Nagy Gergő kiváló gitáros. Különösen, azért kedves számomra a zenéje, mert már akkor felfigyeltem rá, amikor még nem volt ennyire tűpontos a játéka és a dalai sem tükrözték ezt a kiforrott előadóművészi minőséget. Évekkel korábban is éreztem benne ezt a hihetetlenül magas potenciált, azóta pedig az ország egyik legprecízebb gitárosává érett és a kislemeze sokunknak feladja a leckét.
Most jelent meg a „The Sounds of Veins”, amely a dallamos metál gitározás rajongóinak igazi csemege lehet. Az album alább meghallgatható:
Az első szerzemény a „Step Out” címet viseli, amely egy kifejezetten egyszerű zenei kadenciára épülő ( VI. V. IV. V.) Am, G, F, G akkordkör. Iskolapéldája a dallamos szólózásnak, illetve remek bemutatása annak, hogy egy dalnak nem feltétlenül kell akkordkör szempontjából túl bonyolultnak lennie. Remek indítás, amihez tudnak csatlakozni az egyszerűbb popzenei körökhöz szokott hallgatók is.
A „For my love”-ot ismertem már. Ebben nem éreztem azt a mélységes katarzist, amelyet a felvezető monológ sejtet. „Ha egyedül akarsz lenni, akkor megkapod”. Utána ez a IV. V. VI. kadencia, kevésbé vezet mélyre, de lehet nem rezonáltam erre megfelelően. Talán a középrész zakatoló riff-szerű játéka érezteti az érzelmi törést. A dal vége felé megjelenő tapping technika kifejezetten erősre sikeredett és a dupla szólamok kiválóak, mint mindig.
A harmadik „dal” a Deep in the Heart akusztikus gitárokra épülő indító témája, talán a számomra legkedvesebb az albumról, illetve az építkezés kifejezetten megfog, ahogyan egyre mélyebbre megyünk, és szinte észrevétlenül egy teljesen metál hangszerelésben találjuk magunkat. Okos, és intelligens muzsikálás. Gergőnek az akusztikus hangszeres játéka is kifogástalan, amelyet sok rockgitáros nem mondhat el magáról.
A záró szerzemény, a „Getting Through the Blindness” egy ízig vérig metál kompozíció. Talán ez áll stílusában a legtávolabb tőlem, ennek ellenére nagyon ügyes szólamozások, technikai bravúrok tömkelege. Az összes létező gitártechnika felvonultatásra kerül, a legmagasabb színvonalon. Ha ez lenne a vizsgamunka, akkor Nagy Gergő felé a bizottságnak egy szava sem lehetne.
Annak idején, mikor Gergő kezdő volt, sokan fanyalogtak, hogy nem az igazi, de már akkor mondtam, hogy ez a srác egy elképesztő tehetség. Na aztán tessék itt a lemez, ebbe tessék belekötni! Nemzetközi minőség. Nem hasonlítom senkihez, Nagy Gergőhöz legyen hasonlítva innentől más. Én csak úgy hívom Nagy „The Beast” Gergő, súlyos és félelmetes gitározás.
Összegezve, a „THE SOUNDS OF VEINS” egy remek kislemez, amely után Nagy Gergő remélem már mindenkinek, mint az ország egyik legjobb gitárosa marad meg. Az instrumentális szerzemények sajnos hátrányból indulnak az ének hiánya miatt, kevesebb ember fog tudni ezzel a vonallal menni, de akik vevők erre a stílusra, azoknak felejthetetlen élmény lesz.
