Útrajzok, naplórajzok, emlékek: Sulyok Gabriella kiállításán jártam

Erdő, rengeteg, ligetek, kisebb facsoportok. Sulyok Gabriella kimegy a természetbe, és ott rajzol; képeiből vizuális naplót készít. Az erdő misztériuma sajátos hitvallásként kíséri végig életét.

Fái elszigetelt valóságban léteznek, lehetnek egyszerre démoniak és isteniek is. Alig érthetően beszélnek, csak az fogja fel szavaikat aki képes a természetben átszellemülni, meditálni. Helyhez kötöttek, védtelenek, mégis oly erősek. Bennük szellemek, és igaz lelkek élnek. 

Világuk az egekbe nyúlik. Kézen fogják a mennyboltozatot, olykor csókolóznak vele. Majd megszülik azt, és fordítva: az égboltozat szüli meg a fákat.

Sok csápú állatokként érzelemmel teljes, buja módon élnek, kacérkodnak a felhőkkel. Néha siratóasszonyokként állnak, öreg, aszott kezeikkel felnyúlnak a mennyig. Fekete, csipkés ruhákban gyászolják az anyaföldet és az embert.

Egyszer-egyszer érezhetjük, ahogyan susog a szellő. Olykor azonban „állnak a felhők, a fák, pedig fúj a szél…” Jász Attila verséhez így illik Gabriella grafikája.

És bár nem mozdulhatnak el, mégis úgy érezzük, mintha lépésről lépésre utánunk lopóznának. Drüaszok rejtőznek előlünk, akik együtt élnek-halnak ezekkel a fákkal. Ha kivágná őket valaki vajon megbüntetnék az olümposziak? Elénk léphetne Daphne, a kis nimfa, akit Apolló üldözött, de végül babérfává vált. Találkozhatnánk a Meliákkal, akik a kis Zeuszt dajkálták…

A „sziget” talán Prospero szigete, ahol sok szellem él Sycorax boszorkány varázsában, és alig várják, hogy kiszabaduljanak a fogságból…

A magányos fa ábrázolása szomorúságot gerjeszt, a művész egyedüllétét jelképezi. Orfeusz éneke című triptichonjában felfedezzük a zenész baljós szomorúságát, a néhol áthatolhatatlan sötétséget, melyben utak és remények keresztezik útját.

Titkokat, elfelejtett dallamokat, suttogásokat hallunk. „Akinek van füle, hallja meg.” Az „ és harmadnapon… „ grafikájában sziklán burjánzó cserjék, bokrok hirdetik a megváltást, és a feltámadást. Mindannyiunknak a mennyben lesz otthona: a Megváltó valósága és igazsága végül mindenhol érvényesül. Az ágas-bogas lombok mindent és mindenkit megölelnek. Majd leveleik felröppennek, mint madarak az égbe, szabadon, hogy egyesüljenek vele. 

Friss

Egy igazi Netflix romantika, sorozat formában – Puszi: Kitty 1. évad (XO, Kitty – 2023, Netflix) kritika

Az igazi Netflix romantika már-már saját fogalommá nőtte ki magát az évek alatt a...

Kurosawa és társai: A 20 legjobb szamurájfilm, amit muszáj megnézni legalább egyszer

A japán történelem mindig is lenyűgözött. Mondhatni abba a korosztályba tartozom, akiknek gyerekként a...

A fehér ember igenis tud ugrani, avagy ilyen egy szórakoztató remake! – Zsákolj, ha tudsz! (White Men Can’t Jump, 2023 – Disney+) kritika

Kifejezetten rossz előérzetem volt, amikor megláttam, hogy az 1992-es Zsákolj, ha tudsz-ból, ami nem...

A kis hableány (The Little Mermaid, 2023) kritika

Van egy jó hírem, meg egy rossz. A jó hír az, hogy A kis...
Szőke Anikó
Szőke Anikó
1972-ben születtem, Budapesten. Szabadúszó vagyok, képzőművészettel és írással is foglalkozom, és sokat szoktam emellett kreatívkodni is. Mindkettőt nagyon szeretem művelni. Szeretném, ha az olvasók is értékelnék a munkáimat.

Hasonlóak

„Csak a szépre emlékezem”: A Budapest Retro Élményközpontban jártunk

Sokan tekintenek nosztalgiával a múlt századi kommunista korszak évtizedeire. Én is jól emlékszem arra,...

Vajdahunyad Kortárs: Parlag István és Zászkaliczky Ágnes kiállításán jártunk a Vajdahunyad várában

Tavaly indult a budapesti Vajdahunyad várában az a kortárs eseménysorozat, melynek keretében egy festő...

Üvegfestmények – Ad maiorem Dei gloriam: Zofia és Magdalena Fortecka kiállításán jártunk

Ha valaki meghallja azt a szót, hogy üvegfestés, először az a pufók, gyerekeknek való...