Az elmúlt évek magyar filmjei vélhetően nem csak nekem okoztak soha be nem gyógyuló sebeket. Voltak alkotások, amik már az alapötlettől kezdve veszett ügynek számítottak, de szép számmal akadtak olyanok is, amik „útközben” siklottak félre. Ezeknek a sokkal fájdalmasabb eseteknek a táborát erősíti Nagy Viktor Oszkár (Apaföld, Székely derbi) legújabb filmje is. Hogy úgy mondjam, a kihagyott ziccer tipikus példája.
!WARNING!
A következő szöveg nagy mennyiségben tartalmaz focis szóvicceket és szófordulatokat.
Az Olvasók megértését ezúton is köszönöm!
Nagy reményekkel – és valószínűleg túl nagy elvárásokkal – vágtam neki a Becsúszó szerelemnek, így csalódásom szinte garantálható volt. Pedig Nagy filmjének alapötlete kreatív, szórakoztató és nem utolsó sorban bátor. Elvégre középpontba helyezi a faji előítéletek témáját és egy rendkívül „kényes” közösségnek sem rest görbe tükröt állítani. Törekvései ellenére a kész alkotás mégis annyi sebből vérzik, mintha letalpalták volna egy fémstoplis focicipővel.
Az egyik legmélyebb seb mindenképp a film identitásválsága. Vígjátéknak ugyanis túl súlyos, drámának viszont nem elég mély, megközelítés terén pedig szintén két szék közé huppan. Egyrészt rengeteg dolgot – közösséget, egyént, szokást, foglalkozást, stb. – illet kritikával, de ezek az esetek többségében sztereotípiákkal és klisékkel vegyülnek. Másrészt a sok kritika következménye az is, hogy igazából senki és semmi mellett nem foglal állást a film, így nincs is igazán kivel azonosulnunk. Ez hatványozottan igaz a két főszereplő esetében is, mindkét karakter végtelenül sztereotip, minimális és alig bemutatott karakterfejlődéssel. A film feléig Gyula (Ötvös András) és Lüszi (Gombó Viola Lotti) egyaránt halálosan idegesítő és ellenszenves, majd következik egy éles és kissé banális váltás, amikor elkezdenek valódi emberi lényekre emlékeztetni. A film legvégére még szimpatikusak is lesznek, ám ha megpróbálunk utánagondolni, hogy ez minek is köszönhető, sajnos semmi logikus válaszra nem lelünk. Ötvös (Isteni műszak) és Gombó (akinek ez az első filmje) ugyan derekasan próbálkozik, játékuk mégis legalább olyan hullámzó, mint a magyar válogatotté.
Mellékszereplők terén már vannak szép összjátékok a filmben, Rajkai Zoltán (Rosszfiúk, Nyócker) és Tenki Réka (Seveled, Testről és lélekről) játéka üde színfolt, azonban előbbi karaktere túl kevés, utóbbi pedig viszonylag sok figyelmet kap. Hasonló cipőben jár a Thuróczy Szabolcs (Tiszta szívvel, Aranyélet) által alakított Alex is, aki, ha kicsit több szerepet kap, a film egyik fénypontja lehetett volna. Szereplők terén mindenképp Stefanovics Angéla (Libiomfi) a leggyengébb láncszem, karaktere egyáltalán nincs jól megírva és játéka is hagy maga után némi kívánnivalót.
A Becsúszó szerelem kicsit olyan lett, mint az egyszeri királylány. Be is szólt a foci ultráknak, meg nem is, foglalkozott is a dühkezelés problémájával, meg nem is, felszólalt a faji előítéletek meg sztereotípiák ellen és ő maga is beleesett a csapdájukba. Nagy Viktor Oszkár filmje próbál szép támadásokat felépíteni, de rendre eladja a labdát. Úgy viselkedik, mint az átlag ultra, aki olyanért támadja a másikat amit ő is csinál. Egyértelműen gólra tör, de leginkább csak luftot rúg. Kár, mert társadalmi szempontból egy rendkívül fontos alkotás lehetett volna, ami tanít és szórakoztat egyszerre. Pedig még 2 perc hosszabbítás is volt.
