Michael Mayer nem rukkol elő minden évben új rendezéssel, de amikor igen, az egy tisztességes iparos munka. Ezúttal a Netflix invesztált be a Chad Hodge által írt, karácsonyi romkom-ra. Na nem sokat, szóval így csak egy amolyan Hallmark típusú, kis költségvetésű, de annál nagyobb szívű történet kerekedett belőle.
Adva van Peter, aki pár nappal a karácsonyi vakáció előtt tudja meg, hogy a pasija bizony nős, szóval a 10 napos családi banzáj ismét szingli státuszban vár rá. Ami nem csak attól a ténytől keserves, hogy bimbozó kapcsolata nemhogy futott, de valósággal nekicsapódott annak a bizonyos zátonynak. Leginkább azért, mert az otthoniak legkedvesebb elfoglaltsága évek óta, hogy pasit szerezzenek neki. Vagy csak szimplán sajnálják.
Amellett, hogy ezzel a felütéssel rögtön búcsút is intettünk a már unásig ismételt lmbtq propagandának hívószavaknak (ön- és családi elfogadás, coming out, munkahelyi kirekesztés, klisés megjelenés és viselkedés), remekül mutat be egy teljesen gender- és vonzalom semleges problémát.
Megfejelve az egész történetet a világ legcukibb családjával.
Persze Weasley-éken kívül.
Mindegy.
Szóval adott egy srác, aki évek óta hiába próbált pasit találni Los Angelesben. Úgy tűnt sikerült és karácsonyra haza is viheti, hogy végre ne ő legyen a szánni való szingli az ünnepi asztalnál, de sajnos az utazás előtt kiderül, a fickónak van még mit tanulnia az őszinteségről. Mind a felesége, mind önmaga irányába.
Ezért kéri meg legjobb barátját és lakótársát, hogy menjen el vele New Hampshire-be, hogy eljátszhassák, hogy több év barátság után végre egymásba szerettek. Nick vonakodva, de belemegy a játékba, amit rögtön keresztebe is húz anyuka egy leszervezett vakrandival. Szóval mégsem mondják el az első vacsoránál azt a förtelmes nagy hazugságot, amit Peter kitalált, hanem belemegy a sokadik próbálkozásba, akármennyire kilátástalannak tűnik, hogy a kisváros egyetlen, újdonsült meleg edzője lenne a nagy ő számára.
Aztán minden jól megy az első randin. Meg a másodikon is. Meg a harmadikon is. Miközben anyu szurkol az új párosításnak, a család többi tagja meg van róla győződve, hogy Nick és Peter maguknak sem valják be, hogy egymást keresik és csak a barátságuk elvesztésének félelme tartja vissza őket az egyértelműtől.
Közben mindenkit körülvesz a karácsony. A ház egyre díszesebb. Folyamatosan készülnek az ünnepi fogások. Nick apósával Peter apjával barkácsolgat, a gyerekekkel játszik, fullba nyomja a családi feelinget. A fura nagynéni betlehemi előadást dirigál, rettentően inkompetens módon, hiszen egyszer szerepelt egy off-Broadway showban. (Itt jegyezném meg, hogy Jennifer Coolidge tud ám drámai is lenni. Bebizonyította az Ígéretes fiatal nőben. Most csak a szokásost várták el tőle sajnos.) Peter nővérének lányai, a maguk tinédzser eszközeivel próbálják összeboronálni a srácokat. Peter újdonsült randipartnerével, James-szel síel. Nick eleinte örül barátja sikeres randijainak, mindaddig, míg Peterben fel nem merül a hazaköltözés. Ekkor érzi meg igazán, hogy mennyi mindent is változtathat meg ez hirtelen jött randisorozat.
Nem áltatlak, nyájas olvasó, láttad már ezt a filmet. Nem is egyszer. Már karácsonyi köntösbe bujtatva is. De nincs ezzel semmi baj. Sőt, még azzal sem, hogy a kis költségvetéssel készült produkció nem bővelkedik helyszínekben, ahogy nagy nevekben sem. A B-kategóriás színészek hozzák a szintet.
Új problémákat sem vet fel, csak talán azt nem szoktuk még meg, hogy a meleg öntudatra ébredés, a coming out és az azt megelőző dráma/komédia után, ugyanazokkal a hétöznapi problémákkal küszködik ez a szubkultúra is.
Kiégés, társas magány, megfelelni vágyás, honvágy, boldogág keresés és önismeret.
S bizony lehetsz te heteró, meleg, gendersemleges, transz vagy aszex, ha van egy olyan családod, aki minden évben hazavár és epekedve várja, hogy boldognak lásson, akkor bizony írtó szerencsés vagy. S bármi is történjék, a boldog karácsony borítékolható.
