1985-ben egy maroknyi, elszánt csapat, Mijazaki Hajaó és Takahata Iszaó vezetésével megalkotta a japán rajzfilmgyártás talán legjelentősebb csoportosulását. Az anime piac ekkorra már kezdte kiforrni magát, ám, amin ez a néhány vakmerő alkotó fáradozott, merőben eltért minden eddigitől. A vállalkozás a Studio Ghibli fantázianevet kapta, amelynek alapjául nem más, mint a ghibli névre keresztelt, Olaszországban honos, forró széljárás szolgált. Ez arra utalt mutatni, hogy a stúdió munkái által új szelek fognak fújni a japán animék világában.
Sikerük titkát még utólag is nehéz lenne összefoglalni. A varázs talán abban rejlik, hogy őszinte, egyszerű és emberközeli élményeket, érzéseket igyekeznek megörökíteni, néhol a valóságtól teljesen eltérő módon (pl. Kiki a boszorkányfutár, Totoro – A varázserdő titka, A vadon hercegnője), máskor teljesen valós, mindennapi világunkból táplálkozó művekkel (pl. Yesterday – Vissza a gyermekkorba, Szentjánosbogarak sírja, A könyvek hercege). A legtöbb történet Japán kulturális és történelmi hátteréből igyekszik meríteni, de esetenként rengeteg más kultúra jegyei is fellelhetőek a filmekben, ezzel téve még különlegesebbé a hatást. Az egyetlen, világszerte ismert stúdió, amelyhez a Ghibli műveit lehetne hasonlítani, nem más, mint a Walt Disney animációs vállalat, sőt, akik ismerik mindkét oldal munkáit, Mijazaki Hajaót a japán Walt Disney-ként emlegetik sokszor. Természetesen azért a hosszú fennállása alatt a Ghiblit olyan fantasztikus zsenialitással megáldott rendezők is sikerekhez juttatták, mint a fentebb említett Takahata Iszaó, vagy Mijazaki fia, Goro Mijazaki. A sikertörténet kezdete azonban nem a stúdió 1985-ös megalakulása, sokkalta inkább az egész út katalizátorául szolgáló, 1984-es mű, a Nauszika – A szél harcosai.
A Nauszika egy alternatív jövőképet fest elénk, ahol az emberiség, saját kapzsiságának és gonoszságának köszönhetően, szinte teljesen elpusztította önmagát. Az egykori nagyvárosok helyén kopár puszták és sivatagok leledzenek, az emberek pedig egyszerű, összeeszkábált holmik segítségével életben maradó falvakban élnek, néhány nagyobb birodalom kivételével. Tökéletesen bemutatja az emberi jellemet, hogy még ebben a mostoha korban sem feltétlen az összetartás, sokkal inkább az öncélú haszonszerzés motivál néhányakat. Mint kiderül, nagyjából ezer évvel ezelőtt, a világ egy hét napig tartó, hosszú tűz után (amit valószínűleg a pusztító fegyverek okoztak) egy végtelenül szennyezett, gyilkos spórákkal teli hellyé vált és az emberek által rettegett, óriási, rovarszerű lények lepték el. A főszereplő kisasszony, Nauszika, ezen nomád körülmények közt tengődő faluk egyik lakója. Nem más ő, mint egy hercegnő, bár ennek a titulusnak minden luxusát megveti, sokkalta inkább egy békés harcos mantráját gyakorolja, miközben repülő járművén szeli át az eget és deríti fel a környező földrészeket, sokszor aláereszkedve a mérgező dzsungelbe, hogy tanulmányozni tudja a titokzatos rovarokat. Nauszika úgy old meg minden konfliktust, hogy közben másoknak ne essen bántódása (beleértve a rovarlényeket is, akikhez titokzatos kapocs fűzi). Mindez akkor válik igazán érdekessé, mikor a cselszövő emberi tényezők választás elé állítják és kényszerű helyzetekbe keverik az egyébként pacifista leányt.
A film legbriliánsabb jeleneteit pont ezek a szegmensek szolgáltatják, mikor Nauszikának ebben a könyörtelen világban kell a saját módszerei által boldogulnia, nem csak a saját, de mások életben maradását is biztosítva. Hozzájárul ehhez a stúdió egyik legnagyobb visszatérő eleme, amely nem más, mint a természethez, környezethez való kötődés és annak védelme és tiszteletben tartása. Ugyan érthető a film végére az emberi-szálak motivációja, mi sem bizonyítja jobban a természet uralkodását, egyben szimbiózisát az emberrel, mint a befejezés. Nauszika nem mást, mint a természet gyógyítóerejét jelképezi a filmben, kapocs az ember és környezete közt. Tisztán kivehetőek a filmből a jó és a rossz megtestesítői és ugyan nem ez Mijazaki és a stúdió morálisan leginkább komplex műve, mindenképpen érdemes benevezni rá, hisz a tiszta érzelmek és elgondolkodtató témaválasztás garantálja a film végére az elégedettséget, még, ha a befejezés nem is hagyományos értelemben vett befejezés. Ez egyébként a stúdió rengeteg munkájára igaz és azzal magyarázható, hogy sokkalta fontosabb a film alatt közvetített üzenet megértése, feldolgozása, mint az, hogy hogyan zárul le a történet. A film egyébként valóban minden korosztály számára tökéletes, a fiatalabbak és idősebbek is egyaránt tanulhatnak belőle egyet s mást.
Az erős tematika és végtelenül puritán, már-már zavarba ejtően igazinak ható érzelmek kikövezték a Studio Ghibli útját a siker felé. Az egyesült államokbeli megjelenésüket ugyan szabotálta, hogy a Nauszikát jelentősen megvágták és a környezettudatos üzenetét csakhogy nem teljesen elfedték, ám hosszas huzavona után végül elérték, hogy a korábban kiadott, „Amerikabarát” változat kerüljön le a polcokról és a csatornák műsoráról és, amennyiben későbbi művek forgalmazására is igényt tartanak, adják ki az eredeti, vágatlan verziót. Ez így is történt, azóta a Ghibli művek csak is eredeti, érintetlen állapotban kerülhetnek lokalizációra. A sikersorozatot egy másik, témaválasztásban hasonló, ám mégis önálló mű folytatta, a díjnyertes Laputa – Az égi palota. Legközelebb ezzel a filmmel (is) foglalkozunk, addig is jó szórakozást a Nauszikához!
