Kaliforniai rémálom (Under the Silver Lake – 2018) [Kritika]

Óvakodj a kutyagyilkostól!

Sam (Andrew Garfield), egy kiégett, vagy soha munkát sem talált srác, aki ül az apartmanja erkélyén és egy távcsővel figyeli a körülötte történő eseményeket. Már nem sokáig hódolhat eme élvezetének, mert lassan kirakják, ha nem fizeti ki a bérleti díjat. 4 napja van. Ekkor látja meg Sarah-t, aki ölebével és egy bömbölő magnóval a medence partján készül lazítani. Vágy első látásra. Sam később kutyakekszet vásárol vagy talál (eskü nem emlékszem) és azzal kerül közel előbb a hölgy kutyájához, majd a hálószobájához. De egy jófajta betépés és csók után abbamarad az este. Sam, bízva a másnapi viszontlátásban, elköszön Sarah-tól. Folytatja az estét, tudatmódosult állapotban. Furcsa események, verejtékező ébredés, csak álom volt. Másnap, kijózanodva bekopog a lányhoz, de nemhogy ő, de tulajdonképpen semmi sincs a lakásában. Csak egy doboz, némi kacattal és egy Sarah-t ábrázoló polaroiddal. Sam magához veszi a fotót és elindul az észveszejtő kutatás.




Nos, nem igazán tudnám bűntudat nélkül ajánlani ezt a filmet. Nem azért, mert rossz lenne. De nem tudnám azt sem mondani, hogy jó. Ez a film csak van. Elindul A-ból, megérkezik B-be és közben rengeteg dolog történik, ami elgondolkodtat, és miközben elfáradsz és azt akarod, hogy végre vége legyen, mégis érzed, hogy maradnál, mert beszippantott és nem ereszt. A film játékideje is elrettentő. 148 perc! Bár azt kell mondjam, hogy a 90. percig ezt nem érzi az ember. Ott viszont van egy végtelen mélypont. Ennek ellenére, továbbra is nagyon szeretnéd megfejteni és tudni, hogy mi is történik valójában. Is this a real life? Is this just fantasy? Na jó Queen pont nem hangzik fel a filmben, de Úristen mennyi popkultúrális utalás van benne. Már azzal is elvan az ember egy jó fél órát, míg azokat szemezgeti. Csak ettől még nem lesz kerek a sztori. Aztán egy idő után önkéntelenül elkezdesz nyomok után kutatni, mint főhősünk, de annyi impulzus ér, hogy képtelenség követni.

Maga a látvány egyfajta kései Hitchcock, vagy korai Lynch, de leginkább talán csak arra szolgál, hogy ne tudd belőni a kort, amiben vagyunk. Tőlem pont lehetne ’70-es évek is, ha nem lennének benne mobiltelefonok. Az egész történet egy fél-neo-noir roadtrip Andrew Garfield koponyája körül, aki próbál megtalálni egy lányt, ezért hajlandó beugrani ama bizonyos nyúlüregbe. De ez azt jelenti, hogy neked is menned kell vele és egy idő után nagyon nem akarsz, mert elfáradsz attól a ténylegesen lázálom szerű 4-5 naptól, amin a film végighurcol. Mégis azt kell, hogy mondjam, valahogy élveztem. Egy idő után azon gondolkodtam, hogy mi kerülhet még elő a kalapból. (A Fender Mustangnak közel nem ez a használati módja!😉). Cserébe viszont nincs feloldozás. Neked kell kitalálnod, hogy mi van. Nincsenek egyértelmű válaszok.

Mindent összevetve…Miután megnézted és lepörgött benned minden elmélet, nézd meg ezt, vagy ezt a filmet a rendezőtől! Bármelyik felüdülés lesz.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés17 Votes
49
Kaliforniai rémálom
Összességében
Ha szeretted a Homár című filmet és el tudtad fogadni annak világát és irracionalitásával együtt tudtál azonosulni valamely szereplővel, hajrá! Kicsit összetettebb a szimbolikája, mint az Anyám!-nak, de cserébe nem annyira brutális. Ha szereted Lynch világát, ki ne hagyd!
Pozitívumok
Különleges atmoszférával bír
Azonnal beránt
WTF élményt nyújt
Negatívumok
A zene néhol csak zaj
Naggggyon hosszú
WTF élményt nyújt
65
Értékelés

Friss

Szabó János emlék fragmentumai

Szabó János 1967-ben fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenőtől, Konecsni Györgytől,...

Mindenki odavan a Top Gun: Maverickért

A cannes-i fesztiválon ötperces álló ovációval ünnepelték Tom Cruise új szuperprodukcióját, a Top Gun: Mavericket, a sztár pedig...

Viking dráma a javából: Az Északi kritika (The Northman – 2022)

Robert Eggers már első mozijával feltette magát a filmezés térképére. A 2015-ös A Boszorkány...

Az utolsó Halloween-filmen, lehet, csodálkozni fognak a rajongók

Lehet, hogy Stephen King is bele fog kavarni az utolsó Halloween-filmbe, ezzel még kegyetlenebb véget...
Gerzsenyi Bettika
Gerzsenyi Bettika
H’ellőke, Bettika vagyok, első ezen a néven! Bárki mást állít.. az rosszul tudja. Engem 36 éve hív így a nagymamám, szóval én nyertem! Édesanyám 5-6 évesen faragott belőlem filmrajongót. Kár, hogy a 6. életévemet megfelelőnek találta arra, hogy megnézzük a Rémálom az Elm utcában-t.. szánja-bánja, instant karma volt neki a 2 évig wc-re kísérgetésem, szóval ne bántsuk érte! De mondjuk utána már meg sem kottyant a kultikus „Get away from her you bitch!” mondat és a Boszorkányokat is végig tudtam nézni a moziban, míg más gyerekeket ki kellett kísérni. Nem rossz ez egy óvodástól, azért nah! Szóval nem sok mindentől lehet eltántorítani - na jó, a Szürke 50 árnyalata már sehogy sem csúszott - és 30 év izmos filmfogyasztásával a hátam mögött véleményem van kérem, s nem félek használni. Ennek az eredménye, hogy ezt a bemutatkozót ki kellett izzadnom magamból. Enjoy! #kattadióda

Hasonlóak

Viking dráma a javából: Az Északi kritika (The Northman – 2022)

Robert Eggers már első mozijával feltette magát a filmezés térképére. A 2015-ös A Boszorkány...

Nincs ki a négy kereke, de nem baj: Álom két keréken (Along for the ride, 2022 – Netflix) kritika

Ismét egy fiatalokról szóló, klasszikus történettel állt elő a Netflix, hogy megpróbálja kielégíteni egyre...

Multiverzumos túra Dokival: Doctor Strange az őrület multiverzumában (Doctor Strange in the Multiverse of Madness – 2022) kritika

A Marvel legújabb fázisának célja egyértelmű az Endgame óta. Bevezetni a nézőket a Multiverzumba...