Code Orange: Underneath (2020) [Kritika]

Ha valaki először találkozik a Code Orange zenéjével teljes joggal gondolhatja, hogy számaikat egy “randomgitárzenegenerátor” rakta össze. Aztán másodszorra sem enyhül ez az érzet. A csapat 2017-es, Forever című albuma is teljesen kompromisszummentes agymenések olvasztótégelye volt és a pittsburghi társulat három évvel később sem enged az elképzeléseiből. Szeretném már az elején leszögezni, hogy nem fogok hosszas fejtegetésbe kezdeni sem egyes számok milyenségéről, sem egyéni teljesítményéről, ugyanis három-négy hallgatás után kezd csupán világossá válni, hogy az album minden tétele a teljes csapat jelenlétét kívánja. A szólamok együtt mozognak, változnak és lélegeznek, a Code Orange legénysége teljes mértékben egy egész gépezetté vált.



Technikai értelemben is rengeteg érdekességet lehet kihallani a lemezről. Minden tag nagyon széles spektrumon tud kényelmesen mozogni a saját pozíciójában. A vokálok a lehető legnagyobb természetességgel ugrálnak át Linkin Parkos vagy akár Katatoniás jellegből black
metált vagy hardcore-t idéző üvöltésekbe, remekül váltogatva a dallamos és az agresszív részeket. Meglepő módon a gitárok viszont sokkal inkább mutatnak groove-, trash- vagy akár nu metál irányba, mintsem a manapság annyira népszerű djent-felé közelítenének. Ettől függetlenül rengeteg tördelt riffet is szállít a zenekar, a két gitár-basszusgitár triója gyakran idéz meg olyan zenekarokat, mint a Sepultura, a Machine Head vagy akár a Gojira.

Az Underneath-en meghatározó elemmé vált az elektronika is: jól időzített minták, szintik, zajok vagy épp szűrők tarkítják az amúgy sem unalmas zenét. Gyanítom, hogy sok hallgatás után még rengeteg programozási trükk kerül elő, ha figyel az ember.Az Underneath egy olyan lemez, amire tényleg figyelni kell. Eldübörög persze a háttérben, de az igazi élményt akkor adja, ha a hallgató leül és teljesen átadja magát a
zenének.

A tagok semmilyen esetben sem próbálnak túltenni egymáson, némi plusz rivaldafényért, a Code Orange tényleg egy nagyon finoman hangolt gépezet. Az egyetlen negatívumként azt tudnám felhozni, hogy néhány váltás úgy van időzítve, hogy teljesen elbizonytalanodtam néha, hogy még ugyanazt a számot hallgatom-e, vagy csak nagyon furcsán zárult az elöző. Emiatt többször meg kellett néznem a lejátszási listám, ami
nagyon ki tudott zökkenteni, emiatt a 100%-ot sem tudom megadni a lemezre és ez már a Forever albumon is bökte a csőröm. Ettől függetlenül így is rendkívül izgalmas produkciónak tartom ezt az albumot és már most borítékolom, hogy év végén ott lesz az öt kedvencem
között.

A karantén miatt a srácok youtube-on közvetítették a lemezbemutató koncertet, melyet erre a linkre kattintva érhettek el!

Neked mennyire tetszett?
Olvasói értékelés0 Votes
0


 

Code Orange - Underneath
Összességében
A maga alig 48 perces játékideje tökéletesen alkalmazkodik a mai világ igényeihez és ha néhány hallgatás után leül a káosz, akkor érződik igazán, hogy minden hang pontosan a helyén van.
Pozitívumok
Műfaji elemek okos keverése
Nagyobb tér az elektronikának
Technikás, de nem unalmas hangszeres játék
Negatívumok
Random váltások a számokban
95
Értékelés

Friss

Outer Range és Night Sky 1. évad kritika (Amazon Prime Video – 2022): Hasadékok az amerikai álom szövetén

A címben mindjárt két sorozatcím is szerepel, örömmel zavarom össze tehát az olvasót egy...

Tokyo Vice 1. évad kritika (2022): Bűnözés neonfényben

Ki lehet mondani, hogy a maffiáról közel mindent elmeséltek már. Mégis lehet újat mutatni,...

Szabó János emlék fragmentumai

Szabó János 1967-ben fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenőtől, Konecsni Györgytől,...

Mindenki odavan a Top Gun: Maverickért

A cannes-i fesztiválon ötperces álló ovációval ünnepelték Tom Cruise új szuperprodukcióját, a Top Gun: Mavericket, a sztár pedig...
Török Dániel
Török Dániel
Tizenéves korom óta foglalkoztatnak a különböző művészeti ágak. Leginkább a zenében érzem otthon magam, tizenöt éves korom óta játszom, azóta a legkülönfélébb hangszereken próbáltam ki magam: csellón, gitáron, ütősökön, szintetizátorokon. Stilisztikailag a metál áll legközelebb a szívemhez, de szívesen hallgatok és beszélek más stílusokról is. Szintén foglalkoztat a képregények világa, jelenleg több, mint ötszáz példányt számol a gyűjteményem. A hétköznapokban a színház világában munkálkodom, világosítóként.

Hasonlóak

A tökéletes öndefiníció: All Machines Will Fail: And We (2022) kritika

Végre megjelent az All Machines Will Fail debütlemeze és iszonyatos erővel ránt a mélybe. Az...

Noir és modern metál: Kajgūn – Daogoad (2022) kritika

Mi történik, ha bezárunk négy profi zenészt egy stúdióba improvizálni? Megszületik egy Kajgūn lemez. Hiába...

Merülés a világűrbe: The Universe is an Ocean (2021, The Swamp Records/Addicted Label) albumkritika

A The Universe is an Ocean egy egészen új szóló formáció, melyben Söptei Balázs...