Karanténalbum
Nesze nekünk bűntudat. Mi mivel védekezünk? Mi miért nem adtunk ki egy új albumot? Most már azonban nincs mit tenni, legfeljebb, hogy kiértékeljük (vagy irigykedve kritizáljuk) más eredményeit. Így vágjunk is bele Miss Americana, vagyis Taylor Swift munkájának értékelésébe.
Július 23-án az énekesnő Twitteren jelentette be, hogy éjféltől elérhető lesz a nyolcadik nagylemeze, melynek a Folklore nevet adta. Az új albumot a karantén idején írták és vették is fel, mivel az összes fellépését le kellett mondania. Cserébe az új dalaival nem kicsit lepte meg rajongóit, amikben az álmai, a személyisége és szeszélyei keverednek egymással. Elég érdekes leírása ez egy albumnak, amit 16+1 dalon keresztül próbálhat megfejteni a hallgatóság. A 16 mellett megjelenő plusz egy dal a delux változat, amit a nyolcadik lemez tiszteletére adtak hozzá.
Ha valójában benne van személyisége az új albumában, érdemes tudni azt is róla, hogy milyen eredményeket ért el az énekesnő az évek alatt. Taylor Alison Swift (Pennsylvania, 1989. december 13.) tízszeres Grammy-díjas amerikai country-pop énekesnő, dalszerző és színész. 10 Grammy-díj, 12 Country Music Association Awards, 6 Academy of Country Music Awards, 23 Billboard Music Awards és egy Emmy-díj sorakozik a polcain. Világszerte 20 millió lemezt, 50 millió kislemezt adott el eddig.
Vélemények és előítéletek
A sok-sok szám, meg mindenféle díj, óriási rajongótábor mellett – eddigi tapasztalataim alapján – három csoportra oszlik a vélemény Taylor Swiftről. Az egyik csoport a veszélyes rajongótábor, ami tűzön-vízen át védi, a második néha meghallgatja egy-két számát, de nem különösebben érdekli, a harmadik pedig már a nevétől is rosszul lesz. Büszkén jelenthetem, hogy én a középső csoportba tartozom, így nem légből kapott módon alkotok véleményt az új dalokról. Tudom, hogy vannak jó dalai az énekesnőnek, és igen, engem is megfogott anno tiniként a Love Story című száma, de az új albuma nem biztos, hogy most sikerrel fog meg mindenkit.
Aki a pörgősebb számait kedveli, biztos, hogy nem itt fogja megtalálni a számításait, mivel egyáltalán nem található az albumon olyan zene, ami felébresztené az embert. A stílus visszatért valamelyest a gyökerekhez és a popos hangulat teljesen eltűnt. Inkább egy andalgó, néha kissé álmatag légkör járja be a szobát, ha elindulnak a dallamok. A cím sem véletlen, mivel az általunk ismert népies stílustól távol esik mindegyik zene, a könnyedség, a hangszerbeli minimalizmus azt az érzetet adja, hogy a tűz mellé ülve, egy szál gitárral kellene a dalokat prezentálni valójában.
Igazi lírikus dalokról van szó, és ezzel valójában egészen jól meg is fogta az énekesnő ennek az időszaknak a hangulatát. Végighallgatva az albumot többször meg kellett állnom, mivel majd leragadtak a szemeim. Valahogy sikerült beleszerkesztenie dalaiba azt a tehetetlen, béna és álmatag időszakot, ami az egész világon jelen volt és van. Ha valaki relaxáláshoz, kikapcsolódáshoz szeretné hallgatni, ahhoz tökéletes album, de ha azért kapcsolnánk be, hogy jobban menjen a munka, inkább kerüljük el. Nem is írható le pontosan, hogy milyen műfajba illik a Folklore, hiszen mind az indie folk, az alternative rock, az electro-folk, és a chamber pop kategóriába is besorolható.
Folklór vegyítve egy kis folklórral
Na de sok körülírás után akkor mit is takar a folklór zenei stílus? Taylor Swift Instagarmján írt az albumról:
„Egy történet akkor válik azzá, ha továbbadják és suttognak vagy énekelnek róla. A fantázia és a valóság határa vékony, és az igazság és a fikció határai felismerhetetlenné válnak. A spekulációk egy idő után ténnyé lesznek. Mítoszok, kísértettörténetek, mesék, tündérmesék, példázatok. Pletyka és legenda…”
Az elszigeteltségben szabadjára engedte a fantáziáját, tollat ragadt és elmesélte, merre vitte őt a tudata.
A lassú tempó, a szöveg, a balladai stílus valóban történetet mesél, és ahhoz, hogy megértse valaki, tényleg ismernie kell az énekesnőt, vagy figyelnie. A dalok szépen megkomponáltak, a vokál hibátlan. Néhány szám kiemelkedően jó és talán még a mainstream kategóriában is előretörhetnek. Ilyen például a the 1 vagy az exile, és – habár van köztük gyengébb darab – mindegyikben hallani klasszikus Taylor Swift-dallamokat, hajlításokat, váltásokat. Nem meglepő módon tökéletesen harmonizál ezzel az előadásmóddal az énekhangja és játéka.
Egyedül talán az august című számot emelném ki, ami kettős érzést kelt bennem, mivel a refrén és a ritmus, amivel dolgoznak, számomra egy az egyben Donna Lewis I Love You Always Forever című számát juttatja eszembe. Ez egyfelől nekem pozitív, mert szeretem a dalt, de mindig gyanús, ha valami annyira hasonlít egy már létező dologra, hogy az új dolog a háttérbe szorul. Számomra ezt az élményt nyújtotta az august, mivel inkább nekiálltam kutatni, mi is lehet az a kísértetiesen hasonló dallam. Valójában azonban ezt is el kell néznem az énekesnőnek, hiszen a megfogalmazásában leírtam, hogy emlékek, történelem egy és egyéb tényezők játszottak közre a dalok létrehozásánál. Így valahol még tiszteletadást vagy kedves emléket is belemagyarázhatunk az ismerős dallamokba.
Kollaboráció
Közös munka folyt több emberrel is. Jack Michael Antonoff (producer, dalszöveg), Aaron Dessner (dalszöveg), William Bowery (dalszöveg) és Bon Iver (dalszöveg, duett) mind részt vettek valamilyen módon az album létrejöttében.
Jack Antonoff énekes, dalszövegíró és producer már hosszú ideje dolgozik együtt az énekesnővel, de rajta kívül sok más hírességgel is alkotott együtt. Taylor Swift 1989 (2014), Reputation (2017) és a Lover (2019) című albumán munkálkodtak közösen. Jelenleg két bandában is benne van, az indie pop stílusú Bleachersben énekes, míg a Fun nevű indie rock együttesben gitározik és dobol.
Swift most először dolgozott együtt Aaron Dessnerrel, a The National gitárosával, akivel néhány hónap alatt tizenegy számot hoztak össze, a maradék öt dalt Antonoff, William Bowery, és a Bon Iver segítségével írta. Dessner a munka végéhez közeledve felkereste rendszeres munkatársait, hogy zenei aláfestést adjanak a daloknak. A Bon Iver valójában egy indie folk együttes, amit 2006-ban hozott létre Justin Vernon. Az ő 2007-es For Emma, Forever Ago című albumukat azután vették fel, hogy Vernon három hónapot töltött teljes elszigeteltségben egy wisconsini kunyhóban. Így érthető is talán, hogy miért őt választották az egyik partnerüknek a munkában, hiszen a vírus időszaka is egy kicsit hasonló volt az elszigeteltséghez.
Látható, hogy egytől-egyig mind az indie vonalon működő művészekről van szó, így valójában nem is meglepetés az album stílusa. Taylor Swift egy új szubkultúrába tört most be, így növelve rajongóinak számát. Tagadhatatlan, hogy tehetséges és okos, ahogy pályafutását egyengeti.
A régi újra alkotva
Valójában nem szeretnék semmi rosszat mondani az albumról vagy az énekesről. Lesz, akinek tetszeni fog, lesz, akinek nem. Azért, mert messze áll a klasszikus és megszokott, rádióban hallható zenéktől, egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem lesz sikeres. Az ilyen albumoknál sokkal nagyobb hangsúlyt kap a lírai tartalom és a tehetség. Egy ilyen dalt élőben elénekelni néha sokkal nehezebb, hiszen itt minden hangsúly arra esik, hogy milyen performanszot nyújt az előadó és mennyire tudja átadni a tartalmat. Így kezdte pályafutását az énekesnő, és most bebizonyította, hogy még mindig tud annyit nyújtani egy egyszerű alkotással, mint a legmodernebb popszámmal. Így elismerés illeti Taylor Swiftet, ha tetszik, ha nem.
