Lerombolja a várost, aztán segít újjáépíjteni: Gojira – Fortitude (2021, Roadrunner Records) kritika

Ha szereted a Gojira bármelyik korszakát, ezen az albumon biztos megtalálod az új kedvenc dalod.

Azt hiszem, kétfajta „kiváló” album létezik: az egyik első hallgatásra levesz a lábadról és mást nem is akarsz hallgatni, a második viszont nehezen adja magát, többszöri hallgatásra fedi csak fel a titkait, míg végül megadod magad neki.

A Fortitude kétséget kizáróan a második kategória, főleg, ha nem egyben hallgatod. Egyrészt van itt minden, ami a korábbi albumokat naggyá tette, és rengeteg olyan húzás, ami szokatlan lehet a francia kvartett részéről. A lemez első három dalát korábban már mind hallhattuk. A nyitó Born for One Thing egy ütős kezdés, tele furcsa gitárzajokkal és vokálokkal. Erős kezdés, de közel sem a legdurvább szám az albumon. A következő, Amazonia címet viselő tétel akár egy old-school Sepultura-dal is lehetne, kicsit megfűszerezve a srácok saját hangzásvilágával. Egyértelműen koncerten fog igazán ütni, és jó lenne, ha élőben csinálnának vele valamit hasonlót, mint a Pray-jel a Redrocks bulin. Az Amazonia jelentőssége viszont nem merül ki annyiban, hogy egy király tribal-metál szám kerekedik belőle, egy erős jótékonysági kampány is épül köré, aminek a bevételeit az Amazonas élővilágának felépülésére fordítják.

Gojira Fortitude
Gojira: Fortitude

Az első új szám a Hold On, aminek van egy elég erős 80-as évekbeli prog-rock hangulata, hogy aztán meginduljon, de csak épp annyira, hogy felkészítsen a következő dalra. A Fortitude gyakorlatilag egy intro a korábban már szintén megjelent The Chant-hoz. Elsőre is nagyon megszerettem ezt a szokatlan számot, de az intróval még hatásosabb. A Sphinx megmutatja, hogy hogyan szólna a The Link, ha most jelenne meg, ezután pedig a valamivel enyhébb Into the Storm következik, ami borítékolhatóan koncert sláger lesz, amikor újra lesznek élő bulik. A The Trails időzítése gyakorlatilag tökéletes, egy nagyon szép énekes ballada, hogy fújjunk egyet a második extra brutális track, a Grind előtt. 

A Fortitude szerkezete gyakorlatilag tökéletes, végig fenn tudja tartani a figyelmet és tudja, hogy mikor kell egy kis levegőhöz juttatni a hallgatót. Mindenképpen előrelépés ez az album zeneszerzési szempontból, sokkal ügyesebben és következetesebben írt dalcsokor jelent meg, mint bármikor korábban. A keverés egy kicsit fura, az ének nagyon a háttérbe szorul, a vokálok itt-ott kicsit kásás hatást keltenek, és fogadni mernék, hogy a dobok is halkabbak, mint a korábbi megjelenésen. A gitárok ellenben kristálytiszták, ami jól áll a lemeznek. Azt hiszem, a Gojira ezúttal valami olyan megközelítést alkalmazott, mint a Tool, de még kell hozzá rutin.

Gojira: Fortitude
Gojira 2021. Photo: Rock N Load

A szövegek a megszokottnál valamivel egyszerűbbek, ez azonban nem feltétlenül baj, különösen, ha van egy erős üzeneted, amit minél szélesebb körben akarsz terjeszteni.

A Fortitude szinte minden száma erős hook-ot kapott, együtt és külön-külön is működnek a dalok és árad a pozitív energia az egész lemezről. Néhány hallgatás után biztos vagyok benne, hogy sokunk kedvence lesz a Gojira-tól.

Friss

Viking dráma a javából: Az Északi kritika (The Northman – 2022)

Robert Eggers már első mozijával feltette magát a filmezés térképére. A 2015-ös A Boszorkány...

Az utolsó Halloween-filmen, lehet, csodálkozni fognak a rajongók

Lehet, hogy Stephen King is bele fog kavarni az utolsó Halloween-filmbe, ezzel még kegyetlenebb véget...

Gerlóczy Sári: Társas mező című kiállításán jártunk a Fugában

Gerlóczy Sári ecsettel a kezében mutatja meg mindennapi gondjait és problémáit. Az emberek társas...

Tom Cruise ritka szerelmi jelentben szerepel a Top Gun: Maverickben

A Top Gun elképesztő légi felvételeivel lett kultuszfilm 36 évvel ezelőtt, de sokat lendített rajta Tom Cruise híres...
Török Dániel
Török Dániel
Tizenéves korom óta foglalkoztatnak a különböző művészeti ágak. Leginkább a zenében érzem otthon magam, tizenöt éves korom óta játszom, azóta a legkülönfélébb hangszereken próbáltam ki magam: csellón, gitáron, ütősökön, szintetizátorokon. Stilisztikailag a metál áll legközelebb a szívemhez, de szívesen hallgatok és beszélek más stílusokról is. Szintén foglalkoztat a képregények világa, jelenleg több, mint ötszáz példányt számol a gyűjteményem. A hétköznapokban a színház világában munkálkodom, világosítóként.

Hasonlóak

A tökéletes öndefiníció: All Machines Will Fail: And We (2022) kritika

Végre megjelent az All Machines Will Fail debütlemeze és iszonyatos erővel ránt a mélybe. Az...

Noir és modern metál: Kajgūn – Daogoad (2022) kritika

Mi történik, ha bezárunk négy profi zenészt egy stúdióba improvizálni? Megszületik egy Kajgūn lemez. Hiába...

Merülés a világűrbe: The Universe is an Ocean (2021, The Swamp Records/Addicted Label) albumkritika

A The Universe is an Ocean egy egészen új szóló formáció, melyben Söptei Balázs...