Kína az elmúlt pár évben bevételi szempontból az Egyesült államok után a legfontosabb filmes piaccá nőtte ki magát. Többek között nekik köszönhetjük, hogy jövőre elkészül a Tűzgyűrű folytatása, ugyanis ha a kínai nép nem harapott volna rá a kaijuk vs. mechák sztorijára akkor most nem hogy folytatásról nem beszélnénk, de egyenesen bukásként emlegetnénk a Tűzgyűrűt. Mára pedig eljutottak odáig, hogy nem csak, hogy hollywoodi produkciókat mentenek meg a teljes bukástól, de saját nagy költségvetésű blockbustereket gyártanak A-listás színészekkel és szakemberekkel karöltve.
Több évszázaddal ezelőtt a kínai nép kapzsiságának egy a semmiből becsapódó meteorit vetett véget, ami elhozta a földre a Taotie névre keresztelt szörny hadsereget. A szörnyek 60 évente támadnak, de a Nagy Fal és bátor védői eddig mindig visszaverték a támadásukat és egy szörnynek sem sikerült áthatolnia rajta. A lények azonban folyamatosan tanultak és minden támadással intelligensebbek lettek, ezért a fal önmagában már nem nyújt kellő védelmet. Szerencsére két zsoldos katona William és Pero (Matt Damon és Pedro Pascal) lőpor után kutatva eljut a falig és ott nem mindennapi fegyverforgató tudományuknak köszönhetően, hamar hősként ünneplik őket. William birtokában pedig egy olyan tárgy van, ami véget vethet a több évszázada tartó háborúnak emberek és a Taotie-k között…
Már a bevezetőben sem véletlenül emeltem ki a Tűzgyűrű című filmet, ugyanis élek-halok a szörnyfilmekért. És mivel nem vagyunk elhalmozva ilyesfajta filmekkel egyfajta messiásként vártam a Nagy Falat, ami részben beváltotta hozzáfűzött reményeimet, sőt talán egy ponton túl is szárnyalta azokat, másfelől pedig összességében mégis csalódottan hagytam ott a mozitermet.
Ami kifejezetten tetszett, hogy nincs hosszú, a fél filmet kitöltő felvezetés. Nagyjából a tizedik perc után belecsapunk a közepébe és a végefőcím-ig pörögnek az események. Az is külön dicséretet érdemel, hogy habár (nagyon helyesen) az előzetesekben rejtegették a lényeket, itt nagyon hamar szemügyre vehetjük őket és nem csak egy-egy elmosódott, sötétben látszódó árny formájában, hanem teljes valójukban. A kinézetükre sem lehet panasz, kellőképpen félelmetesek és jól kidolgozott lények. Éppen ezért nem is meglepő, hogy a másfél órát épphogy átlépő játékidő minden percén meglátszik az igen magas (~150 millió dollár) büdzsé. A harc jelenetek pedig kivétel nélkül lélegzetelállítóak és precízen megkoreografáltak.
Míg technikai oldalról hibátlan alkotás a Nagy Fal, addig minden más szempontból maximum gyenge közepes. A forgatókönyvön hiába dolgozott fél tucat író, köztük olyan nagy ágyúk, mint Max Brooks (Z világháború), Edward Zwick (Az utolsó szamuráj) és Tony Gilroy (Bourne filmek, Zsivány egyes) a kész film kong az ürességtől és a lehető legkiszámíthatóbb minden téren. Egyik karakter sincs kellőképpen felépítve, hogy izgulni tudjunk érte, a két férfi főszereplő közti kapcsolat sincs eléggé megalapozva, ahogy a lényekről sem kapunk elegendő információt. Ha nagyon rosszindulatú akarnék lenni megkockáztatnám, hogy a filmbe tuszkolt tessék-lássék történet csak azért került be, hogy a látványos csatákat valamivel összekössék és kitöltsék az amúgy sem vaskos játékidőt. A gyenge forgatókönyvnek köszönhetően pedig egyik színész sem tud igazán maradandót alakítani. Persze Matt Damon nagyon laza és badass, de ennyi. Pedro Pascal a kötelező vicces sidekick fárasztó egysorosai nélkül pedig én személy szerint meglettem volna. Tian Jing a film női főszereplője tekintélyt parancsoló és harcias, Willem Dafoe pedig szinte teljesen felesleges mellékkarakter.
