A Budapest Galéria ódon épületében március 13-ig látható Takáts Márton kiállítása.
Takáts Márton impresszionista jegyeket magukon hordozó figuratív képei, mint napló oldalak jelennek meg a falakon. Ez is a címe: Journal intime, vagyis Személyes napló.
Már ötéves korában tudta, hogy a rajzzal szeretne foglalkozni. Kamasz korától rajzkörbe jár, ahol Szentgyörgyi Jóka a mestere, ő javasolja neki, hogy próbálja ki a rézkarcot. Ezért megy el az Almássy téri művelődési központban a Rembrandt szakkörbe, ahol Korányi Gábor a mester.
Majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végez képgrafika szakon, ezután a Mesterképzőn fejezi be tanulmányait, Kőnig Róbert a tanára. Iskoláit elvégezvén sokat utazik, Olaszországban római ösztöndíjasként fordul meg, főként azonban Párizsba jár, művészeti vásárokon, grafikai biennálékon vesz részt, és egy bretagnei rajztáborban is megfordul, ahol rajzot oktat. Majd megismerkedik Csernus Tiborral, aki végül a példaképe lett, és ez a hatás a mai napig érződik a képein.
Honlapján megtekinthetjük rajzait, rézkarcait, illusztrációit és festményeit. Egészen 2006-ig grafikákat készít, majd a festészet felé fordul, és a némiképp archaizáló grafikáihoz képest pillanatnyi élményeit próbálja a festészetben közvetíteni. Minden festő médium, más-és más világot nyit a néző felé. Takáts Márton az elmúlt pár év anyagát bemutató tárlatán főleg tájképeket prezentál, és ebbe az úgynevezett városi tájképek is beleférnek. Precízen fogalmazza meg a perspektívát, ugyanakkor az érzelmekre hat, átélhetjük benyomásait, lelki lerakódásait , melyeket az elmúlt két-három év alatt ad ki magából, a bezártság, a pandémia idején.
Ahogy belépünk a folyosóra, a Hajnal című képe fogad minket, amely a Dunát ábrázolja, kékes árnyalatokkal, de mintha Turner egyik képét látnánk. Majd a bejárattal szemben egy triptichont látunk, Régi titkok címmel. Mindhárom kép nagyon otthonos benyomást kelt, a kutyától kezdve a baráti eszmecseréig. Majd ahogy körbenézünk, az Álmatlanság sorozata látható, mely felülnézetből, a festő műterméből nézve a város éjszakai arcát mutatja be, szürke, barna tónusokkal, utcarészletekkel és hidakkal. Színvilága a festő korábbi, ipari lírának nevezett időszakával rokon, erről a kifejezésmódról részletesen ír a honlapján, pl. a 4 es metróról készített ciklus is hasonló módon készült. Aztán ott van a kutyások, I-II, vagy a Cezanne kertje, mely párhuzamba állítódik a festő saját kertjével.
Ezen utóbbi képek pozitív, életigenlő érzést sugároznak és ellentétpárjaként léteznek a sötét, már-már komor éjszakai utcaképekkel. Szintén a zöldben készült a Cortona című kép. Majd A Kávé és cigaretta, 19:45, Breakfast time(Rijjad) a Café, A Bartók éjjel. Olyan szemszögből láttatja a képeket a művész, mintha mi magunk is ott lennénk, közvetlen kifejezésmódjával otthonosan mozgunk világában. Képeit úgy készíti, hogy kiül a természetbe, vagy járja a várost, és fotóz, a második mozzanat pedig a festés, melyről így beszél:
„ valamikor találtam a műtermében egy nagymamámról rám maradt nagy doboznyi olajfestéket, egy kedeves idős festőbarátnőmtől pedig farostlemezeket kaptam, és egyszer csak az ecset elindult….”.
Mostanában a Balaton a témája, elmondása szerint: „ szép fodrozódások, és hullámokat látok, festek. Az az elvem, hogy átgondolt program helyett engedem magam egy irányba, amerre az ösztöneim húznak”
Honlapján így beszél a festészetről: „ma épp a korábban kárhoztatott figuratívitásban rejlik az a progresszív erő, mely mindig egy adott korszak avantgarde-jait jellemzi, és amely képes áthidalni az említett kommunikációs szakadékot.”
