Sokan tekintenek nosztalgiával a múlt századi kommunista korszak évtizedeire. Én is jól emlékszem arra, hogy gyerekkoromban a moziban évente meg kellett néznünk az osztállyal a Patyomkin páncélost. Olvashattuk a Pajtás, és a Hahota magazint, izgulhattunk a Kockás képregény lapjai felett, rágtuk a Donald rágót és kaptunk pattogós cukorkát. Nekünk akkoriban ebből állt a világ.
A felnőttekkel viszont más dolgok történtek. Ebben az időszakban sok család nagyon olcsón, esetleg ingyen jutott például panellakáshoz, bár egy kicsit sokat kellett várni rá. De a szép máz alatt a gulyáskommunizmusban – mert így hívták – sok emberi tragédia bújt meg, főleg az ötvenes-hatvanas években.
A XXI. századi emberek, az azóta felnőtt generáció el sem tudja képzelni, milyen is volt a Kádár korszak átlagembereinek az élete. Ehhez segítséget nyújthat a budapesti Deák Ferenc térhez közel létrejött Budapest Retro Élményközpont, mely a kommunizmus korszakát hétköznapi tárgyak segítségével igyekszik bemutatni. Három szinten nyújt igazi időutazást. Belépve egy bisztróba jut az ember, ott aztán rögtön találkozhatunk retro faliújsággal, retro fagyi géppel, retro zenegéppel.
A kabátoknak nincsen szokványos ruhatár, öltöző szekrények vannak helyettük. (Bár egy igazi retro ruhatár nekem azért hiányzott, a köpenybe öltözött nénivel.) Minden szekrénynek van egy képzeletbeli tulajdonosa, mint például Kádár elvtárs.
A panelházak makettjei végig kísérik a kiállítást. Merthogy a kommunizmus egyik vívmánya volt ez a betonrengeteg. Az élményközpontban embermagasságú házak vannak kialakítva interaktív kvíz játékokkal, érintőképernyős, beépített számítógépekkel. Az ablakok mögött pedig meglepetés bújik meg, például egy helyen szappanok, wc papír, Ultra, – ami régen mindenkinek kimarta a kezét – stb. Mindazokkal a hétköznapi „cuccokkal” vannak megpakolva, amelyeket főleg a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években használtak.
A bemutatótermekben és a folyosókon, lépcsőkanyarban szobrokkal, Lenin képekkel találkozunk, és egy május elsejei mozaik replikával. Megnézhetünk egy berendezett panellakást, egy igazi tévéstúdiót kamerákkal és pulttal, és ki lehet próbálni a műsorvezetést. Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós is kapott egy kis birodalmat. Egy szoba pedig pártirodának van berendezve, ennek mennyezetére hatalmas, vörös csillag van felfüggesztve. Több motort is láthatunk, mert az élményközpont tulajdonosa gyűjti ezeket. Egy régi Lada rendőrautó és egy szép, fekete Volga is helyet kapott ezen a tárlaton, utóbbit csak nézni szabad.
Az élményközpont alkalmazottjai közül Putz Attila az, aki felelős az központ sajtókapcsolataiért, és a rendezvényeket is ő vezeti le, érdekes történeteket mesélve a korszakról. Őt kérdeztem a további programjaikról.
ARTSOMNIA: Mióta dolgozol itt?
PUTZ ATTILA: Másfél éve vagyok a sajtósa ennek az élményközpontnak, vagyis 2021 októberétől alkalmaznak. Retro őrült vagyok, ezt tudják rólam, és ezért bíztak meg engem. Az emberek szívesen jönnek ide, rossz véleményt nemigen hallottam. Gyakran előfordul, hogy három generáció jön egyszerre. A jellemző az, hogy „ csak a szépre emlékezem. „ Tehát nem a rossz hanem a jó emlékek elevenednek meg a látogatóinkban. Nagyon fontos, hogy ez nem az Andrássy út 60….
Milyen programokat ajánlanál szívesen?
Először is az élményvezetést. Keddenként ingyenes, egyébként minden más időben megrendelhető. Ezt teljes egészében én felügyelem. Sok sztorit tudok, és mesélek el vendégeinknek, akik örömmel fogadják ezeket.
Mondjál légy szíves akkor az olvasóknak egy kis anekdotát, ezekből a régi időkből! Mi az, amelyet szívesen osztasz meg a nagyközönséggel?
A Szabadság szobornak érdekes története van. Vorosilov a Városi Műjégpályánál látott egy szobrot, és az megtetszett neki. Utána megbízták Kisfaludi Stróbl Zsigmond urat, hogy készítsen el egy szobrot, a Gellérthegy tetejére. Keresett hozzá egy modellt, végül is egy zuglóban lakó, zalai parasztlányra esett a választása. Ő tíz napot állt a szélgép mellett. Ezt a szobrot azután 56-ban is le akarták dönteni, meg 1990-ben is, de végül mindig maradt a helyén. De sok kis történetet tudok még, amelyeket el szoktam mesélni a vendégeinknek. Szívesen várjuk ebben a központban azokat, akik vissza szeretnének menni egy kicsit az időben.
