A tehetség óriási érték. Legyen szó akármilyen területről, tehetségesnek lenni valamiben egy olyan lehetőséget jelent az adott személynek, mely alapjaiban változtathatja meg az életét. Amennyiben valaki felismeri azt, hogy tehetséges valamiben, a következő sarkalatos kérdés az, hogy szereti-e csinálni. Hiszen hiába tehetséges valaki egy adott területen, ha nem tölti el kellő örömmel annak gyakorlása, akkor nem fog benne sikereket elérni. Az viszont, ha valaki rájön, hogy valamiben tehetséges, és szereti is csinálni, és netán abból is tud megélni, az maga a főnyeremény.
A karrierjük legelején álló Ben Affleck és Matt Damon közösen írták meg az 1997-ben bemutatott Good Will Hunting forgatókönyvét. A filmet igen pozitívan fogadták, olyannyira, hogy a fiúk el is nyerték a legjobb forgatókönyvért járó Oscar-szobrocskát, amellyel végérvényesen megvetették lábukat Hollywoodban.
Will Hunting céltalanul tengeti mindennapjait. Van állása, vannak barátai és még boldognak is mondható, aki meg van elégedve az aktuális életével, ám nincsenek igazából tervei a jövőre nézve. Will egy nap éppen a takarítói munkáját végzi egy bostoni egyetemen, amikor is meglátja a folyosó egyik tábláján azt a matematika példát, amit az egyetem egyik legnevesebb matematika professzora írt fel, egyfajta versenyt hirdetve a hallgatók között. A megoldás nem egyszerű, kizárólag nagykoponyák és Nobel-díjasok tudták eddig bizonyítani a feladványt, egészen addig a napig: Will ugyanis játszi egyszerűséggel, pár laza csuklómozdulattal megoldja a példát. Lambeau professzort nem hagyja nyugodni a dolog és mindenáron fel akarja kutatni a titokzatos zsenit. Meg is találja Willt nemsokára, aki éppen a börtönben csücsül egy verekedéses balhé miatt. A professzor alkut ajánl Willnek: kihozza a börtönből, cserébe együtt kell matematikával foglalkoznia a professzorral, valamint heti két alkalommal pszichológushoz is el kell járnia. A matematikával nincs komolyabb problémája Willnek, örömmel oldogatja a különböző egyenleteket a professzorral, viszont a pszichológust a háta közepére nem kívánja. Miután rövid időn belül több pszichológus is bedobja a törülközőt, végül a felszínre lép Sean Maguire, aki aztán képes szót érteni a fiúval. Itt indul kettejük egészen érdekes kapcsolata.
A film alaptörténete egyáltalán nem bonyolult. Will, aki árvaként nőtt fel és megannyi fájdalmat élt meg gyerekkorában, nem igazán rendelkezik valódi életcéllal és ambíciókkal. Ideje nagy részét legjobb barátaival tölti, és mindig belekeveredik valamilyen balhéba. Amikor viszont felismerik Will tehetségét, megváltozik minden. A professzor próbálja a szárnyai alá venni Willt és a matematika felé terelgetni a pályáját, ezért is kérte Sean segítségét. A pszichológus elsősorban azonban inkább Will személyét szeretné tanulmányozni, és rájönni, hogy miért olyan elutasító, miért nem képes senkihez kötődni igazából. Kettejük találkozásai, párbeszédei felelősek a mozi legszebb pillanataiért.
Felvetődik a film legfőbb kérdése: ha valaki tehetséges valamiben, akkor kötelessége is minden áron kihozni a maximumot a lehetőségeiből? Mi van akkor, ha valaki nem rajong azért a dologért, amiben tehetséges? Van joga eltékozolni a tehetségét, vagy az egy felelőtlen lépés? A film kiválóan járja körbe ezt a kérdést, pro és kontra is felhoz érveket.
A mozi egyik legfőbb erőssége a karakterekben rejlik. A Matt Damon által alakított Will viselkedését néha nagyképűnek, önteltnek érezhetjük, ám látjuk azt is, hogy van egy szerethető, érzelmes oldala is, amit igyekszik elrejteni. Will kapcsolata a barátaival, főleg a Ben Affleck által játszott Chuckie-val nagyon emberi, de a legszebb és legérzelmesebb pillanatait pszichológusával és potenciális barátnőjével éli meg. Will a mozi során egy igen nagy jellemfejlődésen megy keresztül, aki láthatóan életében először keresi a valódi útját és célját. Will mellett a film másik legkomplexebb karaktere, a Robin Williams által életre keltett pszichológus, aki a legfőbb céljának tekinti azt, hogy megismerje páciense lelkivilágát és segítsen neki ebben az útkeresésben. Robin Williams maximálisan magáévá tette a karaktert, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy játéka Oscar-díjat ért abban az évben. Míg a professzor mindenáron a matematika mezői felé terelné a fiút, addig Sean egyáltalán nem biztos abban, hogy Willt érdekli annyira ez a terület, hogy ennek szentelje az életét. A kettejük közti nézetkülönbség elég jól reflektál a Willben is kialakult bizonytalanságra.
A színészek terén egy rossz szavunk sem lehet. Matt Damon és Robin Williams párosa közt olyan erős a kémia, hogy minden közös pillanatukat felemelő nézni: a vicces momentumoktól a drámaibb, filozofálgatósabb eszmefuttatásukig. Will karakterén keresztül megismerünk egy, az útját kereső fiatal srácot, akinek segítségére van a pszichológusa, Sean. A férfi kezdetben csak a srác pszichológusa, ám ez a viszony a film során szép lassan átalakul baráti viszonnyá, aminek minden egyes pillanata szép és megható. Ben Affleck is jól hozza a kicsit tróger, gettóból érkező kölyköt, ám az ő figurája a közelében sincs Will karakterének kidolgozottságához képest, ami nyilván érthető. Will barátnőjét, Skylart Minnie Driver formálja meg kiválóan. A Willel való kapcsolata nagyon aranyos, öröm nézni a közös jeleneteket. A professzort, Geraldot Stellan Skarsgård játszotta, aki kitűnően hozta a céltudatos, a matematika iránt teljesen elhivatott tanárt. A pszichológussal lefojtatott eszmefuttatásuk sok ponton igen elgondolkodtató.
A Good Will Hunting egy nagyon szerethető, érzelmes, elgondolkodtató kis alkotás lett a 90-es évekből. Valódi, az életben gyakorta felmerülő kérdéseket tesz fel és jár körbe. A Will lelkében zajló útkeresés, és ennek az útnak a megtalálásában segédkezet nyújtó Sean kapcsolata a fiúval alkotja a mozi szívét és lelkét.
