Apró pontocskákból életmű: Gyulai Líviusz, a nagy utazó

Gyulai Líviusz, a tavaly elhunyt grafikus kiállítását február 20 -ig nézhetjük meg a Műcsarnokban.

A magyar grafika nagy generációjának egyik utolsó képviselője volt ő, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Erdélyből menekült át Magyarországra édesanyjával, életét Sopronban folytatta. Az ottani könyvtárban ismerte meg Gustav Doré metszeteit, és a Verne illusztrációkat, mondhatni, ez adta meg az első lökést művészi pályája felé. Először rajzkörbe járt, majd a budapesti Képzőművészeti Gimnáziumban tanult, később felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol többek között Kmetty János volt a tanára.

Illusztrációk és animációs filmek jegyzik útját. Számos díjat tudhat magáénak, és több, mint 500 könyvet illusztrált. Képeit nézegetve belecsöppenünk egy vidám, pajzán, groteszk  mesevilágba, olyan szemszögből láthatjuk a műveket, ahogyan ő látta őket. Linómetszeteiben, litográfiáiban, fametszeteiben, rézkarcaiban, és tollrajzaiban komikus, ironizáló, karikaturisztikus és pajzán képi világ elevenedik meg. Egy interjúban ezt mondta: „Rakom a pöttyöket, mint a légy, ezek azok az idézőjelek – az én kis meghasonlásaim, groteszk kérdőjeleim –, melyeket a vonzódásaim köré ki kell tennem.”

Ábrázolásmódja közvetlen, így a néző könnyedén el tudja képzelni magát ebben a sajátos világban mely pontról pontra, pöttyről pöttyre passzol a műhöz, melyhez illusztrációként szolgál. Ugyanazt a nyelvezetet tükrözi amilyen módon a mű íródott. A Valóra vált képzelet címet viseli a tárlat, hisz ez a lenyűgöző képi világ megjeleníti az ő sokoldalú és ugyanakkor gyermeki fantáziavilágát. Aprólékos, finom rajzaival önálló tereket teremt, sajátos technikájával lenyűgöz. Bejárhatjuk a régi mesehősök, és figurák útját, legyen az Münchausen báró vagy Lipitlotty, a pesti gavallér, és Robinson.

Weörös Sándor könyvének, a Psychének illusztrálásával lett hírneves grafikus. A kiállításon megtekinthetők a Diabolós hölgy, Balzac: Borsos történetekhez készült rajzai, vagy utazhatunk mi is az öreg Casanova kocsijával, és megtekinthetjük Rinocéroszát. Megjelenítette Sterne: Érzékeny utazásait, Molière: Fösvényét, Leacock: Gertrúdját és Csokonai: Karnyónéját.

Gyulai Líviusz Valóra vált képzelet kiállítás
Gyulai Líviusz: Az öreg Casanova. Forrás: Műcsarnok

A papírra leképezett jelenetek, mesehősök, nagy humorról, pajzánságról, adott esetben erotikáról árulkodnak, szinte kedvet kapunk a mű elolvasásához is.

S habár az illusztrációt általában nem szokták külön műfajként kiállítani, mégis ezek a rajzok önállóan is kiváltják azt a katarzist, amely egy-egy mű olvasatában alakul ki bennünk, nézőkben.

De ő nem állt meg az illusztrálásnál, kipróbálta magát az animációs film területén is.

Első filmje a Delfiniába (1976), mely Gyulai Líviusz kislányról  szól, és az ő iskolába vezető  útjáról.

Második filmje az Új lakók (1977) , ez egy nagy bérházban lakó kentaurcsaládról, és a folyton akadékoskodó, veszekedő, házmesternőről szól, mely utóbbit Gyulai Líviusz saját élményeiről mintázta meg.

A Jónásban, (1997) szintén humorral színezve kerül mozgóképre a szegény próféta, amint a hajószerűen ábrázolt cethal gyomrában próbál tovább élni, megfelelni életfeladatának. Értelme hogy mindenkinek van egy feladata amit el kell végeznie, és ezzel a Jónás figurával Gyulai Líviusz markánsan tudott azonosulni. A filmet a cannesi filmfesztiválon mutatták be.

Szindbád, bon voyage! (1998), hőse egy szakadt hajléktalan, aki kukázik és talál egy varázsszőnyeget, majd beutazza a világot.

Az én kis városom (2001) Gyulai régi, gyermekkori Sopronáról szól, és az ő emlékei elevenednek meg a filmben.

Ars poétikája szerint:

„Utazóféle vagyok. De sosem csak átutazó. Arra vágyom – s tudom, e kívánságom mind elérhetetlenebb –, hogy elidőzhessek egy-egy munkám világában, a képzelet számomra nagyon is valóságos színhelyén.”

Friss

A fehér ember igenis tud ugrani, avagy ilyen egy szórakoztató remake! – Zsákolj, ha tudsz! (White Men Can’t Jump, 2023 – Disney+) kritika

Kifejezetten rossz előérzetem volt, amikor megláttam, hogy az 1992-es Zsákolj, ha tudsz-ból, ami nem...

A kis hableány (The Little Mermaid, 2023) kritika

Van egy jó hírem, meg egy rossz. A jó hír az, hogy A kis...

Megvédték Tom Cruise-t nagy covidos botránya miatt

Hatalmas feltűnést keltett világszerte 2020 karácsonya közeledtével az a hangfelvétel, amelyben Tom Cruise magából kikelve...

A Transformers: A fenevadak kora az újrakezdést jegyében készült

Az új, hetedik Transformers-film minden bizonnyal figyelmen kívül hagyja azt az előző öt Transformers-produkciót, amelyet Michael...
Szőke Anikó
Szőke Anikó
1972-ben születtem, Budapesten. Szabadúszó vagyok, képzőművészettel és írással is foglalkozom, és sokat szoktam emellett kreatívkodni is. Mindkettőt nagyon szeretem művelni. Szeretném, ha az olvasók is értékelnék a munkáimat.

Hasonlóak

„Csak a szépre emlékezem”: A Budapest Retro Élményközpontban jártunk

Sokan tekintenek nosztalgiával a múlt századi kommunista korszak évtizedeire. Én is jól emlékszem arra,...

Vajdahunyad Kortárs: Parlag István és Zászkaliczky Ágnes kiállításán jártunk a Vajdahunyad várában

Tavaly indult a budapesti Vajdahunyad várában az a kortárs eseménysorozat, melynek keretében egy festő...

Üvegfestmények – Ad maiorem Dei gloriam: Zofia és Magdalena Fortecka kiállításán jártunk

Ha valaki meghallja azt a szót, hogy üvegfestés, először az a pufók, gyerekeknek való...