Escobar (Loving Pablo – 2017) [Kritika]

„Sex between a man and a woman can be wonderful, provided you can get between the right man and the right woman.”

Ez idáig bármilyen fórumon jött velem szembe a Javier Bardem – Penélope Cruz páros, mindig a fenti Woody Allen idézet jutott eszembe. [Szerintem még neki is róluk jutott eszébe]. Mert hát nagylány legyen a libidóján, viszonylag biztos preferenciákkal, aki visszautasítaná a spanyol álompárt. Mint mondottam ez idáig… Az instant kiábrándultsághoz bőven elég, ha megnézi az ember lánya az Escobar című filmet.

Ehelyt borulnék térdre a make up department előtt, mert amit Javier Bardemmel műveltek, az egyszerre visszataszító, félelmetes és lenyűgöző. Persze a sminkeseknek nagyon sok esetben feladatuk alátámasztani a szemünk előtt történő eseményeket, jelen esetben kívülről is láthatóvá tenni az erkölcsi romlást, az emberi kegyetlenséget és a hatalom pusztító erejét. Itt jegyezném meg, hogy engem személy szerint nagyon is érdekelt volna, hogy honnan jutott ez az ember odáig, ahol mi bekapcsolódunk a történetbe. Történetesen az amerikai piac felosztásához a drogkartelek között, valamint Virginia Vallejo megismeréséhez.

Számomra nagyon is izzadtságszagú volt Virginia és Pablo kapcsolatára felhúzni a teljes játékidőt, mert hatalmas érzelmek és mindent elsöprő szenvedély még csak mutatóban sem volt a két szereplő között. És, ha ezt a világ legszenvedélyesebb házaspárja sem tudja elhitetni velem, ott van baj a színészvezetéssel kérem. Mert hát mondhatnánk, hogy szépek, de nem tehetségesek… Viszont aki ilyet mer állítani, az egy hujába nézze meg a Belső tenger-t, a Volver-t, a Nem vénnek való vidék-et, a Mindent Anyámról-t, az Anyám-at , a Vanília Égbolt-ot, de leginkább a Nyisd ki a szemed-et és hogy elkerülje a mentálhigiénés problémákat, a végén a Vicky Christina Barcelona-t! Mert ez a két színész jó, csak itt valahogy hiteltelenné váltak, vélhetően a rendezői instrukciók és vágóasztalon elvérzett jelenetek miatt.

Szóval jó lett volna látni a szereplők hátterét, karakterfejlődését, mert így olyan érzésem volt, mintha egy ismeretterjesztő filmet néznék Escobar ámokfutásáról, a hatalomra jutásától a haláláig. Persze annak igencsak igényes. A maszkmesterek munkáját már dicsértem, de ugyanazon a piedesztálon álljon az operatőr, és látványtervező is. De hát az átlag néző egy életrajzi drámára ül be. Egyáltalán nem ártana, ha az a bizonyos érzelmi skála nem kizárólag a „most el kéne hinnem, hogy ez a nő szerelmes?” gondolat és a gyilkosságok okozta fájdalmas felszisszenések között mozogna.

Ahhoz, hogy megértsük Pablo indíttatásait és reakcióit, sokkal jobban kellene ismernünk őt. És akkor talán Virginia-t és Pablo feleségét is jobban megértenénk. Szerettem volna többet tudni az El Patrón-ról is, aki nehéz sorsú gyerekeket emel ki a nyomorból. De ezt kizárólag azért teszi, hogy nihillista tinédzser hadsereget gyártson, vagy a jótékonyság álcája miatt? Volt esetleg valami magasztosabb célja is? Kifelé jövet a moziból azon tűnődtem, hogy miért nem sorozatot készítettek ebből a tömény biográfiából? Aztán rájöttem, hogy az már a 4. évadnál tart… Ezért, ha tényleg érdekel ez az időszak és Pablo Escobar ténykedése, annak minden mélységével, akkor javaslom a Narcos című sorozatot. Ha megelégszel egy bevezetővel, mondhatni aperitiffel a 4 évad előtt, esetleg megnéznél egy csetlő-botló szerelmi vallomást Columbia felé, akkor irány a mozi. 

Escobar
Összességében
Tudom és fogom is ajánlani ezt a filmet azoknak, akik szeretnének bepillantást nyerni egy időszakba, Columbia életéből. Mert bármi is legyen a címe ennek a filmnek, itt nem Escobar a főszereplő, de még csak nem is Virginia Vallejo.
Pozitívumok
Javier Bardem játéka
A 70-es és 80-as évek megjelenítése
Végig a vászon elé szegez
Negatívumok
A színészvezetés hagy némi kivánni valót maga után
Néha túl steril jelenetek
A végén baromi nagy hiányérzettel engedi el a kezed
65
Értékelés

Friss

Egy igazi Netflix romantika, sorozat formában – Puszi: Kitty 1. évad (XO, Kitty – 2023, Netflix) kritika

Az igazi Netflix romantika már-már saját fogalommá nőtte ki magát az évek alatt a...

Kurosawa és társai: A 20 legjobb szamurájfilm, amit muszáj megnézni legalább egyszer

A japán történelem mindig is lenyűgözött. Mondhatni abba a korosztályba tartozom, akiknek gyerekként a...

A fehér ember igenis tud ugrani, avagy ilyen egy szórakoztató remake! – Zsákolj, ha tudsz! (White Men Can’t Jump, 2023 – Disney+) kritika

Kifejezetten rossz előérzetem volt, amikor megláttam, hogy az 1992-es Zsákolj, ha tudsz-ból, ami nem...

A kis hableány (The Little Mermaid, 2023) kritika

Van egy jó hírem, meg egy rossz. A jó hír az, hogy A kis...
Gerzsenyi Bettika
Gerzsenyi Bettika
H’ellőke, Bettika vagyok, első ezen a néven! Bárki mást állít.. az rosszul tudja. Engem 36 éve hív így a nagymamám, szóval én nyertem! Édesanyám 5-6 évesen faragott belőlem filmrajongót. Kár, hogy a 6. életévemet megfelelőnek találta arra, hogy megnézzük a Rémálom az Elm utcában-t.. szánja-bánja, instant karma volt neki a 2 évig wc-re kísérgetésem, szóval ne bántsuk érte! De mondjuk utána már meg sem kottyant a kultikus „Get away from her you bitch!” mondat és a Boszorkányokat is végig tudtam nézni a moziban, míg más gyerekeket ki kellett kísérni. Nem rossz ez egy óvodástól, azért nah! Szóval nem sok mindentől lehet eltántorítani - na jó, a Szürke 50 árnyalata már sehogy sem csúszott - és 30 év izmos filmfogyasztásával a hátam mögött véleményem van kérem, s nem félek használni. Ennek az eredménye, hogy ezt a bemutatkozót ki kellett izzadnom magamból. Enjoy! #kattadióda

Hasonlóak

A fehér ember igenis tud ugrani, avagy ilyen egy szórakoztató remake! – Zsákolj, ha tudsz! (White Men Can’t Jump, 2023 – Disney+) kritika

Kifejezetten rossz előérzetem volt, amikor megláttam, hogy az 1992-es Zsákolj, ha tudsz-ból, ami nem...

A kis hableány (The Little Mermaid, 2023) kritika

Van egy jó hírem, meg egy rossz. A jó hír az, hogy A kis...

Radics Béla, a megátkozott gitáros (2023) kritika

Vannak emberek, akiknek az élete könyörög a megfilmesítésért. Ilyen volt például Radics Béla, a...