Tavalyelőtt nem kis sikert ért el az első évad, ahol a remek castingon túl igen aktuális és nyomasztó témákat dolgozott fel a sorozat, mint például a szexuális abúzus, a családon belüli erőszak, a hűtlenség és az, hogy hogyan ítélik meg ma a sikeres nőket a társadalomban. Idén az öt főhősnő titka adta a legizgalmasabb feszültséget, amit a vége felé egy izgalmas tárgyalótermi drámával is sikerült feldobni.
Az öt főszereplő mellé az idei nagy durranásnak Meryl Streep számított, aki erre az évadra csatlakozott, mint az első évad végén meggyilkolt, Perry édesanyja. Hamar az özvegy, Celeste (Nicole Kidman még mindig kimagasló ebben a szerepben) és ikrei segítségére siet, hogy támogassa őket a gyász feldolgozásában, azonban mint itt minden, ez is csak látszat. Titokban sejti, hogy fiát meggyilkolták és emiatt igyekszik Celeste és barátnői közelébe férkőzni, hogy megtudja, mi történt azon a végzetes éjszakán.
A történet egyébként majdnem ott folytatódik, ahol az első évad végén abbamaradt. Mindenki küzd a lelkiismeretével, amit legnehezebben Bonnie (Zoe Kravitz) visel el, hiszen ő lökte le a férfit a lépcsőn. Madeline (Reese Witherspoon) mindemellett próbálja második házasságát menteni, mivel fény derül igazi énjére és talán először látjuk esendőnek ezt az egyébként vérmes, öntudatos, magabiztos nőt, aki megtörik a sokszoros teher súlya alatt. Számomra még mindig a legunszimpatikusabb karakter, valamiért Witherspoon személyisége egyfajta kétszínűséget sugároz magából, ami nagyon meghatározó a szereplő szempontjából is. Jane (Shailene Woodley) a kisfia, Ziggy érdekeit képviseli mindennel és mindenkivel szemben, valamint próbálja újra megtalálni a férfiakba vetett bizalmát, így egy új kapcsolat kapujában is üdvözölhetjük őt ebben az évadban. Renata (Laura Dern kifakadásai a legüdítőbbek ebben az évadban, ugyanis ezt a csodás nőt még sosem láthattuk ennyire mélyre lealacsonyodni és emberi voltából kibontakozni, mint itt ebben a szerepben) családja egzisztenciális problémáit próbálja megoldani, így sokkal hangsúlyosabbá válik az a morális dilemma, ami az ő története során megfogalmazódik: egy nő hogyan viselkedjen férfiként egy családban, amikor minden darabokra hullik körülötte? Nagyon erős szál és kicsit sajnáltam is, hogy erre nincs több idő szánva, ugyanis a továbbra is dermesztő atmoszféra és remek zenei válogatás mellett talán a túl sok merengés volt az, ami kicsit tökéletlenné tette ezt az évadot.
Celeste-et az első évadban folyamatosan bántalmazta férje, Perry (Alexander Skarsgard) és az ezzel kapcsolatos feldolgozásfolyamat a pszichológus rendelőjében volt a legkiemelkedőbb pontja a sorozatnak mind színészileg, mind lelkileg (Nicole Kidman el is mondta, hogy nagyon megviselték ezek a jelenetek, és a sorozat után rengeteg levelet kapott bántalmazott nőktől, akik ugyanígy élték meg helyzetüket, így még jobban letaglózta a színésznőt a szerepe). Az idei évad visszavett két lépést és néha túl sokszor is próbált minket emlékeztetni, hogy milyen volt Perry, mikor nem épp a feleségét verte. A flashback-ek az estéről, a nyilatkozatok olykor kilógtak az adott jelenetből és bár az özvegy gyásza pszichésen nagyon erőteljesen alá volt támasztva, mégis ingerületen lehetett csak konstatálni, hogy ez a nő miért sajnálja ennyire ezt a férfit, aki megkeserítette az életét.
Nagyon erőteljes része a sorozatnak az elején említett tárgyalótermi jelenet, ami Meryl Streep karakterének, Mary Louise-nak köszönhető, akivel az anyaság, mint újfajta problematika vetődik fel a történetben. Körbejárja az évad nem csak Celesete és anyósa, de a másik négy nő anyaként való megfelelését is. Ennek fénypontja az utolsó két rész tárgyalása és az ott elhangzott vádak és ellenérvek kontextusa is, ami rávilágít, hogy mennyire relatív a „jó anya” kifejezés és mennyi más körülmény befolyásolja egy nő helyzetét a világban. Legyen az egy bántalmazó kapcsolatból szabaduló (Celeste), egy férjét újra megbecsülni vágyó (Madeline), egy traumát épp kiheverő és új kapcsolatot létesítő (Jane), egy lelkifurdalását saját életére kivetítő (Bonnie) és egy kívülről sikeresnek tűnő, de belülről megtört (Renata) nő.
