Könnyen fogyasztható stíluskavalkád: Squid – Bright Green Field (Warp Records, 2021) albumkritika

Meglepően sok új brit banda tűnt fel az utóbbi időben, akikre érdemes odafigyelni: Black Country, New Road, Sault, black midi, The Long Faces és nem utolsó sorban a Squid. A két évvel ezelőtt megjelent Town Centre című EP-jük alapján sokan felfigyeltek rájuk, velem együtt. A debütáló lemezük pedig egyáltalán nem okozott csalódást.

A Bright Green Field olyan, mintha a Radiohead, a Talking Heads, a Pink Floyd és az LCD Soundsystem összejött volna játszani egy kis jó öreg post-punkot. Az album hangulatát tökéletesen megalapozza a rövid intro után következő G.S.K., amiben ízelítőt kapunk abból, hogy milyen stílus várható a lemez többi részén. Az egyetlen gond ezzel a dallal, hogy túl rövid. Ezt a következő szám, a Narrator orvosolja a nyolc és fél percével. Van itt minden: funkos dance-punk egy kis elektronikával, amit zseniálisan kevernek a srácok, hisz minden egységesen hangzik. A kétperces build-up még az ágyamban fekve is felpumpálja a véremet, az utána következő sikoltozás pedig megkoronázza az egészet és elég erős nyomot hagy az emberben.

A Boy Racers egy teljesen normális dal, de félúton fogja magát és átvált egy víz alatti sci-fi horror filmzenévé, ami még valami szörnyű látvány nélkül is félelmetes tud lenni, ha nem számít rá az ember. Az ezt követő Paddling pedig folytatja ezt a kényelmetlen hangulatot, de azt hamar átalakítja egy kellemes számmá, amit a szúrós gitárok és lebegő szintik emelnek magasabb szintre, a refrénről nem is beszélve. A Documentary Filmmaker úgy indul, mintha egy Steve Reich-szám lenne, de a lemez többi részével ellentétben itt nincsenek radikális változások. Nem is feltétlen kellenek, így félúton pont jól jön ez a pár perc nyugalom. Ezt követi a 2010, ami nagyjából úgy hangzik, mintha a black midi feldolgozna egy számot a Radiohead In Rainbows-járól. A Peel St. és Global Groove hozzák az eddig megszokott kötelezőt, bár utóbbi kicsit belassul. De az utolsó szám, a Pamphlets az, ahol ki tud bontakozni a banda. A nyolc percével szépen lezárja az albumot, a vége viszont olyan hirtelen jön, hogy várnám a következő számot, de mivel az nincs, így a következő lemezt várom.

A Squid bebizonyította, hogy tudnak úgy újszerűen hangozni, hogy nem áldozzák fel a befogadhatóságukat, és bár van egy-két furcsább perc az albumon, ezek teljesen jól vannak összefonva a többi, könnyebben hallgatható résszel. Ezek meglepő természetességgel követik egymást, és ahelyett, hogy elvennének a lemezből, inkább hozzáadnak. Bár egyértelműen a hosszabb számok működnek a legjobban, a rövidebb dalok is különlegesek és érdekesek tudnak maradni néhány kivétellel (Resolution Square, The Flyover, Peel St., Global Groove). Az énekes, Ollie Judge hangja és stílusa nem biztos, hogy mindenkinek be fog jönni, de a banda által játszott zenéhez tökéletesen illik, az pedig egyértelmű, hogy ez a lemez egy nagy jövő előtt álló zenekar munkája.

Friss

Creed III kritika (Creed III, 2023) – Még mindig megvan benne a tűz

Talán kijelenthető, hogy eddig mindkét Creed film kiválóan vitte tovább a Rocky franchise örökségét,...

65 kritika (65, 2023) – Jurassic Parkban a helyzet változatlan

Tehát adott egy minimál karakteres túlélőfilm. Nem nagy ügy, vagyis lehetne az, mert ugye...

Hadik kritika (2023)

Képzeljük el, ahogy Rango, a kaméleon huszárruhát ölt, majd elkiáltja magát: „És most vágtatunk”....

Sikoly VI. kritika (Scream VI, 2023) – Ghostface New Yorkban

2022-ben több, mint egy évtizedes álmából keltették fel a Sikoly franchise-t. A Wes Craven...
Rigó Péter
Rigó Péter
Sorsfordító volt, amikor gyerekként megnéztem a Donnie Darko-t, és amikor először elindítottam az Underground 2-t. Innentől kezdtek el igazán érdekelni a filmek és a zenék. Azóta nem telik el nap anélkül, hogy ne néznék vagy hallgatnék valami újat.

Hasonlóak

A tökéletes öndefiníció: All Machines Will Fail: And We (2022) kritika

Végre megjelent az All Machines Will Fail debütlemeze és iszonyatos erővel ránt a mélybe. Az...

Noir és modern metál: Kajgūn – Daogoad (2022) kritika

Mi történik, ha bezárunk négy profi zenészt egy stúdióba improvizálni? Megszületik egy Kajgūn lemez. Hiába...

Merülés a világűrbe: The Universe is an Ocean (2021, The Swamp Records/Addicted Label) albumkritika

A The Universe is an Ocean egy egészen új szóló formáció, melyben Söptei Balázs...