A Batman-képregények hatalmas népszerűségnek örvendenek már hosszú évtizedek óta. Megannyi eredeti történet látott napvilágot, amelyeknek többsége egyáltalán nem a gyerekeket célozza meg közönségéül, hanem sokkal inkább a felnőtteket. Ezen történetek többségét vitathatatlanul megilletné a lehetőség, hogy akár megfilmesítsék, ugyanis egyes képregények története sokkal komplexebb és drámaibb, mint a DC filmes univerzum szülöttjeinek többsége.
A gyilkos tréfa képregény 1988-ban jelent meg Alan Moore jóvoltából, mely azóta is nagy népszerűségnek örvend. A rajongók egy része zseniális darabként tartja számon, mások viszont egyáltalán nem voltak elájulva tőle, mint ahogy maga a készítő, Alan Moore is bevallotta az utóbbi években, hogy szerinte nem sikerült megfelelően hozzányúlni a karakterekhez, valamint hiányolja az igazán mély mondanivalót, emiatt pedig azóta is hiányérzete van a saját alkotásával kapcsolatban. A rajongók a képregényből készült animációs filmet 2016-ban kapták meg, mely a képregényhez hasonlóan megosztotta a fanokat.
A történetet alapvetően két felvonásra lehet osztani. A film első félórájának központi figurája Batgirl, azaz Barbara Gordon karaktere, akinek a belső érzelmi vívódását kísérhetjük figyelemmel. Szeretne ugyanis bizonyítani mentorának, Batmannek, hogy bizony, ő is megállja a helyét Gotham sötét, bűnözőkkel teli utcáin, másrészről pedig a denevéremberhez fűződő érzelmei is reflektorfénybe kerülnek. Gothamben feltűnik egy új gengszter, akivel Barbara olyan macska-egér harcba kerül, ami Batmant kísértetiesen emlékezteti az ő és a bűn bohócának kapcsolatára.
Miután ez a történetszál lezárásra kerül, a mozi maradék, nagyjából negyven percében megkapjuk a képregényből ismert sztorit. Joker kiszabadul a börtönből, és a következő ördögi tervének célpontjává a Gordon-családot választja, ami Batmant több szempontból is személyesen érinti.
A film, annak ellenére, hogy csak hetvenpercnyi játékidővel rendelkezik, viszonylag sok eseményt tudott magába sűríteni. A gond csak azzal van, hogy a film első felét a képregény nem tartalmazza. Az egész Barbara Gordon-szál egy, az eredeti képregény történetét tekintve teljesen felesleges sztori. A készítők is érezhették azt, hogy az eredeti képregény nem egy hosszú mű, így nem feltétlenül tudták volna kitölteni a kellő hosszúságú játékidőt, ezért muszáj volt kreálniuk egy olyan történetet, ami valójában csak töltelékként funkcionál, de a képregény alaptörténetéhez semmi köze sincs. Értem én, hogy így akarták szemléltetni a Bruce és Barbara közti érzelmi vonzalmat, ám így a film teljesen úgy hat, mintha két külön történetből állna. Így pedig sajnos rendkívül érződik a két történetszál közötti inkoherencia, mely a mozi egyik legnagyobb hibája.
Lehetséges, hogy a képregény nem szolgáltatott volna elegendő történeti elemet egy hetven perces mozinak, ám inkább az eredeti sztorit kellett volna kitágítani akár hozzáírt történetszálakkal, ugyanis így kicsit keveset kapunk Jokerből, annak ellenére, hogy neki kéne lennie a mozi egyik fő karakterének, ám így az első félórában nyomát se látjuk.
Azért nem kell aggódni, ugyanis bőven vannak pozitív elemei a filmnek. Batman és Joker karaktere is zseniálisan működik. Mark Hamill és Kevin Conroy, akik örökös hangjai a két ellenségnek, itt is kiváló munkát végeznek. Joker karaktere nem hiába a DC talán legjobb gonosza. Többfajta interpretációját ismerjük, amiknek egyik közös pontja az, hogy nem tudjuk, hogy honnan jött, és mi az, ami az őrület és a bűn útjára kényszerítette. Itt azonban kapunk egy eredettörténetet, ami által megismerhetjük Joker emberi oldalát és azt, hogy mi taszította az őrület szakadékába. Ezen történet által megkapjuk a mozi igazán drámai oldalát, melynek köszönhetően Joker karaktere kellő mélységet kap. A két ellenpólus, Batman és Joker örök dilemmáját is megismerjük. Batman legnagyobb kérdése az, hogy kettejük örökös harca vajon vehet-e békés véget? Létezhet-e olyan kimenetel, amelyben véget ér ez a rivalizálás, vagy egyiküknek mindenképp meg kell halnia? Joker részéről pedig a képlet egyszerű: be akarja bizonyítani Gotham sötét lovagjának, hogy bármelyik normális embert elragadhatja az őrület, elég hozzá egyetlen rossz nap.
Ezen kérdések mélyebb, drámaibb prezentálására lett volna szükség ahhoz, hogy egy valóban felejthetetlen filmről beszélhessünk. Gordon kínzásából és az őrületbe kergetéséből sokkal többet szerettem volna látni, mely még jobban nyomatékosította volna Joker tervét és még félelmetesebé tette volna azt. Sokan azt hiányolták belőle, hogy nem mutat túl a két karakter drámáján, és nem reflektál semmi valós emberi mondanivalóra. Ez csak részben igaz, ugyanis Joker története éppen azt mutatja be, hogy egy alapvetően jó ember is képes kikelni önmagából, ha a környezete arra kényszeríti.
A mozi utolsó pár perce kétségtelenül epikus, a záró képsorok máig kételyekben tartják a rajongókat.
A gyilkos tréfa egy igazán üdítő történet a képregények között, mely több szempontból is szakított a hagyományokkal. Joker eredettörténete kellő drámaiságot adott az eseményeknek és magának a karakternek is. Batman és Joker örökös harcának méltó története ez, mely azt is jól megmutatja, hogy a két karakter végső soron sok mindenben hasonlít egymásra, ha azt nézzük, hogy mindkettejük létezése egy tragikus nap után vette kezdetét.
