9 C
Budapest
szerda, október 28, 2020
Kezdőlap Filmsomnia Kritikák Moszkva tér (2001): Kritika

Moszkva tér (2001): Kritika

Ebben a Török Ferenc által rendezett 2001-es filmben sok minden benne van. A rendszerváltozáskori Magyarország bizonytalanságai, kalandvágy, erősödő kíváncsiság a nyugati világ országai felé, első szerelmek, az első korty alkohol – ebből később már első korsó sör és első üveg vodka lesz –, illetve eleinte kisebb csíntevések, amikből idővel egyre nagyobbak lesznek.

Török Ferenc 1995-ben nyert felvételt a Színház- és Filmművészeti Főiskolára Simó Sándor osztályába, filmrendező szakra. A szóban forgó Moszkva tér volt a diplomafilmje, amely a Magyar Filmszemlén elnyerte a Legjobb elsőfilm kitüntetést, valamint a Közönségdíjat is. Török Ferenc és osztálytársai osztályfőnökük tanácsára csináltak diplomafilmjükként úgynevezett „így jöttem” filmeket, melyeknek lényege az volt, hogy egyfajta életrajzisággal vegyítették a fikciót, így erősen személyes hangvétellel készítették el ezeket a diplomamunkákat.

Moszkva tér
Forrás: Filmtekercs

A film 1989 tavaszán kezdődik, a főszereplő, Petya (Karalyos GáborComing out) narrációjával. Éppen a tizennyolcadik szülinapja van, a haveri társasággal a Moszkva téren tömörülnek mindenki mással, aki számít. Bulihelyszínek címeire várakoznak, hogy hová tudnának belógni. Amint megvan a cím, futnak neki a hegynek, árkon-bokron-autók tetején át rohannak. Rossz címről egy jó címre, szitkozódások és kukafelrúgások közepette, és amint megérkeznek egy házibuliba, ott kő kövön (vagy inkább szalámi a partiszendvicseken) nem marad, hiszen a négy srác, de legfőként a nagyszájú Rojál bármibe belerondít, amibe csak tud. Belebeszélnek a filmbe, amit a társaság többi tagja érdeklődve néz, összekenik borotvahabbal a tükröt, elviszik az összes piát, és hát… leeszik az összes szalámit a szendvicsekről. Amivel csak tudnak, seftelnek, például az egyik buliról ellopott viszkiért cserébe vitetik el magukat taxival A pontból B-be, illetve lefizetik az úszómestert, hogy éjszaka hadd fürödjenek a még feltöltés alatt álló medencékben, később pedig Petya Rojál nógatására beszáll egy vonatjegyhamisító bizniszbe. Zseniális korrajz, ahogyan a film bemutatja, hogy amivel csak lehetett, üzletelgettek egymás között, amolyan magyarosan: „ne aggódj, megoldjuk okosba”, ami, ugyebár még a mai napig egészen ismerős hozzáállás lehet egyesek számára.



A hajmeresztő este után Petya és barátja, Kigler (Csatlós VilmosSzinglik éjszakája) a kora reggeli, épphogy nyüzsögni kezdő Budapest pirkadó fényében megreggelizik egy hamburgeres standnál. Kigler jóízűen majszolja a burgerét, Petya pedig a sajátjából undorodva dobálja ki a csalamádét. A négy srác folyamatosan töri valamin a fejét, általában kocsikon, pénzen, bulikon és azon, hogy hogyan lehetne megúszni a közelgő érettségit. Hatalmas üdvkitörés fogadja az osztályfőnök bejelentését, miszerint az 1945 utáni történelemtételek eltörlésre kerültek, később pedig Rojál apja által kiszivárognak a magyar tételek.

Moszkva tér
Forrás: Origo

A történelmi eseményekről a főszereplő és osztálytársai tudomást sem vesznek, Petya nagymamája, amikor nézi a tévében a politikai híreket és unokája rákérdez, hogy „Ezek kik?”, a nő csak legyint, hogy „Majd megmondom”. A filmben többször is megjelennek archív felvételek tévéhíradókon keresztül, többek között Nagy Imre újratemetése (amire Rojál csak annyit kérdez röhögve, hogy „Ki a csöcs az a Nagy Imre?”, mire valaki rávágja, hogy „Biztos a Nagy Lajos testvére”, amin nagyon jót szórakoznak), illetve Kádár János halálhíre és temetése.

A belevaló Rojál szerepében Szabó Simont láthatjuk, illetve a fiúbanda egyik oszlopos tagja Kigler, akinek az autókereskedő apját Csuja Imre alakítja. E két színész napjainkban is sokszor visszaköszön a képernyőkről, és szinte ugyanilyen habitusú szerepekben láthatjuk őket, mint a Moszkva térben: Csuja Imre általában befolyásos és kapzsi karaktereket alakít (például A mi kis falunk polgármestereként), Szabó Simon pedig a dörmögő hangú, „egyszer élünk” elvet valló csibészként szokott visszaköszönni (Pesti balhé).

Moszkva tér
Forrás: port.hu

A filmet Petya monológja zárja, aki önmagát kicsit sem hazudtolja meg, szinte érzelemmentesen, nyugodt és beletörődő hangon meséli el, hogy a történet alatt megismert szereplőkkel mi lett pár év múlva, ki hova jutott el 1989-től a film jelenéig. Szűkszavúan felvázolja nagymamája, barátai és volt szerelme életének kifutását, végül pedig, nemtörődöm stílusban így szól: „Velem mi van? Semmi.”, aztán, mintha mi sem történt volna addig a cselekmény eltelt másfél órájában, elmegy a Mekibe’, mert azokban a hamburgerekben legalább nincs csalamádé. Sem balhé, sem csalódás, sem érettségi, semmi megfelelés, de még csak egy kis stressz sem, csak ő és éhségét enyhítő burgere. Mert ha addig nem érdekelték holmi Nagy Imrék meg Kádár Jánosok a rendszerváltozáskor, akkor a többiek sem izgatják ezután sem, csak a rendszerváltozás egyik elterjedt vívmánya, a McDonald’s, melynek olajszaga talán elfedi a zűrös budapesti éjszakák nehézkes alkoholszagát.


Nagy Dóra
Nagy Dóra
Dóri vagyok, a magyar irodalom szerelmese, a kortárs magyar filmek és sorozatok lelkes nézője. Az irodalmat nemcsak olvasni, de művelni is szeretem, évek óta próbálkozom versekkel, novellákkal, regényekkel, tanulmányaim során pedig az utóbbi időben forgatókönyvvel is - ugyanis filmelméletet hallgatok a Pázmányon. Hiszek abban, hogy a kultúrát gondozni kell: olvasni és írni róla, de legfőképp csinálni. Ez utóbbiak miatt vagyok én itt.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Hírdetés

KI NE HAGYD!