“…Az Éhség kreatív színpadi megoldásokkal, helyenként humorral fűszerezve enged betekintést csetlő-botló hétköznapi hősök mindennapjaiba, görbe tükröt tartva mai magyar problémákhoz is.”
Nagy Péter István rendezésében játszották a Trafóban a Knut Hamsun regénye alapján készült Éhség című színdarabot. A norvég író munkásságát 1920-ban Nobel-díjjal ismerték el, élete végén azonban nyíltan nemzetiszocialista eszméket vallott, Hitlerről írt nekrológja okán megítélése hazájában máig nem egyöntetű.
Kristiania behavazott utcáin egy pénztelen és fáradt fiatalember veszekszik Istennel. Miért veri őt a sors, hogy napok óta nem telik neki ételre, albérletéből kidobták, és már maga sem tudja, mikor volt utoljára nővel?! Vagyis…
A főszerkesztő alig várja az új művét. A boltban neki adják egy másik vevő visszajáróját. Egy fiatal nő hazakísérteti magát vele. Mégsem jön össze neki semmi. Írónak készül, de alig tudja rávenni magát az írásra, az élet által felkínált lehetőségeket képtelen elfogadni. Egyszerre írja, éli és égeti élete drámáját.
A Trafó és a Vörösmarty Színház közös produkciójában egybemosódik a főszereplő (Domokos Zsolt) ifjú- és öregkora, a darabban ábrázolt 19. századi Norvégia és egy 21. századi szerkesztőség. Kiegészíti egymást a gyufával világítás és a kézi kamerás, élő vetítéses színpadtechnika. Összefolynak a fiatal író álmai a valóságával, Budapest Kristianiával. A színészek bravúrosan csúsznak át egyik szerepből a másikba, több mellékszereplő története, egy-egy felvillanó emberi sors külön darabot is megérne. Emlékezetes például a néhány koronáért bármit vagy annak a szöges ellentétét megíró bértollnok és a vele és más beosztottjaival packázó főnök alakja.
A saját hazugságainak hálójába gubancolódó főszereplő vagy az ő lábán átgázoló, majd a balesetet tíz korona átadásával elintéző és már tovább is hajtó sofőr kapcsán a tetteinkért történő felelősségvállalás kérdését feszegeti a darab. Felmerül a hajléktalanság és az azt övező szégyen témaköre, illetve hogy mit kezdjünk manapság egy fasiszta író nem fasiszta, sőt kitűnő műveivel. Objektív és végleges válaszok nincsenek, a főszereplő azonban legalább saját élete egyik legfontosabb döntéséig eljut a darab végére. És ez bizony elismerésre méltó, tekintve, hogy néhány jelenettel korábban még egy kóbor kutyának szánt csontról próbált leszopogatni némi maradék mócsingot vacsora gyanánt.
Az azonos című, önéletrajzi ihletésű regény alapján készült Éhség kreatív színpadi megoldásokkal, helyenként humorral fűszerezve enged betekintést csetlő-botló hétköznapi hősök mindennapjaiba, görbe tükröt tartva mai magyar problémákhoz is.
