Csillapíthatatlan feszültség – Bács Emese kiállítása

A trash art nevű művészeti ág az elmúlt évszázadban alakult ki. Modern korunk nagy problémája, hogy rengeteg szemetet termelünk, sok ételt dobunk ki, és csak nőnek a nagy hulladék kupacok, a városokban vagy azokon kívül. A hulladék művészet jeles képviselői a kidobandó tárgyakat átteszik egy új valóságba, így mi ezeket más kontextusban láthatjuk. Bács Emese ennek a műfajnak a képviselőjeként mutatja be alkotásait. A KMO Nagy Balogh János termében van kiállítása. Ebben, a város elszemélytelenedett, mégis borzasztóan nyüzsgő közegében a művész otthon érzi magát, bár nem Budapesten született, hanem Brassóban.

Robbanásként tör be agyunkba az a kép, ahogyan ő látja Budapestet. Elindul a városba, tömegközlekedéssel. Ebben a mondatban minden benne van. Egészen pontosan az Árpád híd és a Dózsa György út felé veszi útját, felszáll a metróra, a tömegben közlekedik; fotózik, skiccel, krokikat készít, majd hazamegy és fest. Két-három hónapig is eltart míg megalkot egy-egy képet, de volt már hogy évekig hagyta félkész állapotban és egyszer csak elővette, befejezte. Diákjai is szerepelnek a művein, de még az is előfordult, hogy ők is belefestettek ebbe a festékkel létrehozott történetbe. Láthatjuk, hogy ember ábrázolása kissé groteszk, a mai, elidegenedett valóságban utazva a személytelen valóságot jeleníti meg, azt a világot amiben már szinte mindenkinek mobilja, lap topja, tabletje van, és azokkal játszik, vagy éppen telefonál.

A jelenlegi vírusos időszakban az elidegenedés érzése még erőteljesebb lett, a távolságtartás, és a maszkok elválasztanak minket embereket egymástól. Ez az újfajta életérzés nem kellemes. Ezzel együtt Emese megjeleníti a vírus okozta helyzeteket, és ilyetén módon az ő stresszelő lelke is kivetítődik műalkotásaira, ez az ami a festést kiprovokálja.

A város igazi arcát mutatja meg nekünk, olykor felülnézetből, hasonlóan ahhoz amilyen a metrók térképe. Görbe tükröt tart maga elé, úgy festi le önmagát és tanítványait is, nem sajnálva a festéket. Az utazó embereket némi humorral ábrázolja, mint ahogy a Három Gráciá-ban is láthatjuk, illetve a városi közeg létrehozásakor az átlagembereket festi meg. Durván, vastag rétegekben használja az olajat; szívószálakat, műanyag hálókat, puzzle darabokat épít be munkáiba, vagy éppen a gyerekei által kiselejtezett tárgyakat dolgozza be műveibe.

Előfordul, hogy teljesen objektív módon, felülnézetből térképrészletként tolmácsolja nekünk az Árpád hidat. Ahogy „belenézzük magunkat a képekbe” úgy érezzük egyre jobban azt a fajta zsibongást, ami Budapestre jellemző. Nagy táblaképei olyan színesek, mint a város elegye.

Bár Emese a hegyet is úgy ábrázolja mint egy lakott helyet ahol – végül is lehet élni, mégis nagy a kontraszt a város és a hegyvidék közt. Ő azt mondja egy interjúban: „nem látom annyira pesszimistának a helyzetet, mint amennyire látszik. „
Ő is félelmekkel él, mint sokunk, és kifesti magából azokat. A feszültség, ami benne van egyszer csak feloldódik, és kikerül a képre. A műteremben ahol dolgozik, többen alkotnak; a tér elég tágas, ami fontos, mert ezeket a nagy formátumú alkotásokat nem lehet csak kis rálátással, szűk helyen elkészíteni.

A kiállítás címe: Csillapíthatatlan feszültség. Sok művész érzi ezt, munkájuk közben is érlelődik ez az állapot. A kommunikáció gátló tényezői nem redukálódnak. A civilizáció fejlődésével együtt járnak a betegségek, növekvő népességszám, technikai fejlődés. És hogy mindezek mikor lesznek egyensúlyban? Emese sem tudja rá a választ. Csak fest.

Friss

Szabó János emlék fragmentumai

Szabó János 1967-ben fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenőtől, Konecsni Györgytől,...

Mindenki odavan a Top Gun: Maverickért

A cannes-i fesztiválon ötperces álló ovációval ünnepelték Tom Cruise új szuperprodukcióját, a Top Gun: Mavericket, a sztár pedig...

Viking dráma a javából: Az Északi kritika (The Northman – 2022)

Robert Eggers már első mozijával feltette magát a filmezés térképére. A 2015-ös A Boszorkány...

Az utolsó Halloween-filmen, lehet, csodálkozni fognak a rajongók

Lehet, hogy Stephen King is bele fog kavarni az utolsó Halloween-filmbe, ezzel még kegyetlenebb véget...
Szőke Anikó
Szőke Anikó
49 éves szabadúszó vagyok, képzőművészettel és írással is foglalkozom, és sokat szoktam emellett kreatívkodni is. Mindkettőt nagyon szeretem művelni. Szeretném, ha az olvasók is értékelnék a munkáimat.

Hasonlóak

Szabó János emlék fragmentumai

Szabó János 1967-ben fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenőtől, Konecsni Györgytől,...

Gerlóczy Sári: Társas mező című kiállításán jártunk a Fugában

Gerlóczy Sári ecsettel a kezében mutatja meg mindennapi gondjait és problémáit. Az emberek társas...

Olescher Tamás: Az igazságnak és a szeretetnek című kiállításán jártunk

Olescher Tamás festő, népművelő emlék kiállítását a Műcsarnokban láthatjuk. A tárlat körülbelül harminc éves...