fbpx
19.1 C
Budapest
vasárnap, június 20, 2021

A horror fenegyereke: A John Carpenter-portré

Bizonyára kevesen akadnak, akik még nem hallottak a horror nagymestereként számon tartott John Carpenterről. Ez nem is csoda, hiszen az amerikai rendező, forgatókönyvíró, producer, színész és zeneszerző olyan meghatározó, mai napig legendás filmek megszületésében vállalt kulcsszerepet, mint a Halloween – A rémület éjszakája (1978), A dolog (1982) vagy az Elpusztíthatatlanok (1988). De ki is valójában az idén 73 éves John Carpenter? Hogyan indult a karrierje? Szereti-e egyáltalán a kosárlabdát? Cikkünkből minden kiderül. Jöjjön a John Carpenter portré!

Az első sikerek előtt

John Carpenter
Fiatalabb éveiben igazi sármőr volt a mester. / Kép: Vanity Fair

John Carpenter 1948. január 16-án született a New York állambeli Carthage-ben. Már meglehetősen fiatalon érdeklődni kezdett a filmek világa iránt: korai kedvencei főleg a két legendás, még a klasszikus hollywoodi érában dolgozó rendező, John Ford és Howard Hawks westernjei voltak, de kifejezetten szerette az 1950-es évek sci-fi-horrorjait is, mint A lény – egy másik világból (1951) vagy a Tiltott bolygó (1956). Ezen alkotások hatására az ifjú Carpenter még általános iskolás korában kamerát ragadott és elkészítette első házi gyártású, rövid horrorfilmjeit, még 8 mm-es nyersanyagra. Az ekkor szerzett élmények bizonyára meghatározóak voltak Carpenter számára, hiszen a fiatal húszéves korában jelentkezett a Dél-kaliforniai Egyetem filmkészítő szakára, mely jól jelezte elköteleződését a filmszakma iránt.

Az egyetemi évei alatt ismerkedett meg későbbi jó barátjával, Dan O’Bannonnal, akivel közösen rendkívül kalandos események láncolta közepette forgatták le a Sötét csillag (1974) című első, egész estés nagyjátékfilmjüket, mely elkészülésének mesébe illő történetéről egy külön cikkben is beszámoltunk már. Bár a Sötét csillag a maga idejében nem lett egy különösebben sikeres film – igaz, ma már kultstátusznak örvend – egyértelműen érezhető volt rajta Carpenterék tehetsége, illetve az, hogy nagyon kevés pénzből is képesek egészen vállalható minőséget alkotni.

Nem csoda hát, hogy az ekkor 26 éves John Carpenter következő filmjei mind nagyon szűk büdzséből készültek. A Sötét csillagot 1976-ban, A 13-mas rendőrőrs ostroma című akciófilm követte, mely mindössze 150 ezer dollárból készült, és bár manapság már kifejezetten nagyra tartják, a maga idejében vegyes kritikai fogadtatásban részesült és gyenge bevételeket hozott.

A csúcson

John Carpenter
John Carpenter nem szívbajos, a forgatási szüntekeben is kedvenc lényeivel múlatja az időt. / Kép: Variety

Ezzel szemben Carpenter harmadik nagyjátékfilmje, a Halloween – A rémület éjszakája (1978) már egészen gigantikus, átütő sikernek bizonyult. Az alkotás nagyjából 300 ezer dolláros költségvetéséhez képest közel 70 milliót hozott, mellyel a mai napig a világ egyik legsikeresebb független filmjének számít. Ráadásul az anyagiak mellett a mű filmtörténeti hatása sem elhanyagolható, hiszen jelentősen hozzájárult egy új horror alműfaj, a slasher megszületéséhez.

Szintén sikeres lett Carpenter következő mozija, A köd (1980), legalábbis ami a bevételeket illeti. Ez volt talán a rendező legproblémásabb műve: a munkálatok végeztével Carpenter nem volt elégedett a végeredménnyel, így a stáb újraforgatásokra kényszerült. Amikor a film javított változata végül megjelent, a kritikusoktól többségében negatív értékeléseket kapott, a nézők viszont mégis egész szép számban érkeztek a vetítésekre. Az alkotás így a Halloween – A rémület éjszakája után zsinórban Carpanter második jókora anyagi sikerét hozta, melyet rögtön egy harmadik követett: az egy évvel később, 1981-ben megjelent Menekülés New Yorkból ismét szépen szerepelt a kasszáknál, ráadásul kifejezetten jó kritikákat is kapott.

Lassú, majd hirtelen hanyatlás

John Carpenter
Munka közben, viszont nem ismer tréfát. / Kép: Far Out Magazine

Ezt követően azonban kissé megtört Carpenter lendülete. Az 1982-es A dolog, bár ma már filmtörténetileg is tárgyalt kultfilm, hatalmas bukásnak bizonyult – bár ebben nagy eséllyel az is közre játszott, hogy két héttel Steven Spielberg klasszikusa, az E.T., A földönkívüli után jelent meg. Ennek ellenére két évvel később Carpenter elkészítette az ismét sikeres, Csillagember (1984) című, nagy költségvetésű romantikus sci-fit, amely azt mutatta, a rendező sínen van, és A dolog csak egy botlás volt.

Ezután Carpenter 1986-ban ismét közel 25 millió dollárból rendezhette meg a Nagy zűr kis Kínában-t, amely azonban még A dolog-nál is jóval nagyobbat bukott. A kudarc hatására a befektetők bizalma megrendült az ekkor 38 éves rendezőben, aki ezt követően csak nagyon nehezen kapott pénzt következő filmjeire. Ennek megfelelően Carpenter minden további alkotása ismét meglehetősen kis költségvetésből készült, ráadásul lesújtó módon egyik sem tudott akár anyagi, akár kritikai sikert aratni. Igaz, az 1988-as Elpusztíthatatlanok és az 1994-ben megjelent Az őrület torkában ma már kultfilmnek számít.

John Carpenter karrierje így sok-sok kudarc [A sötétség fejedelme (1987), Semmit a szemnek (1992), Elátkozottak faluja (1995), Menekülés Los Angelesből (1996)] után úgy tűnt, az ismét bukásnak bizonyuló 2001-es A mars szelleme című sci-fi-horrorral végleg befejeződik. Végül a rendező 9 évvel később, 2010-ben még készített egy utolsó filmet The ward címmel, mely azonban szintén képtelen volt sikert aratni.

Élete a filmiparon kívül és után

John Carpenter
Ki hitte volna, hogy a horrorfilmek mellett a billentyűs hangszerek világában is otthonosan mozog a mester? / Kép: The Irish Times

Carpenter azóta többnyire visszavonult a filmkészítéstől és főleg zenei karrierjére koncentrál. Mert hogy ilyen is van neki! Sőt! Néhány kivételtől eltekintve minden mozijának ő maga szerezte a zenéjét. Ezenkívül szenvedélyes videójátékos hírében áll és imádja a kosárlabdát. Utóbbi nem újkeletű dolog: rendezői karrierje alatt a lakókocsijára szerelt antenna segítségével a forgatások szüneteiben is nézte az NBA meccseit.

Eddig két házastársa volt. 1979-ben vette feleségül az amerikai színészész- és énekesnőt, Adrienne Barbeau-t, akitől Cody Carpenter nevű fia született. A házaspár azonban még a fiuk születésének évében, 1984-ben külön vált. Hat évvel később azonban az idősebb Carpenterre ismét rátalált a szerelem, így 1990-ben elvette második feleségét, a filmproducer Sandy Kinget, aki a rendező késői filmjeinek munkálataiban is részt vett.

Végszó

John Carpenter
A mester örgesen és bölcsen tekint vissza a múltra. / Kép: Esquire

Egy különleges és sokrétű figura John Carpenter, akinek ráadásul számos, kifejezetten érdekes gondolata volt már Hollywoodról, a filmkészítésről és magáról az életről is. Álljon hát a róla szóló portré végén egy tőle származó idézet:

„Mikor olyan sokáig vagy a filmszakmában, amilyen sokáig én is voltam, megváltoznak a prioritásaid. Az okok, amik miatt belevágtam az elején, nagyon tiszták voltak. Egy kreatív késztetés hajtott, hogy részese legyek Hollywoodnak, és hogy nyomot hagyjak a filmszakmában. Ám ahogy mindezen keresztülmentem a gyakorlatban – a való életben –, rádöbbentem, hogy az ambíció egy éretlen dolog. A szerencse és a sors véletlenjei hatalmas szerepet játszanak abban, hogy sikeres leszek vagy kudarcot vallok. Egy idő után ezért így szóltam magamhoz: »A legjobb, amit tehetek, az egyetlen dolog, amit tehetek.« Erről szól a professzionalitás. Ez alapján irányítom a dolgaim. Igyekszem méltósággal és becsülettel élni, de sosem függhetek a céljaim elérésétől, mert egyszerűen túl sok mindent nem tudok irányítani. Megtanultam, hogy vagy elégedettnek kell lennem azzal, aki vagyok, vagy sosem leszek az.”


Gulácsi Bence
Üdv, Bence vagyok. A Pázmány végzős Filmelmélet és filmtörténet szakos hallgatója. Tizenöt éves korom körül határoztam el, hogy filmkritikus leszek. Azóta aktívan művelem magam, olvasok és írok a témában. Igyekszem átlátni, alaposan megvizsgálni és megérteni mind filmeket, mind a mozi világát.
Hírdetés

LEGFRISSEBB