A Netflix filmek terén sokat fejlődött az elmúlt években. Időről-időre fel-fel bukkannak olyan filmek, amik témája felkelti az ember érdeklődését, és ez A pók fejével sem volt másképp. Már az előzetes is egy érdekes, ötletes koncepciót mutatott be, amibe bőven volt potenciál.
Képzeljünk el egy cseppet sem átlagos börtönt, ami egy szigeten van, távol mindentől. Nincsenek fegyőrök, a rabok szinte szabadon mozoghatnak, és egész jó körülmények között élnek. Egyetlen kötelezettségük, hogy részt kell venniük különféle teszteken, kísérleteken, ami, a főnök, Steve Abnesti (Chris Hemsworth) szerint jobbá teheti a világot. Nem tűnik olyan borzasztónak nem? Persze a háttérben másról van szó.
Ahogy mondtam, az alapkoncepció nagyon ötletes. Ahogy halad előre a sztori, végigkövethetjük a különféle kísérleteket, amik leginkább hallucinogén, illetve szexuális tartalmúak. Jól építkezik a cselekmény, az elején nemigazán van fogalmunk arról, hogy mi is állhat a háttértben. Különféle betűkkel elnevezett, színes szérumok játszák a főszerepet a kísérletekben, dehogy mi is a valós céljuk, azt sokáig homály fedi. Főszereplőnk Jeff (Miles Teller) a múltban elkövetett bűne miatt került a szigetre, de helyzete meglehetősen jó a többi rabéhoz képest. Stevvel szinte jó spanok, úgy tűnik, hogy a szerelem is rátalált bent, néha-néha pedig részt vesz különböző kísérleteken, remélve, hogy ezzel jobbá teheti bűneit.
A mozi gyakorlatilag egy futurisztikus sci-fi szatíra, melyben felismerhetők bizonyos társadalomkritikai jegyek. Az, hogy kimondottan mit szeretne a film közölni, elsőre nehéz lenne megmondani, sok minden belemagyarázható, de egyértelműen fellelhetők benne filozofikus, jogi, erkölcsi kérdések. A nagyvállalatok hatalma és döntései, aminek levét a kisember issza meg, illetve az online világ lélekre és pszichére gyakorolt hatása.
A színészek terén nem lehet panasz, Chris Hemsworth és Miles Teller, a két fő karakter közti interakció nagyon jó, de Hemsworth egyértelműen a mozi ásza. Én kimondottan jó színésznek tartom őt, és hiányolom, hogy több, komolyabb szerepben is lássam. Komolynak ez a szerep sem mondható, ám a karakter jelleme bőven adott játékteret Chrisnek. Egy nyájas, hízelgő, manipulatív gonosz lett Steve karaktere, aki egy átlagos antagonistához képest, máshogy testesíti meg a rosszat. A rabok közelébe férkőzik, haverkodik velük, hogy aztán lelkiismeretükre hasson, és ezzel vegye rá dolgokra őket.
A Pók feje kimondottan jó koncepciót vázolt fel, és a film kétharmadáig egész feszült részei is voltak, ám nekem az utolsó harmad nem működött igazán, kicsit túl humorosra vették, ami persze jellemző a szatírákra, ám a komolyabb hangvétel talán jobban állt volna a mozinak. Épp emiatt kicsit keserű a szájíz a nagy egészet nézve, de egy megtekintést mindenképp megér, egyértelműen a Netflix jobb filmjei közé sorolnám.
