A szomorúság háromszöge kritika (Triangle of Sadness, 2022) – Mit tesz egy hajónyi gusztustalanul gazdag ember, amikor kitör a vihar?

Ha szatíra, akkor Ruben Östlund. A svéd rendező ismét odacsap egy kicsit a világnak az emberiségnek, a társadalomnak. A szomorúság háromszöge méltán iratkozik fel korábbi filmjeihez, mint a Lavina (2014), vagy a Négyzet (2017). Idei filmje nem a személyekben húzódó gondolati, érzelmi feszültségeket, és nem is a modern művészetet és a művészi válságot állítja ki pőrén a szatíra porondjára, hanem még ennél nagyobb vadat céloz meg: a modern pénzre berendezkedett társadalmunkat teríti le. 

A cselekmény valójában igen egyszerű. Felszínes, a pénz hátán utazó embereket mutat be, akik nem rosszak, és nem jók, csupán használják azt, amire az egész világ berendezkedett, arra az egyszerű pár szóra, hogy a „pénz beszél”.  A pénz az, ami rétegzi a társadalmat, a gazdag megtehet mindent, a gazadag parancsol, függetlenül attól, hogy igaza van-e vagy sem. A pénz alakítja a módszereket, mellyel érvényesülni akarunk. A pénz mozgatja a világot, ahogy a Cabaret egyik híres dala is mondja. Talán nem mozgatja, de koordinálja, az már biztos. 

Östlund ezt a gondolatot ragadja meg a szatíra legtestibb, legközvetlenebb módszereivel. A filmnek nincs főhőse, de úgy is fogalmazhatnánk, hogy sok főhőse van. Ott van például két fiatal modell, influencer, akik már legalapvetőbb társadalmi kapcsolataikat is kamerák, és Instagram posztok szemszögéből élik meg. Még akkor is igaz ez, ha jól láthatóan képesek a gondolkodás egyébként nem is olyan könnyű művészetére. Az ő karaktereikkel indul el a film, és általuk jutunk el egy luxushajóra, ahol az arcpirítóan gazdagok élik a lehető legunalmasabb életüket, nyaralás címén.

A néző pedig lassan kezdi érezni, hogy itt nem csupán egy vicces filmről van szó, hanem olyan mély társadalomkritikáról, mely bizonyos értelemben mélyebb, mint az óceán közepén horgonyzó luxushajó – az a hajó, ami egyébként nem megy sehova, horgonyozva vesztegel, hiszen ezen a szinten már nem az utazás számít, hanem a pénzszórás. 

A szomorúság háromszöge kritika
A szomorúság háromszöge (B-J): Charlbi Dean, mint Yaya és Harris Dickinson, mint Carl. Forrás: Vertigo Média

Ahogy peregnek a film percei, úgy bomlik ki egyre gazdagabban a szatíra, úgy válik egyre gazdagabbá az a hatalmas mennyiségű utalás, szimbólum, amivel a film dolgozik. Az ember eleinte kuncog, majd szépen lassan vinnyogni kezd (nem tudja mindig, hogy kínjában vagy humorában) a jelentek abszurd során, mely jelenetek nem is annyira groteszkek – nap mint nap találkozhatunk velük a saját életünkben is. 

A film gördül, pontosabban hullámzik. Három fő részre bomlik. Mindhárom rész egymásnak ellentmond, és mégis egymást egészíti ki. Mint a valaha oly sokszor használt fényérzékeny filmre készített fotók negatív és pozitív változatai. A szimbólumok nem bonyolultak, bárki megérti őket. Talán éppen ettől olyan erősek. Östlund nem rémül meg attól sem, hogy az amerikai filmipar oly gyakran, szinte futószalag szerűen használt kliséit is felhasználja (mellékhelyiségi funkciók filmre vitele), talán éppen azért, hogy fricskát nyújtson a konform filmipari eszközöknek. Ha egyenesek akarunk lenni, akkor a film nagyjából 5-8 percében szinte mindenki sugárban okádik a tenger által megcibált hajón (mert azért a pénz nem tudja leállítani a tengert, akkor sem, ha osztrigát adnak vacsorára). 

A kritika írója olyannyira boldogan belemenne a részletekbe, hogy legszívesebben leírná az egész filmet, de úgy vélem, hogy ez hiba lenne. Érdemes mindenkinek saját erejéből kibontani a lényeget, és ebben nem fog túlzottan megizzadni. Inkább felhívnám a figyelmet a remek színészi alakításokra. Ahogy Woody Harrelson a részeg, amerikai marxista kapitány szerepébe bújik, Zlatko Buric egy orosz kapitalista szarárúst alakít, az elég sok hallelúját megérne. 

A rendezés pazar, az operatőri munka, és a vágás sem marad le. Egyetlen talán nem mindenki számára örömteli hír, hogy a film két és fél órás. A tempó igen lassú. A jelentek sokszor fölöslegesnek tűnnek (bár nem azok). Ennek a lassú mesélésnek bizony meg van az a hátránya, hogy a modern világunk tempóját nem nagyon éri el, sőt egyenesen lelassítja. Aki tehát kicsit álmosan ül be rá, az elképzelhető, hogy álomba szenderül. Akit viszont érdekel egy éles, szimbolikájában egyszerű, de mégis mondanivalójában brillírozó történet, még akkor is ha lassú, az minden percét élvezni fogja. A Szomorúság háromszöge egy remek film. Méltán válik következő gyöngyszemévé Östlund eddig sem csúnya gyöngysorának. 

A szomorúság háromszöge kritika pontozó thumbnail
A szomorúság háromszöge (Triangle of Sadness, 2022)
Összességében
A filmet mindenkinek megéri megnézni, aki szereti az iróniát, a szatírát, akinek tetszett a „Lavina” című film. Sok élményt, gondolatot és beszélgetni valót ad. A két és fél óra hossz elrettentő lehet, de ezt érdemes „bevállalni”.
Rendezés
7.5
Színészi alakítás
7.5
Forgatókönyv
7
Fényképezés
7
Filmzene/Hang/Effektek
7
7

Friss

1899 kritika (1899 – 2022, Netflix)

Nehéz spoilerezés nélkül elmagyarázni, hogy a Netflix 1899 című sorozata nálam hol ment egy...

Dalra fakad az Átjáróház

Egyre inkább kirajzolódik a mozirajongók előtt, hogy miért lesz kihagyhatatlan film a decemberben a...

Brahmāstra: Első rész – Shiva kritika (Brahmāstra: Part One – Shiva, 2022 – Disney+): Szuperhős mozi indiai módra

Az indiai filmek temperamentuma mindig irigylésre méltó, zenés és táncos jelenetekkel tarkított romantikus alkotásokról...
Varga Lóránt
Varga Lóránthttp://www.vargalorant.hu
A nevem Varga Lóránt és író vagyok. Nyomtatásban megjelent műveim mellett két éve "közösségi íróként" tevékenykedem, ami nyomon kísérhető honlapomon és Facebook oldalamon is. Kis gyerekkorom óta nézek filmeket. Ennek megfelelően mindig is közelemben maradt ez a művészeti ág. Egyetemi éveim alatt számtalan filmesztétika kurzus hallgatója voltam. Ha akarjuk, ha nem a XX. század második felétől a vizuális kutúra átvette a vezető szerepet. A tény fölött egyetlen író sem hunyhat szemet. Ennek szellemében egy általam vezetett, immár 10 éves Olvasókör is rendszeresen tárgyal filmalkotásokat. Olvasni jó. És jó filmet nézni is jó. Ez van!

Hasonlóak

Brahmāstra: Első rész – Shiva kritika (Brahmāstra: Part One – Shiva, 2022 – Disney+): Szuperhős mozi indiai módra

Az indiai filmek temperamentuma mindig irigylésre méltó, zenés és táncos jelenetekkel tarkított romantikus alkotásokról...

A csoda kritika (The Wonder – 2022, Netflix): Florence Pugh egy csoda

Florence Pugh egyértelműen napjaink egyik legtehetségesebb színésznője. A csoda című kosztümös thriller már elérhető...