Útrajzok, naplórajzok, emlékek: Sulyok Gabriella kiállításán jártam

Erdő, rengeteg, ligetek, kisebb facsoportok. Sulyok Gabriella kimegy a természetbe, és ott rajzol; képeiből vizuális naplót készít. Az erdő misztériuma sajátos hitvallásként kíséri végig életét.

Fái elszigetelt valóságban léteznek, lehetnek egyszerre démoniak és isteniek is. Alig érthetően beszélnek, csak az fogja fel szavaikat aki képes a természetben átszellemülni, meditálni. Helyhez kötöttek, védtelenek, mégis oly erősek. Bennük szellemek, és igaz lelkek élnek. 

Világuk az egekbe nyúlik. Kézen fogják a mennyboltozatot, olykor csókolóznak vele. Majd megszülik azt, és fordítva: az égboltozat szüli meg a fákat.

Sok csápú állatokként érzelemmel teljes, buja módon élnek, kacérkodnak a felhőkkel. Néha siratóasszonyokként állnak, öreg, aszott kezeikkel felnyúlnak a mennyig. Fekete, csipkés ruhákban gyászolják az anyaföldet és az embert.

Egyszer-egyszer érezhetjük, ahogyan susog a szellő. Olykor azonban „állnak a felhők, a fák, pedig fúj a szél…” Jász Attila verséhez így illik Gabriella grafikája.

És bár nem mozdulhatnak el, mégis úgy érezzük, mintha lépésről lépésre utánunk lopóznának. Drüaszok rejtőznek előlünk, akik együtt élnek-halnak ezekkel a fákkal. Ha kivágná őket valaki vajon megbüntetnék az olümposziak? Elénk léphetne Daphne, a kis nimfa, akit Apolló üldözött, de végül babérfává vált. Találkozhatnánk a Meliákkal, akik a kis Zeuszt dajkálták…

A „sziget” talán Prospero szigete, ahol sok szellem él Sycorax boszorkány varázsában, és alig várják, hogy kiszabaduljanak a fogságból…

A magányos fa ábrázolása szomorúságot gerjeszt, a művész egyedüllétét jelképezi. Orfeusz éneke című triptichonjában felfedezzük a zenész baljós szomorúságát, a néhol áthatolhatatlan sötétséget, melyben utak és remények keresztezik útját.

Titkokat, elfelejtett dallamokat, suttogásokat hallunk. „Akinek van füle, hallja meg.” Az „ és harmadnapon… „ grafikájában sziklán burjánzó cserjék, bokrok hirdetik a megváltást, és a feltámadást. Mindannyiunknak a mennyben lesz otthona: a Megváltó valósága és igazsága végül mindenhol érvényesül. Az ágas-bogas lombok mindent és mindenkit megölelnek. Majd leveleik felröppennek, mint madarak az égbe, szabadon, hogy egyesüljenek vele. 

Friss

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy című kiállításán jártunk a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben

A XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény rendszerint időszaki kiállításokat is szokott...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...

6 dolog, amit nem tudtál a szülinapos Mark Hamillről

Mark Hamill legismertebb szerepe valószínűleg élete végéig Luke Skywalker jedi lovag (majd későbbi mester...
Szőke Anikó
Szőke Anikó
49 éves szabadúszó vagyok, képzőművészettel és írással is foglalkozom, és sokat szoktam emellett kreatívkodni is. Mindkettőt nagyon szeretem művelni. Szeretném, ha az olvasók is értékelnék a munkáimat.

Hasonlóak

Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy című kiállításán jártunk a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben

A XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény rendszerint időszaki kiállításokat is szokott...

Németh Miklós: Életöröm című kiállítása a Virág Judit, és a Bodó Galériában

A Virág Judit, és a Bodó Galéria közös rendezvényén Németh Miklós festményei vannak kiállítva....

Sinkó István: Jelenségek című kiállításán jártunk a Műcsarnokban

Sinkó István képzőművész, művészeti író, művésztanár tárlatát a Műcsarnokban lehet megtekinteni. A címe: Jelenségek. A...