Ha valaki először találkozik a Code Orange zenéjével teljes joggal gondolhatja, hogy számaikat egy “randomgitárzenegenerátor” rakta össze. Aztán másodszorra sem enyhül ez az érzet. A csapat 2017-es, Forever című albuma is teljesen kompromisszummentes agymenések olvasztótégelye volt és a pittsburghi társulat három évvel később sem enged az elképzeléseiből. Szeretném már az elején leszögezni, hogy nem fogok hosszas fejtegetésbe kezdeni sem egyes számok milyenségéről, sem egyéni teljesítményéről, ugyanis három-négy hallgatás után kezd csupán világossá válni, hogy az album minden tétele a teljes csapat jelenlétét kívánja. A szólamok együtt mozognak, változnak és lélegeznek, a Code Orange legénysége teljes mértékben egy egész gépezetté vált.
Technikai értelemben is rengeteg érdekességet lehet kihallani a lemezről. Minden tag nagyon széles spektrumon tud kényelmesen mozogni a saját pozíciójában. A vokálok a lehető legnagyobb természetességgel ugrálnak át Linkin Parkos vagy akár Katatoniás jellegből black
metált vagy hardcore-t idéző üvöltésekbe, remekül váltogatva a dallamos és az agresszív részeket. Meglepő módon a gitárok viszont sokkal inkább mutatnak groove-, trash- vagy akár nu metál irányba, mintsem a manapság annyira népszerű djent-felé közelítenének. Ettől függetlenül rengeteg tördelt riffet is szállít a zenekar, a két gitár-basszusgitár triója gyakran idéz meg olyan zenekarokat, mint a Sepultura, a Machine Head vagy akár a Gojira.
Az Underneath-en meghatározó elemmé vált az elektronika is: jól időzített minták, szintik, zajok vagy épp szűrők tarkítják az amúgy sem unalmas zenét. Gyanítom, hogy sok hallgatás után még rengeteg programozási trükk kerül elő, ha figyel az ember.Az Underneath egy olyan lemez, amire tényleg figyelni kell. Eldübörög persze a háttérben, de az igazi élményt akkor adja, ha a hallgató leül és teljesen átadja magát a
zenének.
A tagok semmilyen esetben sem próbálnak túltenni egymáson, némi plusz rivaldafényért, a Code Orange tényleg egy nagyon finoman hangolt gépezet. Az egyetlen negatívumként azt tudnám felhozni, hogy néhány váltás úgy van időzítve, hogy teljesen elbizonytalanodtam néha, hogy még ugyanazt a számot hallgatom-e, vagy csak nagyon furcsán zárult az elöző. Emiatt többször meg kellett néznem a lejátszási listám, ami
nagyon ki tudott zökkenteni, emiatt a 100%-ot sem tudom megadni a lemezre és ez már a Forever albumon is bökte a csőröm. Ettől függetlenül így is rendkívül izgalmas produkciónak tartom ezt az albumot és már most borítékolom, hogy év végén ott lesz az öt kedvencem
között.
A karantén miatt a srácok youtube-on közvetítették a lemezbemutató koncertet, melyet erre a linkre kattintva érhettek el!
