Önálló kiállítóterem nem sok van arrafelé, mert a terület Budapest egyik legelhanyagoltabb része. Mindenesetre nagyon jó kezdeményezésnek tűnik, mert a kis régió legalább kulturális életében gyarapodik.
A galériát Papp-Szakál Annamária, a Creavit márkájú WC+bidé 2in1 forgalmazója és Wild-Zentai Mariann „WILD-ZEN” nyitotta meg a Rákos út 76. szám alatt, CURE Gallery néven. Egymást segítve, együtt viszik ezt a hibrid galériát és programjait. Ma Magyarországon kivételes embernek számít az, aki a művészetből profitálni tud.
A kiállított művek alatt ott vannak a szaniterek, és mindez kissé zavaró lehet. Óhatatlanul Marcel Duchamp jut az eszembe, aki a múlt század elején egy piszoárt állított ki, elnevezve Forrásnak. A szakmájának és a sznoboknak szólt ez akkor, tulajdonképpen ő volt a trash art, vagyis a hulladékművészet egyik első képviselője, hiszen újrahasznosította a wécét.
Vajon a jelenlegi tárlat is egy fricska a többi művésznek, rajongóknak, vagy talán a vallásnak?
A jelenlegi Rákos úti tárlat címe Lelkigyakorlat. De nézzük meg először, mi is ez a szó, mi a lényege? Jelentése az, hogy elvonuljunk egy csendes helyre, és a lelkünkre figyeljünk. Vallásos emberek körében elterjedt ez a cselekvés. Nemcsak csendben való elvonulás létezik azonban e keretek között, hanem lehet tánccal, gyaloglással kísérni. Mindez az Istenhez való közeledést segíti elő. Általánosságban a festés is lehet egy ilyen lelki tevékenység, mely csendben, félrevonulva történik.
A festőnő WILD ZENként írja alá festményeit. A zen szó önmagában véve meditációt, elmélyedést jelent, de a kínai Chán buddhizmus Kínából kiindult, illetve a Japánban elterjedt változatát is érthetjük rajta.
Egy kínai anekdota szerint, az egyik buddhista mester erre figyelmeztette tanítványát, aki utazni készült:
Terebess Gábor (terebess.hu)
Ahol van Buddha, ott ne időzz, ahol nincs Buddha, onnan tüstént eredj tovább.
(Ráérünk megállni akkor, amikor életünk végéhez érkezünk)
A látogató, aki odamegy a helyszínre majd eldöntheti, hogy ez a hely buddhista-e vagy sem. A sok kép amivel itt találkozunk, a festő útkeresését mutatja.
A buddhizmus célja eredetileg nem az volt, hogy vallássá váljon, hanem hogy megtaláljuk az önmagunkhoz vezető igazi utat. A lelkigyakorlat lényege a külvilág kizárása, a meditáció, illetve maga az út is fontos. Szerencsés az az ember, aki mindezt ki tudja magából írni, vagy festeni. WILD-ZEN talán megtalálta az utat, amerre mennie kell, és mindezt a nevével is ki szeretné fejezni.
A Mélység szemle című képe tetszik nekem a legjobban, a megnyugtató kék színe miatt, mely az egész képen uralkodik. Az Adj ennem kétségkívül saját tapasztalatira támaszkodik, amikor még pici volt mindkét gyermeke. Néhány alkotás pedig gyermekjátékokat mutat be, ugyanezeken a tapasztalatokra alapozva. A Tantien, avagy az egyensúlyozás filozófiája két szarvasbogár birkózását ábrázolja. Ezeken az alapvetően szürrealisztikus képeken néha megjelennek gesztusok és figurák is. A Hiszek egy Istenben magáért beszél, ahogy a Lelkigyakorlat is. E kettő kép nonfiguratív, a lélek mélységeiről szól. De vajon nem veszik-e el a lényeg, a bidék között? Vagy éppen az esendőségünket szeretné megmutatni ezzel a művész, hogy ilyen módon állítja ki műveit?
WILD-ZENt kérdeztem minderről.
Nem célunk a fricska, a provokáció. Tervünk az Önismereti út járásának fontosságát hangsúlyozni… A tanult mintáinkra való rálátást, és a már nem működő minták átírását szorgalmazni… tehát elengedni. Hiszen miért is lenne értelme egy folyamatos mókuskereket taposni, ha az szenvedést okoz nekünk és a környezetünknek egyaránt. Annamária kineziológusként is segíti ebben pácienseit. Rengeteg traumát átélt és pánikbetegséggel küzdő embernek segített már, hogy mára már egy teljesebb életet tudjanak élni. Az asszertív kommunikáció tanulása és gyakorlása is rettentően fontos eszköz ahhoz, hogy a gépezetünk olajazottabban működjön. Szeretnénk olyan közös és emelő értékek mezsgyéjén haladni, ahol tényleg egymás emelése és szolgálata a fő irány. Mi ebben hiszünk. Így szeretnénk élni, működni, szeretni, alkotni. Egyedül elvonultan és közösségben, együtt megélni, kapcsolódni, egyaránt. Nem valami ellen, hanem a valódi emberi és kulturális értékek mentén „csak csinálni a dolgunk”. Kiállításokat, tárlat vezetéseket, művészet terápiás csoportokat szervezni. Haladni a befelé vezető úton, azaz lelkigyakorlatot végezni. Mert hisszük, hogy az egyén gyógyulása az első legfontosabb lépés ahhoz, hogy elinduljunk egy egészségesebb, szeretetteljesebb társadalom átalakulása felé.
A kiállításhoz több tárlatvezetési időpont is szervezés alatt van, így javasolt figyelni a galéria oldalát és a facebook oldalát a friss eseményeikkel kapcsolatosan.
A tárlat szeptember 20-ig látogatható.
