Car Bomb: Mordial (2020) album kritika

A Car Bomb zenéjével a 2016-os Mordial című lemezük idején találkoztam először. Akkoriban megállíthatatlanul jöttek ki a különféle djent lemezek, amibe nagyon hamar belefáradtam, gyorsan nagyon sematikussá vált ez az alműfaj, ezért kifejezetten hálás voltam a Car Bomb egészen egyedi hangzásvilágáért. Ahogy rongyosra hallgattam a korongot, egyre inkább erősödött bennem az érzet, hogy valami piszkosul ismerős, ezért keményen beleástam magam a zenekar munkásságába és gyorsan ki is derült, hogy a Meta producere nem más, mint a Gojirát irányító Joe Duplantier. A Car Bomb zenéje tényleg olyan kicsit, mintha egybemosnánk a Gojirát a Meshuggah-val, hozzáadnánk a new york-i színtér jellegzetességeit és ehhez társulnának a zenekar tagjainak a kísérleti megoldásai.

Car Bomb

Akárcsak az előző lemeznek, a Mordialnak is az egyik legerősebb eleme a zene mozgása. A dalok iszonyatos vágtákból tudnak átcsapni egy nagyon feszült várakozó állásba, ami sejteti, hogy itt bizony mindjárt robbanni fog valami, vagy egészen alattomos lassításokkal gyűlik a hallgatóban a zaklatottság. Persze nem csak a dinamikával bánik jól a csapat, kifejezetten váratlan pillanatokban tartanak egy-egy lélegzetvételnyi szünetet, hogy aztán azelőtt arcul csapjanak a riffek, hogy észrevegyük egyáltalán mi is történt.

car bomb

Erre a bandára is sokkal jobban szeretek egy egységként gondolni, mintsem bárkinek a kiugró tehetségét méltassam, egyedül a gitáros, Greg Kubacki furcsa effektjei vagy progresszív játéktechnikája zökkent ki néha ebből a gondolkodásmódból, mondjuk egy lézerpisztolyhanggal. A rengeteg poliritmikus rész ennek ellenére soha nem csúszik szét, nem erőltetett és egyik zenész sem akar túltenni a társain, mindenki tudja hol a helye. Talán a lemez leggyengébb láncszeme az énekes, Michael Daffernel. Félreértés ne essék, kiváló énekes, ráadásul sokkal több tiszta dallamot pakolt erre a lemezre, mint korábban, ellenben aki nem szereti és monotonnak tartja a Meshuggah üvöltéseit, az Daffernel technikájával sem fog könnyen megbarátkozni. Viszont a hangzás rendben van, szerencsére sikerült nem túlprolírozni a keverés során, ami nagyon jól áll a Car Bomb zenei világának, jó eséllyel ők is felkerülnek az ez évi top listámra.

Car Bomb
Neked mennyire tetszett?
Olvasói értékelés0 Votes
0


 

Car Bomb
Car Bomb: Mordial
Összességében
Ugyan a Mordial nem sikerült olyan progresszívre, mint az elődje, sőt gyakran az az érzésem, hogy még mindig a Meta-t hallgatom, így is nagyon jó album, akik szívesen hallgatnak olyan zenét, amiben inkább a ritmizálás dominál, mintsem a dallamosság, az kifejezetten imádni fogja.
Pozitívumok
Dinamikai és ritmikai elemek ügyes egyvelege
Több dallamos vokál
Váratlan gitáreffektek
Negatívumok
Monoton üvöltözés
Nem lépett túl messze, az elöző anyaghoz képest
90
Értékelés

Friss

Outer Range és Night Sky 1. évad kritika (Amazon Prime Video – 2022): Hasadékok az amerikai álom szövetén

A címben mindjárt két sorozatcím is szerepel, örömmel zavarom össze tehát az olvasót egy...

Tokyo Vice 1. évad kritika (2022): Bűnözés neonfényben

Ki lehet mondani, hogy a maffiáról közel mindent elmeséltek már. Mégis lehet újat mutatni,...

Szabó János emlék fragmentumai

Szabó János 1967-ben fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenőtől, Konecsni Györgytől,...

Mindenki odavan a Top Gun: Maverickért

A cannes-i fesztiválon ötperces álló ovációval ünnepelték Tom Cruise új szuperprodukcióját, a Top Gun: Mavericket, a sztár pedig...
Török Dániel
Török Dániel
Tizenéves korom óta foglalkoztatnak a különböző művészeti ágak. Leginkább a zenében érzem otthon magam, tizenöt éves korom óta játszom, azóta a legkülönfélébb hangszereken próbáltam ki magam: csellón, gitáron, ütősökön, szintetizátorokon. Stilisztikailag a metál áll legközelebb a szívemhez, de szívesen hallgatok és beszélek más stílusokról is. Szintén foglalkoztat a képregények világa, jelenleg több, mint ötszáz példányt számol a gyűjteményem. A hétköznapokban a színház világában munkálkodom, világosítóként.

Hasonlóak

A tökéletes öndefiníció: All Machines Will Fail: And We (2022) kritika

Végre megjelent az All Machines Will Fail debütlemeze és iszonyatos erővel ránt a mélybe. Az...

Noir és modern metál: Kajgūn – Daogoad (2022) kritika

Mi történik, ha bezárunk négy profi zenészt egy stúdióba improvizálni? Megszületik egy Kajgūn lemez. Hiába...

Merülés a világűrbe: The Universe is an Ocean (2021, The Swamp Records/Addicted Label) albumkritika

A The Universe is an Ocean egy egészen új szóló formáció, melyben Söptei Balázs...