Tinédzser korom óta rajongok a pankrációért. Meg volt az összes videojáték a témában és amelyik meccset tudtam azt megnéztem. Kívülről tudtam az olyan legendás pankrátorok neveit, mint például Hulk Hogan, The Rock, Stone Cold, Undertaker, André The Giant. Ezért amikor hallottam, hogy életrajzi film készül a WWE Studios boszorkánykonyhájában, nem volt kérdés, hogy ott a helyem a Családi bunyó című mozin.
Rick (Nick Frost) és Julia (Lena Headey) exbűnözőkből avanzsált pankrátorok, akiknek van egy sportegyesületük, a WAW, ahol pankráció összecsapásokat szerveznek és fiatal gyerekeket edzenek. Gyermekeik Zak (Jack Lowden) és Saraya (Florence Pugh) is javarészt a ringben töltik az idejüket, hiszen minden álmuk, hogy bekerüljenek a WWE-be, ami egy pankrátor számára a csúcs. Az egyik nap aztán eljön a nagy lehetőség, ugyanis meghívást kapnak a WWE tehetségkutatójára az NXT-re. Ez az esemény pedig fenekestül felforgatja a két fiatal életét.
A történet Paige-ről szól – ez Saraya művészneve – és arról, hogyan lett ő a WWE történetében a legfiatalabb Díva bajnok. A film történetvezetése nagyon jól sikerült, hiszen folyamatosan fenntartja az érdeklődést. Jó érzékkel adagolja a humort és a drámát, ezért nem meglepő, hogy helyenként nagyon megható és grandiózus momentumok is vannak benne. Látszik, hogy a WWE Studios nem bízta a véletlenre dolgot és egy Hollywoodban igencsak befutott, veterán pankrátornak adta a produceri széket. Dwayne „The Rock” Johnson pedig nem hagyta középszerbe fulladni ezt a történetet, hiszen Ő maga személyesen is érintett a sztoriban. A rendezői székbe Stephen Merchant ült, valamint a forgatókönyvet is Ő jegyzi és még szerepel is az alkotásban csak úgy, mint a Szikla. Az alkotás nagyon profi módon mutatja be magát a pankrációt és annak a showbiznisz részét, minden előnyével és hátrányával. Az pedig csak tetőzi a teljes élményt, hogy archív felvételeket is használtak és úgy lett megvágva, hogy azt az érzést keltse mintha ténylegesen élőben néznénk a mérkőzéseket.
Ahogyan a technikai részére, úgy a színészi játékra sem lehet panasz, hiszen Nick Frost hozza a tőle már megszokott humor faktort. Lena Headey pedig nagyon jól alakítja a punk édesanyát. Mellettük a két főszereplőt, Florence Pugh-t és Jack Lowden-t is fontos kiemelni, hiszen az ő kettősük szintén nagyon jól működik a vásznon. Szinte minden rezdülésük átérezhető és ezért azonosulhatunk velük. A különböző pankrátorok cameói pedig csak hab a tortán. Itt van nekünk például a Szikla, aki több jelentben is feltűnik és azok mindegyike aranyat ér, valamint Vince Vaughn is látható egy kisebb, de ugyanakkor nagyon fontos szerepben. Vaughn, viszont már nem muzsikál olyan jól, mint a többiek. Nem kifejezetten rossz, de olyan semmilyen, mondhatni sótlan az egész, amit csinál, de ez nem feltétlenül probléma, hiszen a többiek játéka ellensúlyozza ezt.
Nagyon nagy lépés volt a Családi bunyó elkészítése WWE Studios részéről, hiszen eddig a Menekülj! című egész korrekt horroron kívül inkább középszerű, vagy inkább Zs kategóriás akciófilmekkel és vígjátékokkal szórakoztatták a népet. Ezzel a mozival, viszont sikerült fellépniük egy nagyobb ligába, ahol bízom benne, hogy megvetik majd a lábukat. Ez a film ugyanis nagyon egyben van: érdekes és megható történet, remek alakítások, jó humor és a pankráció reális ábrázolása. Mi kell még?
