Augusztus végére megérkezett az idei nyár egyik, ha nem a legszebb képi világot felvonultató alkotása az Alfa. A filmet az az Albert Hughes írta és rendezte, akinek eddigi filmjei (Veszélyes elemek, A pokolból), döntő részben elég jó kritikákat kaptak. A főszerepben pedig a Keda-t játszó, sokaknak az X-men – Apokalipszis című moziból ismerős (Kurt Wagner/Nightcrawler szerepében), Kodi Smit-McPheet láthatjuk. A közel 51 millió amerikai dollárból készült film, a nyitóhétvégéjén, majdnem elérte a 10,5 millió amerikai dolláros kezdést a tengerentúlon.
Időszámításunk előtt húszezret írunk, Európa területén játszódik a film, mikor is Keda, a törzsfőnök fia, apja javallatára csatlakozik a vadászó férfiak csoportjához, hogy még időben, a tél beállta előtt megszerezzék a kellő mennyiségű elejtett vadállományt, különben éhen fog halni a törzsük. Főhősünk, azonban nem az a kimondott ősember fajta, több benne az empátia, mint a túléléshez való mindenek feletti ragaszkodás. Hiába apja védő oltalmazása, aki próbálja leendő utódját képezni fiából, hogy majd a törzs élére állhasson, egy balul sikerült vadászat során egy bölény a mélybe taszítja a fiút.
A törzs férfi tagjai, köztük apja is azt hiszik meghalt, így magára hagyva sérülten egy sziklafal hasadékban nincs más választása, be kell bizonyítania nem csak apjának, de a saját túlélése érdekében magának is, hogy képes fiúból férfivá válni. Célja, a zuhanás okozta sérülései ellenére, hogy még a tél beállta előtt, visszajusson a törzséhez és szüleihez. Kezdetben nem hagyatkozhat másra csak, az apjától látott és tanult dolgokra, valamint az égiekhez való fohászkodásra. Mígnem összehozza a sors, a tápláléklánc egy másik uralkodó csoportjának vezérével, (másként Alfájával) akivel, hogy túléljék a rájuk leselkedő természeti és más egyéb veszélyeket, kénytelen összefogni és ellenségből baráttá válni.
Az Alfa egy gyönyörű történet, arról hogy lett az ember egyik leghűbb barátja a farkas(kutya). A Kisherceg című klasszikusból idézve, Rónay György fordításában: „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” A történetet, több aspektusból is nézhetjük, hiszen több mondanivalót is magában hordoz, ezért szinte minden korosztálynak szívesen ajánlom, hogy legalább egyszer nézze meg. Az első ilyen aspektus, a már említett ember – állat – konkrétan kutya – közötti kapcsolat kezdete és folyamata, valamint olyan erőssége, melyet igazán csak azok érthetnek illetve élhetnek át a film közben, akiknek már volt/van kutyájuk. Az állatbarát nézők szeretni fogják ezt a filmet. A másik megközelítés, pedig a már említett fiúból férfivá érés, a magunk korlátjainak leküzdése. Ha hiszünk magunkban, hogy képesek vagyunk rá, és, ha a körülmények rákényszerítenek dolgokra, melyekről addig azt hittük, hogy túlnőhetnek rajtunk, de mégis meg tudunk velük birkózni, mind tanuló célzattal lehet a nézők felé.
Mint említettem, a képi világa szinte megköveteli, hogyha igazán élvezni és átélni szeretnénk ezt a csodás történetet, akkor a 3D, de még inkább, ha van rá mód az IMAX 3D-ben történő megtekintést javaslom. A közel másfél órás játékidő, pont elég ahhoz, hogy a néző végig élvezni tudja a mozit. Nem tapasztalhatók benne különösebb üresjáratok, a történet felépítése logikus és egymásra épülő. Külön tetszett, hogy a végére is hagy a néző számára olyan részt/részeket, melyek emelik a történet mondanivalóját.
