A kevesebb néha több: Góliát – (Goliat – 2018) kritika

Ha az életnek jó kedve van és ad egy lehetőséget, jobb ha élsz vele. De tényleg!

Mi itt, Közép-Európában, szeretjük azt gondolni, hogy a skandináv országokban kolbászból van a kerítés. Mindenki boldog, jólétben él és semmi stressz nem keseríti az életét. Jó, hébe-hóba biztos náluk is van egy kis bűnözés – nem hiába csinálnak annyi krimit –, meg persze hidegebb is van, mint kis hazánkban. Na de mégis, azért ahonnan az IKEA jön, az nem teljesen e világi hely. Nos, Peter Grönlund (Drifters) filmje pont ezeket a sztereotípiákat cáfolja meg.

Kép: IMDb

Svédország ugyanis – a tudomány jelenlegi állása szerint legalábbis – ugyanúgy a világunk része, mint minden más ország. Ez pedig azt jelenti, hogy ugyanazoknak a hatásoknak is van kitéve. Ergo, az emberi gyarlóság náluk sem tündérmese. A Góliát egy 17 éves srác, Kim (Sebastian Ljungblad) szemén keresztül mutatja meg nekünk, hogy az alsó középosztály tagjának lenni ott sem sétagalopp. Főleg, ha a családod nem tiszta úton keresi a kenyerét. Annak ellenére, hogy a szereplők nagy része amatőr – beleértve a főszereplőt –, Grönlund filmjének egyik legnagyobb erőssége a színészi játék és a karakterek.

Ez különösen igaz Kimre, aki az árnyalt karakter mintapéldája. Egyszerre szerethető és taszító, igazi hús-vér ember. Döntései olykor kiszámíthatók, mégis érezzük a súlyukat, így a történet nem laposodik el. Épp ellenkezőleg, Grönlund szépen építkezik, karakterei pedig fokozatosan mélyülnek. Néha ugyan a bűnügyi film talajára lépünk, az igazán megrázó jelenetek mégis a leghétköznapibbak.
Összetett képet kapunk a család, az erőszak és a szeretet fogalmáról, teljesen más megvilágításba kerül Svédország.

Kép: IMDb

A film egyetlen – és nem elhanyagolható – negatívuma, hogy a megjelenített nihilizmus eléggé megfekszi a néző gyomrát, és helyenként a filmet is vontatottnak érezhetjük miatta. Így ugyan nem lesz igazi műalkotás a Góliátból, mégis egy szép és megrázó filmet tár elénk Grönlund, közben pedig azt is bebizonyítja, hogy egy karakternek nem kötelező – nagy mértékben – fejlődnie. Néha pont a fejlődés hiánya teszi különlegessé.

A Góliát tipikusan az a film amiből rengeteg ember tanulhatna nagyon sokat. Kár, hogy pont azért határolnák el magukat Grönlund alkotásától, mert túlságosan nekik szól. De félreértés ne essék, mint a legtöbb igazán jó film, ez sem csak bizonyos csoportoknak – átlagembereknek és skandinávoknak – ajánlott. És még csak nem is kizárólag szerzőifilm-fanatikusoknak.



Friss

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy című kiállításán jártunk a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben

A XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény rendszerint időszaki kiállításokat is szokott...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...

6 dolog, amit nem tudtál a szülinapos Mark Hamillről

Mark Hamill legismertebb szerepe valószínűleg élete végéig Luke Skywalker jedi lovag (majd későbbi mester...
Erdei Róbert Bence
Erdei Róbert Bence
Robi vagyok, kezdő bölcsész és közép-haladó művész. Kisfiúként a filmezés volt a nagy szerelem, mostanra inkább az írás és a fotózás foglalkoztat. Ez persze nem tart vissza attól, hogy kritikákat írjak vagy egyszer talán forgatókönyvet. Jelenleg a PPKE-BTK-n hallgatok filmelméletet és filmtörténetet.

Hasonlóak

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...

Buborék kritika (Bubble, 2022 – Netflix): A kishableány és a parkour története

Sokan elfelejtik, hogy az anime nem csak azt jelenti, hogy 80 epizódot végig kell...