A Nagy Fal (The Great Wall – 2016) [Kritika]

Kína az elmúlt pár évben bevételi szempontból az Egyesült államok után a legfontosabb filmes piaccá nőtte ki magát. Többek között nekik köszönhetjük, hogy jövőre elkészül a Tűzgyűrű folytatása, ugyanis ha a kínai nép nem harapott volna rá a kaijuk vs. mechák sztorijára akkor most nem hogy folytatásról nem beszélnénk, de egyenesen bukásként emlegetnénk a Tűzgyűrűt. Mára pedig eljutottak odáig, hogy nem csak, hogy hollywoodi produkciókat mentenek meg a teljes bukástól, de saját nagy költségvetésű blockbustereket gyártanak A-listás színészekkel és szakemberekkel karöltve.

Több évszázaddal ezelőtt a kínai nép kapzsiságának egy a semmiből becsapódó meteorit vetett véget, ami elhozta a földre a Taotie névre keresztelt szörny hadsereget. A szörnyek 60 évente támadnak, de a Nagy Fal és bátor védői eddig mindig visszaverték a támadásukat és egy szörnynek sem sikerült áthatolnia rajta. A lények azonban folyamatosan tanultak és minden támadással intelligensebbek lettek, ezért a fal önmagában már nem nyújt kellő védelmet. Szerencsére két zsoldos katona William és Pero (Matt Damon és Pedro Pascal) lőpor után kutatva eljut a falig és ott nem mindennapi fegyverforgató tudományuknak köszönhetően, hamar hősként ünneplik őket. William birtokában pedig egy olyan tárgy van, ami véget vethet a több évszázada tartó háborúnak emberek és a Taotie-k között…

Már a bevezetőben sem véletlenül emeltem ki a Tűzgyűrű című filmet, ugyanis élek-halok a szörnyfilmekért. És mivel nem vagyunk elhalmozva ilyesfajta filmekkel egyfajta messiásként vártam a Nagy Falat, ami részben beváltotta hozzáfűzött reményeimet, sőt talán egy ponton túl is szárnyalta azokat, másfelől pedig összességében mégis csalódottan hagytam ott a mozitermet.

Ami kifejezetten tetszett, hogy nincs hosszú, a fél filmet kitöltő felvezetés. Nagyjából a tizedik perc után belecsapunk a közepébe és a végefőcím-ig pörögnek az események. Az is külön dicséretet érdemel, hogy habár (nagyon helyesen) az előzetesekben rejtegették a lényeket, itt nagyon hamar szemügyre vehetjük őket és nem csak egy-egy elmosódott, sötétben látszódó árny formájában, hanem teljes valójukban. A kinézetükre sem lehet panasz, kellőképpen félelmetesek és jól kidolgozott lények. Éppen ezért nem is meglepő, hogy a  másfél órát épphogy átlépő játékidő minden percén meglátszik az igen magas (~150 millió dollár) büdzsé. A harc jelenetek pedig kivétel nélkül lélegzetelállítóak és precízen megkoreografáltak.

Míg technikai oldalról hibátlan alkotás a Nagy Fal, addig minden más szempontból maximum gyenge közepes. A forgatókönyvön hiába dolgozott fél tucat író, köztük olyan nagy ágyúk, mint Max Brooks (Z világháború), Edward Zwick (Az utolsó szamuráj) és Tony Gilroy (Bourne filmek, Zsivány egyes) a kész film kong az ürességtől és a lehető legkiszámíthatóbb minden téren. Egyik karakter sincs kellőképpen felépítve, hogy izgulni tudjunk érte, a két férfi főszereplő közti kapcsolat sincs eléggé megalapozva, ahogy a lényekről sem kapunk elegendő információt. Ha nagyon rosszindulatú akarnék lenni megkockáztatnám, hogy a filmbe tuszkolt tessék-lássék történet csak azért került be, hogy a látványos csatákat valamivel összekössék és kitöltsék az amúgy sem vaskos játékidőt. A gyenge forgatókönyvnek köszönhetően pedig egyik színész sem tud igazán maradandót alakítani. Persze Matt Damon nagyon laza és badass, de ennyi. Pedro Pascal a kötelező vicces sidekick fárasztó egysorosai nélkül pedig én személy szerint meglettem volna. Tian Jing a film női főszereplője tekintélyt parancsoló és harcias, Willem Dafoe pedig szinte teljesen felesleges mellékkarakter.

A Nagy Fal
Összességében
A Nagy Fal látványos és szórakoztató szörnyfilm és ügyes másolata a hollywoodi blockbustereknek, de pont ez a legnagyobb hibája is, ugyanis a legtöbb nagy költségvetésű produkcióhoz hasonlóan teljes egészében hiányzik belőle a többlet tartalom.
Pozitívumok
Őrülten látványos
Jól megkoreografált harc jelenetek
Negatívumok
Egydimenziós szereplők
Többlet tartalom nélküli történet
60
Értékelés

Friss

A szomorúság háromszöge kritika (Triangle of Sadness, 2022) – Mit tesz egy hajónyi gusztustalanul gazdag ember, amikor kitör a vihar?

Ha szatíra, akkor Ruben Östlund. A svéd rendező ismét odacsap egy kicsit a világnak...

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy című kiállításán jártunk a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben

A XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény rendszerint időszaki kiállításokat is szokott...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...
Németh Gergő
Németh Gergő
Lelkes amatőrből lett filmkritikus, aki nem csak nézi a filmeket és ír róluk, de gyűjti is azokat. Az Artsomnia oldalán eddig közel 2000 cikk fűződik a nevemhez és reméljük a jövőben ez a szám csak nőni fog. Kedvenc filmek: Harcosok Klubja, Kontroll, Drive - Gázt!, A bárányok hallgatnak, Hetedik, Space Jam, Harry Potter-sorozat... Instagram: https://www.instagram.com/tattooedmoviecollector/

Hasonlóak

A szomorúság háromszöge kritika (Triangle of Sadness, 2022) – Mit tesz egy hajónyi gusztustalanul gazdag ember, amikor kitör a vihar?

Ha szatíra, akkor Ruben Östlund. A svéd rendező ismét odacsap egy kicsit a világnak...

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...