Latin etnikai horror, ami azért jó, mert nem rossz: Madres (Welcome to the Blumhouse, 2021 – Amazon) kritika

Lassan minden népcsoportnak és országnak van saját etnikai horrorja. Ezek fő eleme a fehér gonosz, az etnikai jó és egy kis misztikum. Az etnikum a Madres esetében latint jelent. És ezzel készen is van a történet gerince.

Ezzel a nagyon egyszerű felállással a Madres tulajdonképpen azonnal el is tűnhetne a horrorfilmek süllyesztőjében, azonban (és már ez is kissé klisészerű, de érthető megoldás) tartalmaz valamit, ami nem kitalált horror, hanem a bevándorlókkal megtörtént real-horror. Erre a történelmi szálra van felfűzve az események sora.

Az 1970-es években játszódó történetben egy mexikói bevándorló Beto (Tenoch Huerta) és felesége a (szintén latin gyökerekkel rendelkező, de a nyelvet már nem beszélő) állapotos Diana (Ariana Guerra) Los Angelesből megérkezik egy latin közösségbe. Diana nehezen illeszkedik be, és nem is fogadják őt tárt karokkal. Beto munkavezető lesz egy farmon, ahol komoly növényvédőszerekkel dolgoznak, és a család lassan megismerkedik a település múltjával. Kiderül, hogy bizony vannak és voltak misztikus esetek, gyerekhalál. A házban is különös, sőt, kifejezetten ijesztő jelenségek is felütik a fejüket. Aztán, ahogy Diana közeledik a szülés dátumához, szépen lassan kibontakozik a főként egyszerű horrorelemekkel dolgozó film.

Madres
Ariana Guerra, mint Diana. Kredit: ALFONSO BRESCIANI/ © 2021 Amazon Content Services LLC

Amiért az egyszeri néző nem kapcsolja ki az első húsz perc után ezt az alkotást, az tulajdonképpen a hibák hiánya. Persze, szegény egy film lehet az, ami azért jó, mert nem rossz, de itt mégis ez a helyzet. A rendező nem esik túlzásba, nincsenek se nevetséges jelenetek, se kiugróan ostoba szereplők. A misztika nem túl erős, de éppen elég. A szereplők nem játszák túl magukat. Még a költségvetésen is látszik, hogy nem dúskáltak a pénzben, de elég volt ahhoz, hogy ne legyen összecsapva minden.

Ez egy „de jó, hogy nem nagyon rossz” féle film, melyet az emel a sík 5-ös átlag fölé, hogy a végén kiderülnek azok a történelmi események, melyek a film apropóját adják.

Madres
Madres (Welcome to the Blumhouse)
Összességében
Ezt a filmet tehát meg lehet nézni. Aki egy átlagos, visszafogott, kicsit izgalmas, kicsit nem izgalmas filmre vágyik, az nyugodtan nyomja meg a PLAY gombot.
Rendezés
5.5
Színészi alakítás
5.5
Forgatókönyv
5.5
Fényképezés
5.5
Filmzene/Hang/Effektek
5.5
5.5

Friss

Sandman – Az álmok fejedelme 1. évad kritika (The Sandman, 2022 – Netflix)

Olyankor szoktam magamat fiatalosnak gondolni, mikor a gyerek rákérdez, hogy mit nézek, aztán a)...

Összezárva a szörnyeteggel: Fekete madár évadkritika (Black Bird, 2022 – Apple TV+)

Augusztus ötödike óta már megtekinthető az Apple TV+-on az év egyik, hanem a legmegrázóbb...

Magyar film világpremierje Miskolcon!

A CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál mindig büszke volt rá, hogy a legnagyobb nemzetközi fesztiválsikerek...

Varga József Zsolt kiállításán jártunk az Aranytíz Kultúrházban

Különös világgal találja magát szemközt az, aki felsétál az Aranytíz Kultúrház felső emeletére. Varga...
Varga Lóránt
Varga Lóránthttp://www.vargalorant.hu
A nevem Varga Lóránt és író vagyok. Nyomtatásban megjelent műveim mellett két éve "közösségi íróként" tevékenykedem, ami nyomon kísérhető honlapomon és Facebook oldalamon is. Kis gyerekkorom óta nézek filmeket. Ennek megfelelően mindig is közelemben maradt ez a művészeti ág. Egyetemi éveim alatt számtalan filmesztétika kurzus hallgatója voltam. Ha akarjuk, ha nem a XX. század második felétől a vizuális kutúra átvette a vezető szerepet. A tény fölött egyetlen író sem hunyhat szemet. Ennek szellemében egy általam vezetett, immár 10 éves Olvasókör is rendszeresen tárgyal filmalkotásokat. Olvasni jó. És jó filmet nézni is jó. Ez van!

Hasonlóak

Tyler Rake: A kimenekítés (Extraction, Netflix – 2020) [Kritika]

A Netflix hosszú évek óta töretlen népszerűségnek örvend és egyre több háztartásban megtalálható. A...

Meggyőző érvek kritika (Persuasion, 2022, Netflix) – Nincs elég meggyőző érv ehhez a filmhez

Nem kellett túl sok meggyőző érv, hogy leüljek és megnézzem az egyik legújabb Jane...

A szürke ember kritika (The Gray Man, 2022 – Netflix): Nyári csitt-csatt-bumm

A Netflix manapság irtózatos összegeket költ egy-egy filmükre. Nem is csoda, hiszen a streamingek...