Bemutatták a BVOP saját gyártású filmjét – Az igazság védelmében

Jártatok már börtönben? Vagy ti is – mint a legtöbben – a hollywoodi filmekből és sorozatokból tájékozódtok eme zárt világról? Sajnos ezek a produkciók hajlamosak a valóságtól egészen elrugaszkodott képet festeni a rácsok mögötti életről, mind fogvatartói, mind fogvatartotti szemszögből. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága pont ezt a torz ábrázolást szeretné kiigazítani a ma bemutatott, saját gyártású dokumentarista imázsfilmjével, ami a száraz tények bemutatása mellett igyekszik szórakoztató köntösbe bújtatni az egyébként önmagában is érdekes világot.

A filmet a büntetés-végrehajtás állományában dolgozó munkatársak forgatták, mindenféle profi filmes stáb vagy eszközök nélkül. Ez a vágáson és a hangkezelésen picit meglátszik, de még pont élvezhető, egyébként meg az Ideglelés se azért lett népszerű, mert a nagyközönség annyira oda lett volna a gyönyörtől másfél órányi kézikamerás felvételtől. Az igazság védelmében egy huszonegy perces rövidfilm, valóságszagú, életszerű, hihető, a maga stílusában egyedi alkotás. Rövidsége ellenére két főszereplő igaz történeten alapuló, archív képsorokkal tarkított életébe is bepillantást nyerhetünk, közeli múltjukat, jelenüket és távoli jövőjüket is láthatjuk. Életútjukban az egyetlen közös szál a börtön, ahová egyszerre kerülnek be, itt kapcsolódhatunk be mi is az eseményekbe. A börtönélet különböző szakaszain időrendben haladunk végig, megismerhetjük a befogadási eljárást, az önellátást, bepillanthatunk a szándékos károkozás és a hivatalos személy elleni erőszak mivoltába, kör-, illetve célszállítással utazhatunk a Google Maps segítségével a Budapesti Fegyház és Börtönből többek között Vácra, Állampusztára és Tiszalökre is, illetve summázva láthatjuk, ha eddig nem tudtuk volna, hogy nem könnyű az élet odabent, és hogy a bezártság mi mindenre rá tudja venni az embert.

Az alkotás kevés párbeszéddel dolgozik, az is inkább az elején kell a figurák jellemrajzához, de ez egy kicsit sem hiányzik. Minden effekt a helyén van, a kimerevített képek befogadható ütemben váltják a mozgó (néha egészen profi és gyors) jeleneteket, ezeket pedig az iNSANE, a Plasticocean és a Superbutt itt-ott melankolikus vagy death metalos hörgése teszi teljessé. Ha nem szólna a zene, illetve statikus kameraállást használtak volna, egy egyszerű oktatófilmet láthatnánk a börtön falain belüli világról, de itt nem ez történt: a hangsúlyt az egyébként meglepően jól összeválogatott aláfestő zenére helyezték, a párbeszédeket kiiktatták, ezzel a képre és a dallamra bízták a mondanivalót. Merész, de ez most bejött.

A pénteki bemutató során megismerhettük a Szabó Jánost megformáló Petyánszki János bv. törzszászlóst és a Kovács László szerepét eljátszó Szalay László bv. századost. Mindketten a büntetés-végrehajtás személyi állományának tagjai tizensok év tapasztalattal a hátuk mögött, alakításuk hitelessége ennek volt köszönhető. Amikor megkérdeztük tőlük, hogy mi volt a legnehezebb a forgatás során, Szalay százados a drogfogyasztás epizódját említette meg, nem volt ugyanis egyszerű a porcukrot az orrába szippantani, de a legkellemetlenebb mégis az volt, hogy a többször felvett, szökés utáni kényszerintézkedés jelenete során valahogy folyton a csalánosban kötött ki. Petyánszki törzszászlós azt hozta fel, hogy számára a kollégákkal való szembenézés volt a legnehezebb. Ő alakította a kemény fickót, aki folyton szembe ment a vele szemben intézkedő felügyelőkkel, így többnyire erőszakosabb, durvább viselkedést kellett produkálnia – azokkal szemben, akikkel a hétköznapokban együtt dolgozik. Eleve a tyúklábmintás kosztüm felöltése is furcsa volt, hát még, amikor ebben a ruházatban bevonult a többi fogvatartott közé.

Bár a történet során a két rab a főszereplő, az eseményeket figyelve az avatatlan szemnek is átjön, hogy egy-egy rebellis fogvatartott mekkora személyi és tárgyi apparátust mozgat meg, milyen láncolatot indít el, akár házon belül, akár a falakon kívül, bemutatva ezzel azt a kemény és megterhelő munkát, amit a hivatásos állomány tagjai nap mint nap végeznek. Apropó, a toborzás folyamatos, így aki a filmet látva – vagy már korábban – kedvet kapott valamelyik bv-s munkakörhöz, az a BVOP megújult honlapján bármikor beadhatja a jelentkezését.

Friss

A szomorúság háromszöge kritika (Triangle of Sadness, 2022) – Mit tesz egy hajónyi gusztustalanul gazdag ember, amikor kitör a vihar?

Ha szatíra, akkor Ruben Östlund. A svéd rendező ismét odacsap egy kicsit a világnak...

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy című kiállításán jártunk a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben

A XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény rendszerint időszaki kiállításokat is szokott...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...
Majer Judit
Majer Judit
Műfajtól függetlenül képes vagyok rajongani filmekért és sorozatokért, igyekszem bennük meglátni a jót, és szeretem őket részletekbe menően is elemezni. Objektív kritika nem létezik, de törekedni kell rá.

Hasonlóak

Katonadolog, avagy a kutya, amelyik se nem ugat, se nem harap: Katonadolog (Dog, 2022 – United Artists Releasing) kritika

"Egyszer a kutya és/vagy az izmoscsávó miatt megnézhető, gyerekeknek a kutya ellenére nem ajánlott..." Holivúd...

Tisztítótűz: Akik az életemre törnek (Those Who Wish Me Dead, 2021 – New Line Cinema) kritika

Februárban a hazai HBO Go-ra is megérkezik Taylor Sheridan (Wind River - Gyilkos nyomon)...

A tökéletes öndefiníció: All Machines Will Fail: And We (2022) kritika

Végre megjelent az All Machines Will Fail debütlemeze és iszonyatos erővel ránt a mélybe. Az...