Kero Kero Bonito – Civilisation II (2021) albumkritika

A Kero Kero Bonito közel tíz éve videojátékok által inspirált j-poppal jelent meg, amit három éve felváltottak egy kevésbé elektronikus noise pop hangzással. A Civilisation előző részével pedig a szintipop felé fordultak.

A Civilisation II az elsőhöz hasonlóan csak három számból áll. Az alig negyedórás hossz viszont tökéletes, ha zenét akarunk hallgatni, miközben leugrunk tejért a boltba. A The Princess and the Clock, az EP nyitódala egy fülbemászó refrénnel, szinti szólóval és egy mesebeli történettel szolgál. Azt, aki hallotta a Civilisation I-et, nem fogja sok meglepetés érni. Túlságosan hasonlít a szinte minden szempontból érdekesebb When the Fires Come-hoz. Ettől függetlenül ez is egy jó szám, csak kevésbé izgalmas. 

Kero Kero Bonito: The Princess and the Clock

A 21/04/20 azon számok közé tartozik, amiket a vírushelyzet inspirált. A címként szolgáló dátum a lezárások kezdetére utal; ezen a napon játszódik a dal története is. A melankolikus szöveget ellenpontozza a zene, ami közel áll ahhoz a videojátékos hangzáshoz, amit a banda első két albumán lehetett hallani. Én akkor se voltam oda ezért, és most se érintett meg. 

Az EP-t a Well Rested zárja, a KKB eddigi leghosszabb száma. Nem is véletlen ilyen hosszú, hisz az előző két dallal ellentétben ez nem szintipop, hanem house. Az itt hallható savas basszus hasonlóan meglepett, mint három éve az Only Acting zajos vége. Azzal ellentétben ez teljesen bele van építve a dal struktúrájába, nem pedig egy random zajos rész, amit ki is vágtak a rádió verzióból. Meglehetősen jól áll a Kero Kero Bonitonak a house, így csak remélni tudom, hogy valamilyen formában folytatni fogják.

Kero Kero Bonito: Well Rested

A Civilisation II kevésbé különleges, mint a Civilisation I, de ez nem azt jelenti, hogy nem lenne egy jó EP. A Well Rested (ízléstől függően) a KKB egyik legjobb száma, és bár a The Princess and the Clock nagyon ismerősen hangzik, teljesen rendben van. Számomra a 21/04/20 zeneileg elég gyenge, de valószínűleg, akik szerették az Intro Bonito-t vagy a Bonito Generation-t, ezt is szeretni fogják. Nem tudom, trilógiává fogják-e bővíteni ezt a projektet, vagy valami teljesen újba kezdenek, de bármit csinálnak, kíváncsian várom.

Friss

Közös nevező: Farkas Attila és Farkas Éva kiállításán jártunk

2021-ben nyitotta meg kapuit a Bura Károly Galéria. Itt élt a híres prímás, Bura...

Alice Határországban kritika (Alice in Borderland 2022, Netflix) – Meglehet-e menekülni a haláltól?

Életre halálra szóló játékok. Logika, kitartás, csapatmunka és erő. Ezek kellenek ahhoz, hogy valaki...

A titokzatos nő kritika (Decision to Leave/Heojil kyolshim, 2022) – A bűn, és a szerelem összefonódása

Ez az alkotás, annak a Park Chan-wooknak a legújabb műve, akinek az életművében már...

Babylon kritika (Babylon, 2022) – Betekintés Hollywood legmélyebb bugyraiba

Damien Chazelle korunk egyik legnagyobb tehetsége. Még csak 37 éves, de már olyan nagyszabású...
Rigó Péter
Rigó Péter
Sorsfordító volt, amikor gyerekként megnéztem a Donnie Darko-t, és amikor először elindítottam az Underground 2-t. Innentől kezdtek el igazán érdekelni a filmek és a zenék. Azóta nem telik el nap anélkül, hogy ne néznék vagy hallgatnék valami újat.

Hasonlóak

A tökéletes öndefiníció: All Machines Will Fail: And We (2022) kritika

Végre megjelent az All Machines Will Fail debütlemeze és iszonyatos erővel ránt a mélybe. Az...

Noir és modern metál: Kajgūn – Daogoad (2022) kritika

Mi történik, ha bezárunk négy profi zenészt egy stúdióba improvizálni? Megszületik egy Kajgūn lemez. Hiába...

Merülés a világűrbe: The Universe is an Ocean (2021, The Swamp Records/Addicted Label) albumkritika

A The Universe is an Ocean egy egészen új szóló formáció, melyben Söptei Balázs...