csütörtök, március 28, 2024

Góra Orsolya: Az örök áramlás forrása című kiállításán jártunk

Góra Orsolya második kiállítása nyílt meg október 20-án „Az örök áramlás forrása” címmel az Újbuda Galériában. Az elsőt idén tavasszal a Missionart Galéria rendezte. A művésznő pályafutása 1996-ban kezdődött, ekkor kezdett el tájakat és különböző épületeket ábrázolni; lépcsőket, melyek a semmibe vezetnek, falakat, melyek az ürességbe vesznek. Már akkor megfogalmazódott benne a kérdés: hová megyünk, merre tartunk?

Ezek a kezdetektől színes képek élőlényt nemigen ábrázolnak, csak ember készítette építményeket. Több síkon zajlik történetük, így ezek az elemek állnak, vagy fekszenek. Térbeli hatást keltenek bár a tér itt csak másodlagos. Talán nincs is igazi mélység, csak egy érzékeken túli tér létezik. Majd egy nagy fordulatot mutat festészete: Fehér szériája Newton színelméletén alapul. Newton azt vallotta, hogy a fehér fény többféle színből áll össze, és igaza volt. Góra is ezt a fehér fényt akarta reprodukálni képein. Ám ez a korszaka csak pár évig tartott. Orsolyát egyre inkább a Nemcsics Antal féle Coloroid színrendszer foglalkoztatta, így jelent meg ez a szürke alapú, színes színösszeállítás. Kedvenc költője Rilke, akinek szavai ideillenek:

Mi talán csak azért vagyunk itt,
hogy nevet adjunk: Ház, Kapu, Híd, Korsó, Gyümölcsfa, Ablak -
s tán: Torony, Oszlop... - ámde kimondani, értsd meg,
mondani úgy, ó, mint ahogy azt bensőleg a dolgok
még sose vélték.
(Duinói elégiák 9.)

Az élet és a halál körforgásáról vallanak a költő szavai – vagyis az örök áramlásról és annak forrásáról. Ez a folyam az élet és a halál mezsgyéjén helyezkedik el, ott kezdődik minden. A festményeken szinte földöntúli tájak jelennek meg. Nem az igazi környezetet, hanem egy másik dimenziót látunk. Az elvonatkoztatott, izzó tájképzetek új világot nyitnak meg előttünk.

Góra Orsolya: Az örök áramlás forrása kiállítás
Forrás: Újbuda Galéria Facebook oldal

Az örök áramlás forrása ugyanakkor bennünk is életre kel. Hiszen vérünk és más testnedveink is állandó körforgásban vannak, folyamatosan mozognak, élettel telítve el bennünket. Ugyanígy van a kozmosznak is nedve és vére, melyek a csillagok, ködök, és a köztes fekete tér. A fekete is egy olyan szín, mely más csillagokat rejthet, és minél mélyebbre jutunk el benne távcsőinkkel, annál több részlet látszódik. A Földön az élet evolúciója is így működik, ennek győztese az ember.

A halálban mindig benne van az újjászületés, az idő fogaskerekei pedig csak forognak, és az örökkévalóságtól fogva működnek. A végtelen folyam, a folyamatos változás és vibrálás Góra képein nagy felületeken és síkokon jelenik meg, erőteljes színeivel dinamikus rotációt hozva létre. Ott járunk, ahol a két világ, a szellemi és az anyagi összeér. Azt hihetnénk, hogy a feketeségben és szürkeségben megjelenő tájak dombok, templomok, hegyek, vagy a Szabadság szobor, Budapest hídjai neon festékkel vannak odafestve, de nem. A festő csak primer színeket használ.

Góra Orsolya: Az örök áramlás forrása kiállítás
Forrás: Újbuda Galéria Facebook oldal

Évek óta foglalkoztatja a színelmélet. Ebben a témában nemcsak Newton, hanem Goethe, és a magyar Nemcsics Antal is kutattak még. Egyébként saját bevallása szerint nem színesek ezek a festmények, hanem szürkék. Választékos festészeti nyelvezetében visszatükröződik az elmúlás, a születés, a szabadság, az idő, és az időtlenség. A halálban mindig benne van az újra éledés.

Néha mintha a föld mélyén lennénk, és ebben a felhevült, parázsló mélységben talán Héphaisztosz vár bennünket. A hídfők színesek, de hogy mi van odaát, nem látjuk, nem fedték fel előttünk.

Góra Orsolya: Az örök áramlás forrása kiállítás
Forrás: Újbuda Galéria Facebook oldal

A szabadság szobor a citadellán erős és időtlen, mondhatni minden időn túli. A színek megfoghatatlanul ragyognak, az energia láthatatlan szövedékében tobzódnak. Átérezzük az áramlás, a folyam sodrását, ahogyan a magányos és dermedt szobor körül örvénylik, melybe bele lehet szédülni.

De ott van ez az örvénylés a hegyek között is, ahonnét néha kiemelkedik egy-egy templom, épület. Szürke alapon a sárga, piros, kék és zöld felületek és csíkok állandó mozgásban vannak, ezeknek egy pillanatát, a másodperc kis töredékét látjuk. 

Több rétegből állnak a képek, így olyanok mint az emberek akikről ugyanezt lehet elmondani.

hiszen mi emberek is olyanok vagyunk, hogy néha többet, néha kevesebbet mutatunk meg magunkból. Néha jobban, néha kevésbé fednek le minket a mindennapok gondjai.

Góra Orsolya – Artsomnia interjú

Minél többet kapar le az ember annál több szín és érzés jön fel és látszódik.

Csak táj, és ember által készítette épületek, szobrok vannak. De vajon hová és merre vezethetnek a hidak? Kérdezi a festő. Így éljük meg még egyszer utoljára egy elvont tartományban életünk pillanatait, melyek elúsztak felettünk? Merre tartunk? Azt nem tudni. Mindenkinek a saját dolga; és a mi fantáziánkra van bízva, hogyan fogjuk fel.

Friss

Feltámasztási kísérlet – A törvény nevében 4.évad (True Detective Season 4, HBO Max -2024) kritika

A törvény nevében sorozat 2014-ben indult és Nic Pizolatto showrunner rögtön egy olyan évadot...

Egy magányos űrhajós története a naprendszer peremén: Az űrhajós (Spaceman – Netflix, 2024) kritika

Számomra sajnos a 2023-as év nem éppen a filmek aranyéve volt. Keveset is kaptunk...

Népirtás a szomszédban: Érdekvédelmi terület (The Zone of Interest, 2023) kritika

Jonathan Glazer legújabb filmjével bizonyítja, hogy képes arra, amire a legnagyobbak: bármilyen műfajú filmet...

Messiásmítosz csodálatosan kivitelezve – Dűne: Második rész (Dune: Part Two, 2024) kritika

Denis Villeneuve egy olyan adaptációt vállalt el, amely jó pár rendező számára csalódást keltett,...
Szőke Anikó
Szőke Anikó
1972-ben születtem, Budapesten. Szabadúszó vagyok, képzőművészettel és írással is foglalkozom, és sokat szoktam emellett kreatívkodni is. Mindkettőt nagyon szeretem művelni. Szeretném, ha az olvasók is értékelnék a munkáimat.

Hasonlóak

Körkérdés: Gábor Áron kiállítás a Műcsarnokban

Gábor Áron 1954-ben született Budapesten. Tanulmányait a Moholy-Nagy Stúdióban és a Magyar Képzőművészeti Főiskolában...

A Cat Museum Budapest interaktív macska kiállításán jártunk

Mindenkinek eszébe jut valami a macskákról. Van aki szereti őket, és van, aki nem....

Alice Csodaországban: A Garden of Lights kiállításán jártunk

Ki ne ismerné Lewis Carrol meséjét, de legalább a címét. Az Alice Csodaországban egy...