Jó akciófilm-sorozatot nehéz csinálni, mert vagy ismétlik egymást a jelenetek, vagy értelmetlen csihipuhival telik az egész. Annak, hogy valami úgy sikerüljön, mint a Ganglands, kevés esélye van. De azért mindig van remény. És tessék: a franciáknak sikerült. Ha nem is tökéletesen, de elég jól.
Volt alap. Mégpedig egy film 2015-ből: A Rablók/Braqueurs pörgős akciófilmje adta az apropót arra, hogy egy sorozat is szülessen belőle. A film főhőse, Yanis Zeri (Sami Bouajila) és csapata hat epizódban tér vissza, hogy megmutassa, milyen fából faragták őket. Nem spoiler: keményből.
Aki nem látta a Rablókat (Netflixen most is megtekinthető), semmit sem vesztett. A sorozat „szűzen” kezdődik, nem kell ismernünk Yanis Zerit ahhoz, hogy belemerüljünk a kábítószer-kereskedők, piti bűnözők és nagystílű maffiavezérek világába, ahol a rendkívül profi csapat egyre nagyobb és nagyobb zűrbe keveredik. Két fiatal, Shainez (Sofia Lesaffre) és Liana (Tracy Gotoas) egy kis mellékes reményében drogot lop egy dílertől. Fogalmuk sincs arról, hogy ez milyen eseményeket indít el a drogpiac bandavezérei között. A lopott drog Saber (Salim Kechiouche) tulajdona, aki elrabolja a keménylegény Zeri unokahúgát (Sami Bouajila), és az események már teljes gőzzel robognak.
Második szálként a sorozat betekintést ad Saber életébe is, kinek apja és unokatestvére, Sofia (Nabiha Akkari) nem igazán hiszi el róla, hogy képes önállóan vezetni egy komoly üzletet. És talán ez a sorozat egyik kisebb hibája: Saber karaktere sajnos túl hülyére sikerült ahhoz, hogy hihető legyen. Azonban ez csak apróság ahhoz képest, hogy a többi jellem megállja a helyét, és ki tudja, talán tényleg vannak ilyen hülye bandafőnök-fiak is a világban.
A színészek kitesznek magukért, és a készítők sem spórolják ki a részekből a lövöldözést. Minden egyenesen halad a végső csúcspontig. Itt talán érdemes megjegyezni, hogy az egész történet érzelmileg furán egysíkú. Szinte mindenki profi benne, senki sem ideges, szóhang nélkül ölnek, és magas oktánszámmal pörögnek az események, de nagy drámával tulajdonképpen nem találkozik a néző. Ez lehet jó és lehet rossz is. Ízlés dolga. Egy biztos: aki lélektani drámát keres, nem jó helyen kutakodik. A sorozat mindenesetre szépen hozza a műfaj sajátosságait: drog, rivális bandák, bajba került jófiúk, fegyverek. Kevés az érzelem ugyan, de a vége olyan eseményekbe torkollik, mely azt sejteti, hogy lesz itt még újabb évad lövöldözni való. És ez egyáltalán nem baj.
Bár a Rablók mozifilm is megfelelő minőséget képviselt – a franciák igencsak értenek a pörgős, európai stílusú akciófilmekhez (Taxi, 36, Leon, Nikita, Transporter és a többi) – a sorozat mégis jobban sikerült annál. A történet összetettebb, a karakterek karakteresebbek, és a „húzás” jól felépített, folyamatos (az egyszeri néző nem várja meg az automatikus léptetést, hanem gyorsan rákattint a „Play next episode” gombra).
