Tokyo Vice 1. évad kritika (2022): Bűnözés neonfényben

Ki lehet mondani, hogy a maffiáról közel mindent elmeséltek már. Mégis lehet újat mutatni, mert Japán neonfényben úszó városainak árnyékában a maffia is más. Az ördög pedig ebben az esetben is a részletek kidolgozottságában és megvalósításában rejlik.

Történetünk szerint a 90-es évek Japánjában járunk, ahol Jake Adelstein (Ansel Elgort) útját követjük nyomon, aki a Missouri egyetemen eltöltött első éve után ösztöndíjjal a felkelő nap országába utazott, hogy ott japán irodalmat hallgasson és kint is ragadt egy életre. A sorozat ott veszi fel a fonalat, hogy főhősünk bekerül a szigetország egyik legnagyobb napilapjához. Ő az első külföldi, akinek ez sikerül és bűnügyi újságíróként rögtön bele is veti magát a Tokiói életbe, ahol már elsőre olyan ügybe üti bele az orrát, aminek szálai a jakuzáig vezetnek.

Tokyo Vice 1. évad kritika
Tokyo Vice: Ken Watanabe, mint Hiroto Katagiri. Kredit: James Lisle/HBO Max

Ez a produkció Adelstein Tokió Vice – Egy újságíró a japán maffia hálójában címet viselő, már magyarul is beszerezhető memoárján alapul. Az executive producer és egyben a pilot rendezője, pedig nem más, mint Michael Mann, aki zsarusorozatok írásával kezdte karrierjét majd később olyan mesterműveket rendezett, mint például a Szemtől Szemben vagy az Oscar-díjas Az utolsó mohikán. Minden feltétel adott, ahhoz, hogy egy bitangerős alkotást kapjunk.

A mű bár lassan kezd és komótosan kimérten építkezik eleinte, de ezt mégsem lehet hibának felróni hiszen az ázsiai környezet, valamint a nyelvek és kultúrák keveredése egy olyan atmoszférát teremt, ami könnyen berántja a nézőt. Teljességgel kijelenthető, hogy átitatja az alkotást a szigetország szokásrendszere és kultúrája, aminek ábrázolását és bemutatását csak dicsérni lehet. Hiszen nem felszínes, hanem rögtön beledob minket a mélyvízbe.

Tokyo Vice 1. évad kritika
Tokyo Vice (B-J): Ansel Elgort, mint Jake Adelstein és Hideaki Itô, mint Jin Miyamoto. Kredit: Eros Hoagland/HBO Max

Adelsteint lenézik nagyjából mindenért, mert fehér, mert zsidó, mert nem érti a társadalmi normákat és ezáltal eleinte folyamatosan küzd, azért, hogy érvényesüljön. Viszont kemény fából faragták és kitartóan dolgozik, hogy bebizonyítsa rátermetségét. A cselekmény hamar összeereszti a legfontosabb karaktereket és hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy a japán detektív és a sztorik után kutató újságíró, a rivális jakuza klánok között folyó összetűzés kereszttüzében találja magát. Tapintható a feszültség, és látszólag mindenki próbálja a macsó nagymenő benyomását kelteni, de emögött valójában a japán kultúrára jellemző visszafogottság, tiszteletadás és hierarchikus rendszer lapul meg.

A Tokyo Vice legnagyobb erénye, amivel ott tudja tartani a nézőt a képernyő előtt, hogy a sztori több szálon fut, amik időnként keresztezik egymást, mégis különállóan is megvan a maguk jelentősége és súlya. Minden mellékszereplő precízen kidolgozott saját háttértörténettel és drámával rendelkezik. Még a legjobb barátnő sablonkarakterének is tragikus sors jutott. A legfontosabb személy egyértelműn Jake, mégsem mondhatom ki azt, hogy ő az egyetlen és érinthetetlen kulcsfigura, mert minden főszál fontos karaktere nagy szerepet kap. Na, de kikről is van itt szó? Leginkább három fiatal hős köré koncentrálódik a történet, amit végig követhetünk. Adelstein, az újságíró, Szató, a jakuza és Samantha van a fősodorban, akinek a munkája egy gésákéhoz hasonlatos tevékenység, ami során különböző rítusokkal szórakoztatja a férfiakat egy éjszakai klubban, de nem kell lefeküdnie velük.

Tokyo Vice 1. évad kritika
Tokyo Vice: Shô Kasamatsu, mint Szató. Kredit: Eros Hoagland/HBO Max

Mindhárom karakter történetszála nagyon vaskos és erősen összefonódik. Szató figurája a mű egyik, hanem a legnagyobb erőssége. Egy igazi érzőszívű, tragikus hős, akit rossz útra sodort az élet és ő alkalmazkodott. A rémisztő démonai ellenére nem lehet nem szeretni, még úgyis, hogy tudjuk azt, hogy teljes gázzal száguld a végzete felé, ennek ellenére mi ígyis drukkolunk neki. Samantha (Rachel Keller) a nő, aki apja elől menekülve kezd új életet Japánban és megvan benne az amerikai mentalitás, mint például a szemérmetlen, törtető ambíció és a jég hátán is megélés, miközben tiszteli és csodálja a japán hagyományokat. Idővel pedig teljesen beleolvad ebbe a közegbe. Jake, pedig a fáradhatatlan oknyomozó újságíró, aki végig rángatja az oroszlán bajszát, hogy megírhassa a nagy sztoriját, amivel igazán beindulhat a karrierje.

Tokyo Vice 1. évad kritika
Tokyo Vice: Rachel Keller, mint Samantha. Kredit: Eros Hoagland/HBO Max

Összességében azt tudom, mondani, hogy a Tokyo Vice, már most az év egyik legerősebb sorozata és egyszerűen nem tud hibázni. A sztori folyamatosan dobálja nekünk a nagyobbnál nagyobb csavarokat és részről részre fokozódnak az izgalmak. Az operatőri munka kiváló. A színészek elképesztően profi módon töltik meg élettel a karaktereket még a legkisebb mellékszerepekben is. A forgatókönyv pedig végre feltépi azt az idilli képet, ami él a fejünkben a felkelő nap országáról és benéz a felszín alá. Megmerítkezünk a japán éjszakákban és a szervezett bűnözés mocskos világában is. A tét pedig egyre nő, hogy az utolsó részben jó néhány baromi erős cliffhangerrel gyomron vágjanak minket a készítők, ami után majd akarva-akaratlanul is tűkön ülve várjuk a második évadot.

Tokyo Vice 1. évad kritika pontozó thumbnail
Tokyo Vice 1. évad
Összességében
A Tokyo Vice az év egyik, hanem a legerősebb sorozata. Egy vérbeli, izgalmas krimi-noir, melynek keretein belül elmerülhetünk Tokió neonfényes éjszakáiban és barangolásunk során kirajzolódik a szemünk előtt Japán egy eddig teljesen ismeretlen arca. Bepillantást nyerünk a jakuzák mocskos világába!
Rendezés
9
Színészi alakítás
10
Forgatókönyv
9
Fényképezés
8
Filmzene/Hang/Effektek
8
9

Friss

A csoda kritika (The Wonder – 2022, Netflix): Florence Pugh egy csoda

Florence Pugh egyértelműen napjaink egyik legtehetségesebb színésznője. A csoda című kosztümös thriller már elérhető...

Engedetlen hősök kritika (SAS: Rogue Heroes, 2022 – HBO Max)

Az olyan háborús mozimonstrumok, mint pl. a Nyugaton helyzet változatlan mellett szépen csendesen bekúszott...

Enola Holmes 2 kritika (Enola Holmes 2, 2022 – Netflix): Egy detektív nő igaz története

Korábban már foglalkoztam a legújabb Holmes történettel, vagyis az Enola Holmes című filmmel. Így...
Alexa Dávid
Alexa Dávid
Sziasztok! Dávid vagyok, egy szegedi srác és egyben hamisítatlan filmrajongó. Bármit megnézek és mindenről véleményt alkotok, amit mindig szeretek megosztani másokkal írásos formában. Szabadszájú vagyok és kiállok az álláspontjaim mellett. Emellett büszke tagja a Töredékek filmes podcastnek.

Hasonlóak

A mackó 1. évad kritika (The Bear, 2022 – Disney+/Star/FX) – Kibírhatatlanul feszült sorozat a szakácsok életéről, de legfőképpen rólunk

Sosem ásott még mozgókép, annyira mélyre a vendéglátás poklába, mint az idei év egyik...

Sárkányok háza 1. rész kritika (House of the Dragon, 2022 – HBO Max)

A Trónok harca előzménysorozata, a Sárkányok háza augusztus 22-től lesz látható a magyar HBO...

Sandman – Az álmok fejedelme 1. évad kritika (The Sandman, 2022 – Netflix)

Olyankor szoktam magamat fiatalosnak gondolni, mikor a gyerek rákérdez, hogy mit nézek, aztán a)...