Lassan minden népcsoportnak és országnak van saját etnikai horrorja. Ezek fő eleme a fehér gonosz, az etnikai jó és egy kis misztikum. Az etnikum a Madres esetében latint jelent. És ezzel készen is van a történet gerince.
Ezzel a nagyon egyszerű felállással a Madres tulajdonképpen azonnal el is tűnhetne a horrorfilmek süllyesztőjében, azonban (és már ez is kissé klisészerű, de érthető megoldás) tartalmaz valamit, ami nem kitalált horror, hanem a bevándorlókkal megtörtént real-horror. Erre a történelmi szálra van felfűzve az események sora.
Az 1970-es években játszódó történetben egy mexikói bevándorló Beto (Tenoch Huerta) és felesége a (szintén latin gyökerekkel rendelkező, de a nyelvet már nem beszélő) állapotos Diana (Ariana Guerra) Los Angelesből megérkezik egy latin közösségbe. Diana nehezen illeszkedik be, és nem is fogadják őt tárt karokkal. Beto munkavezető lesz egy farmon, ahol komoly növényvédőszerekkel dolgoznak, és a család lassan megismerkedik a település múltjával. Kiderül, hogy bizony vannak és voltak misztikus esetek, gyerekhalál. A házban is különös, sőt, kifejezetten ijesztő jelenségek is felütik a fejüket. Aztán, ahogy Diana közeledik a szülés dátumához, szépen lassan kibontakozik a főként egyszerű horrorelemekkel dolgozó film.
Amiért az egyszeri néző nem kapcsolja ki az első húsz perc után ezt az alkotást, az tulajdonképpen a hibák hiánya. Persze, szegény egy film lehet az, ami azért jó, mert nem rossz, de itt mégis ez a helyzet. A rendező nem esik túlzásba, nincsenek se nevetséges jelenetek, se kiugróan ostoba szereplők. A misztika nem túl erős, de éppen elég. A szereplők nem játszák túl magukat. Még a költségvetésen is látszik, hogy nem dúskáltak a pénzben, de elég volt ahhoz, hogy ne legyen összecsapva minden.
Ez egy „de jó, hogy nem nagyon rossz” féle film, melyet az emel a sík 5-ös átlag fölé, hogy a végén kiderülnek azok a történelmi események, melyek a film apropóját adják.
