Szabó János 1967-ben fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenőtől, Konecsni Györgytől, és Kádár Györgytől tanult. Később Belgrádban folytatta tanulmányait, és elnyerte a Derkovits-ösztöndíjat is. 1972–től kezdett tanítani az Iparművészeti Főiskolán, és egészen 1990-ig ott is maradt.
Optimista életszemléletű festő, és ez a képein is meglátszik. Ez a kiállítás az emlék fragmentumaiból áll össze, és az utóbbi évek, évtizedek termése.
A festő, grafikus, és gobelinművész képei sok mindenről szólnak. Emléket állít Petőfinek, József Attilának, Tóth Árpádnak, és Adynak is. Buda is a falakra került, hiszen egész életét ott töltötte.
Tudatában egymás mellett foglal helyet az irodalom, történelem, a vallás, és a hazaszeretet, mely az alkotásaiban is megmutatkozik.
Az eddig átdolgozott évtizedek alatt összeállt egy stílus, egy eszme, mely egyszerre ad helyet az absztraktnak és a figurális festészetnek. Tiszta, világos színekkel vetíti elénk gondolatainak világát.
Jól megférnek egymás mellett Niké, a győzelem istennőjének szobra, és a keresztény vallás jelképei is. A megfeszített Jézus is helyet kap ebben a tág, kiszélesedett világképben.
Az antik romok és szobrok mutatnak még valamit a régi, dicsőséges korokból, amelyet az utókornak kötelessége megőrizni. A művész erre is fel akarja hívni a figyelmet. Régi szobrászok már évezredek óta a sírjukban pihennek, de most új értelmezést kapnak Szabó János festészetében. Mintha minden alkotás egy átjárót nyitna meg előttünk, egy érdekes, másik világba. A kék, a sárga és a barnáspiros különböző árnyalatai szerepelnek és játszanak a képeken.
A művész grafikákat is készít. Sok rajza a Magyar Nemzetben jelent meg, és ezeket a tussal készült műveket a galéria emeletén láthatjuk.
A kiállítás május 28-ig tekinthető meg a Széphárom kiállítóteremben.
