Noir és modern metál: Kajgūn – Daogoad (2022) kritika

Mi történik, ha bezárunk négy profi zenészt egy stúdióba improvizálni? Megszületik egy Kajgūn lemez.

Hiába járunk még csak 2022 elején, a Kajgūn máris jó eséllyel pályázik az év legizgalmasabb lemeze címre. Önmagában a hangszerelés is roppant érdekes, hiszen a jazzel fűszerezett metált a padlóig hangolt gitár és dobok mellett izgalmas szintik, theremin, elektromos hegedű, de még szaxofon is tarkítják. Ha ez még mindig nem lenne elég további adalék, hogy az album négy trackje teljesen improvizatív módon lett feljátszva.

A csapat egy egész napot töltött a soroksári Csend Stúdióban, a session-t követően pedig kiválasztották a négy legalkalmasabbnak tűnő anyagot, ezek együttese alkotja a Daogoad lemezt.

Ugyan mindegyik track hossza bőven 7 perc felett jár, az experimentális zenék kedvelői egy pillanatra sem fognak unatkozni. A Kajgūn legénysége nagyon egymásra van hangolódva és a lehető legnagyobb természetességgel ugrálnak a lágyabb elszállós témák és a metál nyújtotta szaggatott döngölés között, végig tökéletesen követve, figyelve egymás játékát.

Kajgūn: Daogoad albumkritika
Fotókredit: Szalontai Péter

Ha választani kéne talán a második, Dhao Neyr Kouxmala címre keresztelt tétel az anyag csúcspontja. A noir filmekre jellemző zenei hangulat olyan jellegzetes egyveleget alkot a torzított gitárral, ami előre megírt zenék esetén akár a zenekar védjegye is lehetne. Szerencsére a Kajgūn kreatívabb ennél és a további három tracknek is megvan a maga saját világa, így alakul ki ez az igazán egyedi összkép.

A Daogoad könnyen csaphatna át öncélú művészkedésbe, azonban nem teszi. Végig ízléses és ötletes marad, képes prezentálni a zenekar együttes és egyéni kvalitásait, anélkül, hogy bárki a többi zenészre telepedne és a megszólalás is kiváló.

Messze még az év vége, de a Kajgūn debütlemeze biztosan a hazai underground egyik idei gyöngyszeme és még gyakran elő fog kerülni a lejátszási listánkon. Reméljük nem kell túl sokat várni a következő anyagra.

A Daogoad február 11.-től válik elérhetővé a közönség számára.

Friss

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy című kiállításán jártunk a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben

A XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény rendszerint időszaki kiállításokat is szokott...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...

6 dolog, amit nem tudtál a szülinapos Mark Hamillről

Mark Hamill legismertebb szerepe valószínűleg élete végéig Luke Skywalker jedi lovag (majd későbbi mester...
Török Dániel
Török Dániel
Tizenéves korom óta foglalkoztatnak a különböző művészeti ágak. Leginkább a zenében érzem otthon magam, tizenöt éves korom óta játszom, azóta a legkülönfélébb hangszereken próbáltam ki magam: csellón, gitáron, ütősökön, szintetizátorokon. Stilisztikailag a metál áll legközelebb a szívemhez, de szívesen hallgatok és beszélek más stílusokról is. Szintén foglalkoztat a képregények világa, jelenleg több, mint ötszáz példányt számol a gyűjteményem. A hétköznapokban a színház világában munkálkodom, világosítóként.

Hasonlóak

A tökéletes öndefiníció: All Machines Will Fail: And We (2022) kritika

Végre megjelent az All Machines Will Fail debütlemeze és iszonyatos erővel ránt a mélybe. Az...

Merülés a világűrbe: The Universe is an Ocean (2021, The Swamp Records/Addicted Label) albumkritika

A The Universe is an Ocean egy egészen új szóló formáció, melyben Söptei Balázs...

Nagy Gergő – The Sounds of Veins (2021) albumkritika

Nagy Gergő kiváló gitáros. Különösen, azért kedves számomra a zenéje, mert már akkor felfigyeltem...