A világ gyengéd közönye (Laszkovoje bezrazlicsije mira / The Gentle Indifference of the World – 2018) [Kritika]

A 90-es évek elején széteső Szovjetunió hamvain számos korábban nem létező, vagy több évszázados megszállás alatt álló terület nyerte el függetlenségét. A hirtelen változás következtében beállt hatalmi vákuum, az alacsony életszínvonal és a demokratikus hagyományok totális hiánya számtalaneddig csupán lappangva létezőtársadalmi-politikai problémát intézményesített. A Transparency International által folytatott korrupciót vizsgáló éves felméréseken a térség rendszerint leghátul végez. Yerzhanov korábbi filmjei hasonló témát dolgoznak fel a kazahsztáni gazdasági kiszolgáltatottságról, ahol a túlélésért folytatott harcban az erkölcsi szabályok relativizálódnak és eredményre való tekintett nélkül morálisan mindenki veszít.

Édesapja öngyilkosságát követően Szaltanat családjára hatalmas adósság szakad. A lány kénytelen feladni eddigi kényelmes életét, hogy segítséget kérjen a városban élő nagybátyjától. A rokon vállalhatatlan ajánlatot tesz, kizárólag akkor hajlandó mellé állni, ha a lány feleségül megy egy helyi oligarchához. Elutasítva az ajánlatot Szaltanat és az őt elkísérő gyermekkori barát, Kuandik megtapasztalják a nagyváros kegyetlenségét. Világról alkotott naiv elképzeléseiket feladva kénytelek hozzáidomulni környezetükhöz. A közöttük húzódó érzelmi kapcsolat is csupán az ellenállás egy formája, az egyetlen tiszta érték, amit képtelen beszennyezni a korrupció és kizsákmányolás.

A váltást a rendező finom tárgy- és színszimbolikával érzékelteti: a vidéki idillre jellemző meleg színeket és gyönyörű nagytotálokat klausztrofób érzést keltő hideg és fakó képek váltják fel. Kuandik-nak a mű elején elénk táruló játékos birkózása a helyi maffiával szemben folytatott élet-halál küzdelemmé válik, majd pártfogóját elárulva ő maga is a bűnszervezet végrehajtója lesz. A cselekmény középére Szaltanat teljesen kontrollt veszít élete felett melyet a karaktere háttérbe szorulása is jelez. Elveinek feladása hiábavalónak bizonyul, édesanyja börtönbe kerül,korábbi életét földjeikkel és házukkal egyetemben végérvényesen elveszítette. Sorsába beletörődve eddig viselt rikító vörös ruháját feketére cseréli.

A kialakult értékválságot a Bonnie és Clydeban (1967) vagy a Sivár Vidékben (1973) szintén megjelenő tömeggyilkosság és menekülés képes feloldani, azonban ez is csak az elkerülhetetlen vég késleltetése, a főhősök sorsukat elfogadva kéz a kézben gyönyörködnek utolsó naplementéjükben. A katartikus befejezést követő érzéketlen rendőri helyszínelés tökéletesen rímel a címet adó Camus idézetre. Sajnos a mű időnként dramaturgiai hibákkal küszködik, melyek egyszerre nehezítik a történet nyomon követését és valószerűségét, ezen apró botlásokat leszámítva azonban ötödik nagy filmje felfelé ívelő pályaképet jelez,egyre magabiztosabb témakezeléssel és felismerhetőbb szerzői jegyekkel.


Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés14 Votes
41
A világ gyengéd közönye
Összességében
A világ gyengéd közönye egy minimalista korrajz napjaink Kazahsztánjáról két fiatal szemszögéből, időnként kiábrándító, mégis költői módon.
Pozitívumok
Gyönyörű képek
Komplex szimbolizmus
Negatívumok
Dramaturgiai hibák
Kisebb lyukak a történetben
70
Értékelés

Friss

A csoda kritika (The Wonder – 2022, Netflix): Florence Pugh egy csoda

Florence Pugh egyértelműen napjaink egyik legtehetségesebb színésznője. A csoda című kosztümös thriller már elérhető...

Engedetlen hősök kritika (SAS: Rogue Heroes, 2022 – HBO Max)

Az olyan háborús mozimonstrumok, mint pl. a Nyugaton helyzet változatlan mellett szépen csendesen bekúszott...

Enola Holmes 2 kritika (Enola Holmes 2, 2022 – Netflix): Egy detektív nő igaz története

Korábban már foglalkoztam a legújabb Holmes történettel, vagyis az Enola Holmes című filmmel. Így...

A menü kritika (The Menu, 2022) – A szatírák wellingtonja, vagy a wellingtonok szatírája?

Sok mindent el lehet mondani, erről a filmről, csak azt nem hogy lapos. Lesz,...
Tóth Ábris
Tóth Ábris
Sziasztok, Ábris vagyok! A film gyerekkorom óta szerves része az életemnek. (Varda-t idézve : “Cinema is my home. I think I’ve always lived in it”) Számomra a mozgókép a csúcs,ami képes magába foglalni a többi művészeti ágat és önmagában is rendkívül sokszínű megjelenési formával bír. Alapvetően szerzői filmeket nézek ugyanakkor rajongok a klasszikus amerika filmekért kezdve a pre code korszaktól.

Hasonlóak

A csoda kritika (The Wonder – 2022, Netflix): Florence Pugh egy csoda

Florence Pugh egyértelműen napjaink egyik legtehetségesebb színésznője. A csoda című kosztümös thriller már elérhető...

Engedetlen hősök kritika (SAS: Rogue Heroes, 2022 – HBO Max)

Az olyan háborús mozimonstrumok, mint pl. a Nyugaton helyzet változatlan mellett szépen csendesen bekúszott...

Enola Holmes 2 kritika (Enola Holmes 2, 2022 – Netflix): Egy detektív nő igaz története

Korábban már foglalkoztam a legújabb Holmes történettel, vagyis az Enola Holmes című filmmel. Így...