Sinkó István képzőművész, művészeti író, művésztanár tárlatát a Műcsarnokban lehet megtekinteni. A címe: Jelenségek.
A kiállító térben Akutagava Rjunoszuke haikuja a mottó. A novellista és haiku költő szösszenetében az ég és a föld egyensúlyáról van szó, de mintha az ember lelke e kettő őselemben, a földben és az égben oldódna fel:
Nyári hegyláncok
és az égen is a hegyek
az esti fényben.
Vajon mivel szembesülünk ezen a kiállításon? Ez részben a mi fantáziánkra van bízva. Olyan jelenségekkel, ahogyan az a Műcsarnok kísérő szövegéből is kitűnik -„amelyek…nem feltűnőek”, és a való életben elmegyünk mellettük. Hiszen nem annyira lényegesek. Vagy mégis azok? A válasz: igen. Mert vannak nagyobb volumenű történések is, a politikában, a környezetvédelemben, és a szociológiai témakörökben. A művész tolmácsolásában nyerik el valódi, mégis szubjektív értelmüket. Ahogy ott állunk, az első pillantásra absztraktnak tűnő képek előtt, egyszer csak figurákat veszünk észre. Előtűnhet valamilyen arc, csendélet, vihar, esetleg egy háború képe, vagy egy rakéta becsapódásé, és emberalakok. Végül ahogyan a művész mondja: maga a munkafolyamat is jelenséggé válik.
Ebben a főként föld színekkel ábrázolt másik valóságban az ősi tudatalatti tör felszínre. Az ősember annak idején az őt körülvevő környezetet festette rá a barlangok falára. Ebben az univerzumban az álom még egyet jelenthetett a tudatos én és világ képükkel; ez a világ az, amely megegyezett a kollektív tudatalattijukkal. Ilyen „látomás” jelenik meg Sinkó István kiállításán is. Ösztönösen dolgozik a művész, rítusszerűen festi ki magából a történések pillanatképeit, mozzanatait, gesztusait. Mondhatni, ezek leginkább az ő lelkében léteznek. Ahogy a honlapján írva van: „beszélgetünk: a kép általam alakítja önmagát.”
A vászonképek elkészítésének folyamata négy lépcsős. Egy fénykép a vázlat, az alap. Ez esetben az alkotó saját, telefonra készített fotóiból válogat. Majd A4-es papírlapra kinyomtatja a színes képet, és erre a fénymásolatra dolgozik, fest és rajzol. Végül nyomdai úton vászonra nyomtatja sokkal nagyobb, akár tízszeres formátumban is.
Negyedik lépcsője ennek a folyamatnak, hogy ezt a fundamentumot is különböző eszközökkel alakítja, lehet az egy akril spray, ecset, pasztell kréta. A figuralitás végül egyensúlyba kerül az absztrakttal. A régebbi, két-három évvel ezelőtti alkotásokhoz képest a mostani képek sokkal titokzatosabbak, nagyobb szerep jut a nézőnek, és több képzelőerő kell hozzá.
Végül egy másik haiku Akutagave Rjunoszukétól az ajánló végére:
Bambuszerdő
veszi közre az ösvényt
dermesztő az éj
A kiállítás megtekinthető október 16-ig.
