Sok poén elhangzik: kifigurázzák a helyzet magaslatán nem igazán elhelyezkedő ENSZ-t, az egyik mondatban vannak határok, a következő szövegkörnyezetben már nincsenek, a túlsúlyos ellenőr férfi, aki dönthet Yiannis és kutyája sorsáról, pedig nem más, mint egy kisfiú, akinek a gazdája felnőtt létére természetesen Anyuci. Akadnak jócskán titokzatosságok is: Miért nem fejezte be a lemezt Yiannis? Múzsája volt az ex szerelme vagy talán a bandának tagja is? Visszatér-e a művész a küldetéséhez? A történet nem volt teljes. Nem volt teljes, mert ezeket nem tudtuk meg. A film azért született, hogy fricskát állítson egy régóta fennálló és elképesztően szomorú helyzetnek. A szomorú helyzetből viccet, morbid képeket hoztak össze.
