Gerlóczy Sári: Társas mező című kiállításán jártunk a Fugában

Gerlóczy Sári ecsettel a kezében mutatja meg mindennapi gondjait és problémáit. Az emberek társas együttléteit, és a mélyről feltörő érzéseit láthatjuk két-illetve három dimenzióban. Őskori barlangrajzokra emlékeztető érzelemdús világ tárul fel előttünk. Lelki válságokat, születéseket, halálokat látunk. Az alakok az érzések metaforái, vagy mi magunk vagyunk? Mindkettő lehetséges.

Olyan érzelemmel telített buja és ösztönszerű lényeket ábrázolnak az alkotások, akik csókolóznak, táncolnak, ölelik egymást, beszélgetnek, meghalnak, szülnek, és újjászületnek. Az élet misztériumának vagyunk tanúi, és talán a halálnak is. Az élet és halál örök körforgásának csapdájában vagyunk. Az archeotípusok felszínre törnek a kollektív tudatalattiból. Mert ez az, ami mindenkiben közös.

A társas együttlét fogalma felveti a kérdést: mennyiben vagyunk önpusztítóak, és egymást elemésztőek? Mindig, minden nap meg kell egymással küzdenünk. De valóban ellenségek lennénk? Az emberek egymásból nőnek ki, és egymás sikolyai lesznek. Az újra meg újra megszülető problémák és érzések mi magunk is vagyunk. Ez ösztönösen tudatosul a művészben, és rögtön meg is festi. A legbensőbb kívánságaink és emlékeink ősi emlékek vetületében találják meg helyüket. Megszületünk és meghalunk, de közben rengeteg minden történik velünk.

Az érzelmek szétfeszítik egymást, és minket, ölre mennek egymással, egymás szájába lógnak, erőszakosan és illem nélkül. Kitárulkozva, egymás mellett vagy ellen, legyőzni akarás és egyszerűen csak – akarás az, amit mutatnak felénk.

Az érzelmek néha tűzben égnek. A figuráknak nincsen egyedi arcuk. Én vagyok te és te vagy én, de az alakok vérre menő, halálig tartó küzdelmeket mutatnak. Néha a vörös és csúf ördög játszhat velünk, aki egyfajta káosznak a szülőatyja. Az alakok úszva gabalyodnak össze. Isszák egymás leheletét, és kígyózva tekerednek. Talán már nem is a földön játszódnak ezek a jelenetek, hanem a Tartaroszban. Félig alvó lelkekként az Alvilág folyójában úsznak. A vörös, fekete, sárga, barna, és fehér színek dinamikusan hullámoznak a képeken.

A figurák néha harmóniában nyugszanak, néha káoszban tobzódnak, de mindenképp felzaklatnak minket nézőket. Végtelen a sor, az emberek sora. Csoportosan szeretkeznek, és sikoltanak, de végig megmaradnak spirituális lényeknek. Gerlóczy Sári nyíltan tükrözi vissza saját érzelmeit, kendőzetlenül tárja elénk ezt az izzó, temperamentumos valóságot.

Friss

Creed III kritika (Creed III, 2023) – Még mindig megvan benne a tűz

Talán kijelenthető, hogy eddig mindkét Creed film kiválóan vitte tovább a Rocky franchise örökségét,...

65 kritika (65, 2023) – Jurassic Parkban a helyzet változatlan

Tehát adott egy minimál karakteres túlélőfilm. Nem nagy ügy, vagyis lehetne az, mert ugye...

Hadik kritika (2023)

Képzeljük el, ahogy Rango, a kaméleon huszárruhát ölt, majd elkiáltja magát: „És most vágtatunk”....

Sikoly VI. kritika (Scream VI, 2023) – Ghostface New Yorkban

2022-ben több, mint egy évtizedes álmából keltették fel a Sikoly franchise-t. A Wes Craven...
Szőke Anikó
Szőke Anikó
1972-ben születtem, Budapesten. Szabadúszó vagyok, képzőművészettel és írással is foglalkozom, és sokat szoktam emellett kreatívkodni is. Mindkettőt nagyon szeretem művelni. Szeretném, ha az olvasók is értékelnék a munkáimat.

Hasonlóak

Falak között: Esse Bánki Ákos kiállításán jártunk

Nemrég zárult a Galéria '13 nevű soroksári művészeti központban Esse Bánki Ákos kiállítása. Esse 2008-ban...

Star Wars kiállítás nyílt Budapesten

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban…. Szinte mindenki ismeri a film kezdő sorait. Természetesen a Csillagok...

Tigrisisten és Alien, avagy a „scrap metal” szobrászat remekművei: A Metal Art Galleryben jártunk

2019-ben nyílt meg a budapesti Dohány utcában a Metal Art Gallery elnevezésű bemutatóterem.  Ezen a...