Egy olyan évben, amikor a magyar film 120 éves, az tűnik logikusnak, ha a dicső múlt emlékezete mellett odafigyelünk a szakma jövőjére is. A most ifjú generáció teszi le a következő 120 év alapjait, ezért nem árt néha körbenézni, hogy kik lesznek a jövő direktorai. Mi most Barta Mátéval, a 2019-es NESZ című kisjátékfilm rendezőjével váltottunk pár szót.
Gyereket nevelni nem egyszerű. Jól nevelni pedig egyenesen kihívás, nem is sikerül mindenkinek. Segít-e az, ha a leendő szülőknek gyermekvállalás előtt teljesíteniük kell egy alkalmassági teszten rátermettségüket?
Az alaphelyzet szerint valamikor a közeli jövőben járunk, Magyarországon, ahol a megállíthatatlan, robbanásszerű népességnövekedés miatt az állam a kulturális és szociokulturális problémák orvoslására kidolgozta a Nevelési Elv Szabályzatát. Eszerint egy átlagos állampolgár csak a NESZ-vizsga sikeres teljesítése esetén kezdheti meg a gondviselői életmódot.
Barta filmje nem foglalkozik különösebben a történeti felvezetéssel, kisjátékfilm révén nincs is rá nagyon idő, így egyenesen belecsöppenünk egy éles vizsgahelyzetbe, ahogy azt kell. Emília, a 17 éves diáklány éppen felel, többek között a NESZ-ből is, Levente pedig késő harmincas férfiként Emíliát „húzza ki tételnek”. Kettejük interakcióira épül a 25 perces játékidő jelentős része, mely megpróbál bemutatni egy szeletet abból a fiktív világból, ahol a szülővé válás biológiai folyamatait jogszabály szerint megelőzi némi bürokrácia és gyakorlat.
A történetmesélés rövidfilmhez illően lényegre törő, és még ha nem is fér bele minden, a célját akkor is eléri: gondolkodásra, latolgatásra sarkall, és remélhetőleg párbeszédet kezdeményez az érintettek között. Mi most mindenesetre megkérdeztük Mátét, hogy hogyan is született meg a NESZ, melyet most korlátozott ideig elérhetővé is tett a közönség számára (link az interjú végén).
Artsomnia: Milyen alkalomból adtad a fejed rendezésre?
Barta Máté: Kiskorom óta foglalkoztat a mozgóképes történetmesélés világa, nagyvásznon megosztani az elménkben látható víziókat és képeket: a mozgóképes művészet legnagyszerűbb élménye. Egy ilyen cél érdekében szeretnék aktivizálódni. A NESZ-t 2019-ben a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának mozgókép szakán készítettem el. Ez volt a diplomafilmem, melynek forgatókönyvét és rendezését is jegyzem.
A.: Egészen pontosan mit jelent a NESZ, azaz a Nevelési Elv Szabályzata?
B.M.: Szándékosan van összefüggésben a KRESZ-szel, tulajdonképpen ugyanarra a struktúrára épül. Egyáltalán nem mindegy, milyen tapasztalattal ül be a volán mögé a sofőr, szerintem így az sem mindegy, milyen nevelési koncepcióval és pedagógiai háttérismeretekkel vállalnak gyermeket a szülők. A film fikciós világában a NESZ egy kötelező vizsgatétel, melynek sikeres elméleti és gyakorlati eredményével kezdheti meg a szülői életmódot a felnőtt.
A.: Szülői életmód? Tehát addig nem is nemzhet gyereket, amíg nem szerzi meg hozzá a „jogosítványt”?
B.M.: A film misztikus és futurisztikus világa szerint törvényt sértenek ezzel az „elkövetők”. Emília múltjáról nem tudunk sokat meg a film során, nincs kizárva hogy pont egy ilyen törvénysértés áldozataként került gyermekotthonba.
A.: Mi vezetett el ehhez a témához?
B.M.: A film előkészületének ideje alatt egy filmes látogatóközpontban dolgoztam, rengeteg csoportot és családot vezettem körbe és tartottam nekik előadást. Hihetetlen módon itt ismerkedtem össze Deme Gábor színművésszel is, aki az egész filmnek a kezdőlökete volt. A filmes táborokban sokszor kellett felügyelnem fiatal gyerkőcökre is. Tulajdonképpen foglalkoztatott, mikor járok el helyesen a fegyelmezést illetően, és mikor helytelenül.
A.: A történeted tehát egy olyan elképzelt (jövőbeli?) világban játszódik, ahol ahhoz, hogy valaki gyereket vállalhasson, rendelkeznie kell bizonyos képességekkel. A két főszereplőd, Emília és Levente (azaz Kálmán Zsófia és Deme Gábor) éppen ebben a programban van benne, utóbbi vizsgájának lehetünk tanúi. Miért érzed fontosnak, hogy ez a téma terítékre kerüljön?
B.M.: Inkább elszántságként aposztrofálnék erre a magatartásra. Tulajdonképpen filmemmel arra szeretnék választ kapni, hogy létezik-e tökéletes szülő. Előzetes ismeretek nélkül az ösztöneinkre vagyunk utalva, és tudtunk nélkül adunk autoriter vagy demokratikus neveltetést. A NESZ egyfajta kötelezően előírt tudásként funkcionál a film rendszerében, melynek célja a bűnözés visszaszorítása és a felelőtlen viselkedésű gyermekek neveltetése. Olyan témát akartam feldolgozni, amit a közönség nem feltétlenül láthatott még nagy vásznon, pedig napjainkban is számtalan kérdőjelet hagy maga után.
A.: Ki lehet vajon patikamérlegen mérni a „jó szülő” ismérveit?
B.M.: Közönségtalálkozókon számtalanszor csöppentem beszélgetésekbe ezzel kapcsolatban. Nyilván erre nincs egyértelmű válasz. Véleményem szerint igazán megnyugtató tud lenni, ha a családban a szülők tisztában vannak a dolgokkal, például hogy mikor kell jutalmazni, motiválni, vagy éppen kicsit szigorúbbnak lenni.
A.: Milyen szerepe van Emíliának? Ő is vizsgázik, vagy csak „rajta vizsgázik” Levente?
B.M.: Már a kezdő képsorokban Emília egyik vizsgájával nyit a film (pedagógiatudomány). Egy adok-kapok művelet alapján zajlik le a szereplők között a két együtt töltött nap. Leventéhez hasonlóan Emíliának is van számonkérése, minden hétvégén. Egyrészt itt derül ki, a szülő mennyire alkalmas a pozícióra, másrészt az árva iskoláztatását is meg kell oldani, ugyanis ilyen életkörülmények között nem nagyon fér bele iskolai tanulmányokat is végezni.
A.: Ki segített a megvalósításban? Kikkel dolgoztál együtt?
B.M.: Költségvetés szempontjából a kreativitásomra voltam utalva, alig forgott a film félszázezer forintból. Operatőröm, Czár Kristóf (operatőri diplomamunkájaként) és hangmérnököm/asszisztensem, Csővári Örs rendkívül sokat adott hozzá az elképzelésemhez, az ő asszisztenciájuknak köszönhető, hogy megvalósítás szempontjából egy egész lett a film. Rengeteg vizuális előkészülete volt a munkánknak, tudatos koncepciók alapján akartam a kamerával megmutatni ezt a különös helyzetet, így érzi gyakran azt a néző, mintha egy biztonsági kamera megfigyelőjének szemszögéből konstatálná a történéseket.
A.: Elsőfilmes rendezőként mi volt számodra a legnagyobb kihívás a film elkészítése során?
B.M.: 4+1 napunk volt leforgatni a filmet, minden pillanatát előre meg kellett tervezni. A helyszínekre gyalog kellett eljutnunk, teljes menetfelszereléssel. Egyik jelenet befejezését követte a rohanás a következő jelenet helyszínéhez, hajnalban pedig még a következő napot is pontosítani kellett a változtatások és átszervezés miatt. Kimerítő és embert próbáló négy napról volt szó, aminek minden pillanatát az utolsó másodpercéig élveztem.
A.: Milyen ívet sikerült befutni a filmmel? Kaptál szakmai visszajelzéseket?
B.M.: Számtalan fesztiválon vetítették, kezdve a Hét Domb Filmfesztiváltól, a Bujtor Filmfesztiválon át egészen a BuSho-ig. A zsűrimegbeszélések során rengeteg szempont alapján nyílt lehetőségem tudástáramat bővíteni és erről a témáról beszélgetni. Úgy fogalmaztak, hogy a mástól még meg nem kapott filmélmény a NESZ. Számtalan díjat is bezsebelt a film, például a Pannonfíling Mozgóképes Találkozó PannonFuture Különdíját, illetve a VAS-FILM 16 legjobb kisfilmjének járó elismerést, de a nézők találkozhattak vele a 26. Országos diákfilmszemlén is, ahol a Vizuális Koncepció Díját zsebelte be.
A: Kinek ajánlod a NESZ-t?
B.M.: Mindenkinek, aki nem ódzkodik a mozizás utáni agyalástól és nem bánja, ha egy kicsit különlegesebb filmélményben részesül.
A: Tervezel mostanában forgatni?
B.M.: Már javában dolgozom a következő projektemen. Kezdeti fázisban járok még a munkálatokkal, csiszolnom kell, hogy végső formát ölthessen a filmterv, de az előzetes munkálatok már megkezdődtek. Ezúttal egy kicsit misztikus, természetfeletti témát dolgozok majd fel, amihez már ki is szemeltem a főszereplőket.
A film most korlátozott ideig megtekinthető az alábbi linken:
