A Netflix az elmúlt félévben szélsebességre kapcsolt és úgy támogatja az ázsiai, azon belül is koreai filmgyártást, mintha nem lenne holnap. Ez persze nem probléma, amíg olyan alkotások készülnek, mint jelen írásom a tárgya, az Éjszaka a paradicsomban.
A 2003-as Oldboy című film óta nagy rajongója vagyok a koreai filmeknek. Amint rájöttem, hogy az említett alkotás egy bosszú-trilógia középső darabja, nem voltam rest megtekinteni a másik két epizódot is, és, habár nem tudtak felnőni az Oldboy minőségéhez, még így is kenterbe verték bármelyik európai vagy amerikai vetélytársukat a bosszúfilmek műfajában. Nagy meglepetésemre pont onnan érkezett megint egy övön aluli találat, ahonnan a legkevésbé vártam, és körülbelül olyan hatékonysággal terített a földre, mint anno az Oldboy. Az Éjszaka a paradicsomban megcsinálta azt, amit soha életemben nem hittem volna: megidézte Park Chan-wook legendás klasszikusát.
Park Tae-goo (Eom Tae-goo – Kótyagos bokszolóm) top kategóriás gengszter, aki a maffiavezér Yang Do-soo (Park Ho-san) első számú embere. Tae-goo tehetsége felkelti a Pugszong-klán vezetőjének, Doh elnöknek (Son Byong-ho) a figyelmét, aki megpróbálja őt átcsábítani riválisától. Tae-goo mit sem sejtve visszautasítja az ajánlatot, amelynek hála fenekestül felfordul az élete és kénytelen elbújni Csedzsu szigetén. Itt találkozik Kutóval (Lee Gi-yeong) és unokahúgával, Kim Jae-yeonnal (Jeon Yeo-been), akik befogadják és gondját viselik. De vajon képes lesz Tae-goo megmenkülni a Pugszong-klán újdonsült, elszánt és hidegvérű vezetője, Ma elnök (Cha Seung-won) elől?
Akik láttak már gengszterfilmet, azoknak a történet talán ismerősnek tűnhet. Ez nem véletlen, teljes mértékben az alap sablonokra építkezik. Akkor viszont joggal merül fel a kérdés, hogy miért is olyan különleges az Éjszaka a paradicsomban. Nos, a válasz igazán egyszerű. Ez pedig nem más, mint maga a koreai filmgyártás hamisítatlan stílusa és szelleme, amely merőben eltér a megszokott amerikai vagy európai filmezéstől. Egyszerűen másképp használják a már megszokott, műfajbéli elemeket, amely minden, általuk készítette filmnek ad egyfajta hamisítatlan, egyedi ízt.
Az Éjszaka a paradicsomban esetében ez abban nyilvánul meg, hogy totálisan leszámol a maffiózók/gengszterek romantizálsával és azok minden sallangjával. Itt nincs naplementében elrobogózós befejezés, nincsenek túltolt érzelmek, eszméletlenül laza faszagyerekek és félfogyatékos, humorosnak szánt lúzerek sem. Cserébe viszont vannak földhözragadt, nyers karakterek, esendő emberek, akiknek szakmájukból adódóan soha nem jön el a megváltás, csak az erőszakos elmúlás. Mindezt pedig olyan naturálisan ábrázolja a rendező, Park Hoon-jung, hogy itt nyugaton sokan tanulhatnának tőle, ahogyan Park Chan-wooktól és Bong Joon-hótól is.
Azonban egyik legnagyobb hibája mellet sem lehet elmenni. Ez pedig a film 132 perces hosszúsága, amit megpróbálnak minimum negyvenöt percnyi szerelemi szöttyögéssel kitölteni. Ami persze magában nem lenne probléma, hiszen megvan a maga drámája, de bőven le lehetett volna belőle csípni egy jó negyedórát. Emiatt pedig a végső csavar felvezetésére sem maradt kellő idő, de szerencsére a rendező úr profizmusának és tűpontos időzítésének hála még így is működött.
És ha már a profizmusnál tartunk. Nem mehetünk el a színészek alakítása mellett sem, hiszen Cha Seung-won, Ma elnök játékának minden perce arany és már-már az Oldboyban Lee Woo-jint játszó Yoo Ji-tae legjobb pillanatait idézi. Míg Ma elnök a betyárbecsületben és a szemet szemért elvben hisz, addig Yang Do-soo az ő totális ellentéte. Park Ho-san pedig parádésan hozza a hajlítható erkölcsű, gerinctelen maffiavezért, akit egyszerűen nem lehet nem utálni. Eom Tae-goo pedig zseniálisan hozza a bosszútól fűtött, profi gengsztert, Park Tae-goo-t, aki kénytelen megtapasztalni, hogy milyen is kegyvesztettnek lenni az ő világukban. Akit még érdemes megemlíteni, az Jeon Yeo-been, aki szívszorító természetességgel hozza a visszahúzódó, reményvesztett Kim Jae-yeon karakterét. Amit pedig az utolsó 20 percben művel, azt csak egy szóval lehet illetni… profi!
Az Éjszaka a paradicsomban egy ízig-vérig keményvonalas gengszterfilm, koreai recept alapján elkészítve. Látszik, hogy Park Hoon-jong a legjobbaktól merített, és ez meg is látszik az alkotáson. Nem véletlen az Oldboyhoz való hasonlítás, hiszen mind tónusában, mind dramaturgiában hasonló, egyetlen eltérés van csupán, az pedig nem más, mint a műfaj. Míg az Oldboy a bosszúfilmek alfája és ómegája, addig nem tartom kizártnak, hogy egy pár éven belül ez a film is hasonló kultikus magasságokba fog emelkedik a gengszterfilmek műfaján belül, mint Park Chan-wook legendás klasszikusa. Ez természetesen a jövő zenéje, de egy valami biztos, hogy a Netflix jelenlegi palettájáról nemhogy ajánlott az Éjszaka a paradicsomban, hanem egyenesen kötelező a műfaj rajongóinak!
