péntek, március 29, 2024

Trending

Hasonlóak

A szent és a farkas (Lazzaro felice – 2018) [Kritika]

A művészet szubjektív, ezt biztosan mindannyian hallottuk már életünk során. Ha ránézünk egy festményre, ami egy banánt ábrázol, van, aki magát a gyümölcsöt látja csak és van, aki a 19. század hímsoviniszta arisztokrácia felemelkedését és a társadalom kizsákmányolását. A művész filmekkel sincs ez másképpen. Nagyon fontos, hogy milyen elvárásokkal, milyen hangulatban, és ami a legfontosabb, hogy milyen kulturális háttérrel rendelkezünk, amikor egy ilyen típusú filmet készülünk megnézni. Szeretek előzetes nélkül megnézni egy filmet, hogy legyen minden meglepetés, ám a Szent és a farkas esetében mégis megszegtem ezt a „törvényemet” és vegyes érzésekkel ültem be a filmre.

Az olasz származású, Alice Rohrwacher –rendező és forgatókönyvíró – az idei Cannes-i filmfesztiválon ezzel a filmjével nyerte el a legjobb forgatókönyvért járó díjat. Az alkotás két felvonásból, az Esemény előtti és utáni történésekből áll össze. A cselekmény egy gyönyörű szép itáliai vidéken játszódik, egy dohánytermelő birtokon, ahol kettő-három nagycsalád – körülbelül 30-40 fő – él. Mindannyian a márkinő (Nicoletta Braschi) alárendeltjei, aki csúnyán kizsákmányolja ezeket az embereket. Feles gazdálkodásban foglalkoztatja őket és az adósságuk folyamatosan csak nő. Annak ellenére, hogy a rabszolgatartás már régen be van tiltva, az eseményeket mégis egy igaz történet inspirálta. „Én kihasználom őket, ők pedig kihasználják, ugráltatják azt a fiút [Larazzo] ott. Ez egy ördögi kör.”- hangzik el a márkinő szájából a mondat. Azt gondolnánk a munkások életkörülményeiből, ruházatukból, hogy a 20. század elején játszódik a film, aztán előkerül a modern villanykörte, egy kinyithatós mobiltelefon, egy walkman. A rendező ennél a filmnél is egy Super 16mm-es kamerát használt, amivel megadta ezt a fajta régies, szépia effekttel gazdagított érzést.


Lazzaro (Adriano Tardiolo) egy jóságos, jámbor, másoknak talán együgyű fiúnak tűnik. Nem ismeri a hazugságot és mindenkinek segít, aki rászorul vagy megkéri. Ezt sokan ki is használják, ahogy látjuk is a filmben. Olyan feladatokat bíznak rá, amit mások nem szívesen vállalnának. A márkinő fia, Tancredi (Luca Chikovani) megrendezi a saját elrablását. Lazzaro megtalálja, de a gazdag fiú megkéri, hogy ne árulja el hollétét és segít neki kicsikarni az anyjából 1 millió líra váltságdíjt. A két fiú összebarátkozik, ám Tancredi inkább inasként vagy még inkább kiskedvencként tekint a jóságos fiúra. Az egyik lány hívja a rendőrséget az eltűnt úrfi miatt és ez vezet a márkinő bukásához. Lazzaro lázasan megy hazafelé, amikor történik vele valami. Magához térése után látja, hogy sehol senki és ekkor veszi kezdetét a misztikus utazása.

Annak ellenére, hogy Adriano Tardiolo első szereplése volt a nagyvásznon, a Szent és a farkas című film, mégis tökéletesen hozta Lazzaro karakterét, ehhez persze nem volt elég a színészi játék, sokat hozzátett a tekintete és az arcberendezése is. Ha valaki ránézett legszívesebben magához ölelte volna és felolvasott volna neki egy mesét, olyan ártatlan gyermek kisugárzása volt. Van aki szerint egy szellem, van aki azt állítja, hogy szent, egyeseknek pedig egy kabala figura, ami szerencsét hoz. A film hangulata és látványvilága magáért beszél. Az olasz tájak hatására az emberben olyan érzés törhet fel, hogy itt hagy csapot papot és belevág egy olaszországi körtúrába. A művész filmekre jellemzően, sokszor nem volt aláfestő zene, csak egy-egy eseménynél, de egyáltalán nem volt zavaró vagy legalábbis bennem nem volt hiányérzet. A korábban említett Esemény utáni rész, amelyről nem fogok beszélni, mert azzal lelőném a poént, olyan mai eseményeket és politikai megnyilvánulásokat, valamint társadalmi, emberi normákat mutat be, hogy ráveszi az embert, hogy álljon meg és gondolkodjon el egyes dolgokon. Egy jelentben láthatjuk majd, hogy az emberi butaság és civilizáltnak mondott emberi arrogancia mire képes.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés14 Votes
78
A szent és a farkas
Összességében
Számomra igencsak kellemes élményt nyújtott ez a film. Megtanulhatjuk belőle ugyanis, hogy mi számít igazán és, hogy mi fontos igazán az életben. Ha, mindenki legalább egy picit Lazzaro lenne, a világunk is sokkal szebb hely lenne.
Pozitívumok
Adriano Tardiolo lenyűgöző bemutatkozása
Határozott rendezés
Ötletes és fordulatos forgatókönyv
Gyönyörű helyszínek
Negatívumok
Nincsenek
100
Értékelés