7.6 C
Budapest
szerda, október 21, 2020
Kezdőlap Music-somnia Kritikák Daft Punk: Random Access Memories (2013): Albumkritika

Daft Punk: Random Access Memories (2013): Albumkritika

A Daft Punk 2013-as albuma egészen a nyolcvanas évekig repíti vissza a hallgatót. A lemez egészén végig érezhető a korszak évek pop-szintipop-funk triójának lenyomata, ami meleg basszus hangszínekkel, elszállós, űrbéli szintikkel jár. A jellegzetes giccses robothang már-már túl van tolva, ugyanakkor a hiánya erősen érződne a lemezen.

Szerkesztésileg egy roppant egyszerű formát követ a Daft Pank, tulajdonképpen az album nagy részén csak az alapvető eszközöket veti be, ami már elég, hogy egy zene működőképessé váljon: a ritmusért felelős dobkészlet, egy basszus, valamilyen akkordhangszer, dallamhangszer és persze a vezérszólam, ami leggyakoribb esetben az ének. Ez a fajta szellős szerkesztési mód engedélyezi számukra, hogy ne legyen túl telített a zene és minden hangszernek megfelelő szelet jusson a keverésnél. Ez nagyon kellemessé teszi az album mixeit, minden szólam tökéletesen érthető, a hangszerek nem versengenek egymással egy kis szelet figyelemért. Talán az egyetlen kivétel ez alól a záró Contact, ami sokkal agresszívabb sound design-al dolgozik az album többi részéhez képest.


A hangszeres játék szintén példaértékű, ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy ez a lemez rengeteg ember munkája, különböző zenészek, énekesek jönnek-mennek a számokban, van aki épp csak beköszön, van aki több alkalommal tiszteletét teszi. Egyrészről ez igazán lenyűgözővé teszi, hogy ilyen koherens hangzású album születhetett, másrészről viszont feleslegessé teszi, hogy egy egység munkáját méltassuk, sokkal inkább a producerek közti kommunikáció és interakció számíthatott a munkafolyamatban.

Daft Punk

Az album zeneileg kínál egynéhány váratlan fordulatot, mint a Paul Williams által énekelt Touch című dal, ami ugyan nem rugaszkodik el szorosan az album zenei koncepciójától, viszont első hallgatásra a musical-es énekstílus és szerkesztés kifejezetten meglepő. A már említett Contact is szinte egy keményebb gitárzene dinamikájával támadja meg a hallgatót, ami az előzményeket tekintve szintén újszerű.


VÉGSŐ PONTOZÁS

Mixing/mastering
100 %
Dalszövegek
70 %
Külcsíny
70 %
Ön/stílusazonosság
80 %
Hangszerek/sound design
100 %

Összegzés

A Random Access Memories egy kifejezetten izgalmas lemez, ami visszahozza a 80-as évek világát és egyszerűen nem lehet nem szeretni. Technikai és zeneszerkesztési értelemben is rendben van a műfajban, remek program egy hétvégi lazításhoz.
Török Dániel
Török Dániel
Tizenéves korom óta foglalkoztatnak a különböző művészeti ágak. Leginkább a zenében érzem otthon magam, tizenöt éves korom óta játszom, azóta a legkülönfélébb hangszereken próbáltam ki magam: csellón, gitáron, ütősökön, szintetizátorokon. Stilisztikailag a metál áll legközelebb a szívemhez, de szívesen hallgatok és beszélek más stílusokról is. Szintén foglalkoztat a képregények világa, jelenleg több, mint ötszáz példányt számol a gyűjteményem. A hétköznapokban a színház világában munkálkodom, világosítóként.
Hírdetés

KI NE HAGYD!