fbpx
17.7 C
Budapest
vasárnap, május 16, 2021
KezdőlapPopkultKritikákGigászi Khaosz, Isteni intrika: Zeusz vére (Blood of Zeus, Netflix – 2020)...

Gigászi Khaosz, Isteni intrika: Zeusz vére (Blood of Zeus, Netflix – 2020) kritika

Ismét megcsalta feleségét a főisten! Zeusz, a csalfa görög főisten titkon ismét megszökött felesége, Héra figyelő tekintete elől, hogy szórakozzon egy kicsit. Ennek azonban sok-sok izgalmas és véres következménye lesz.

Mielőtt bármilyen fontos információn végighaladnánk, muszáj kimondanom: VÉGRE! A görög mitológia évek óta szinte kínálkozott, hogy valamilyen úton-módon jól feldolgozzák. A történetek tele vannak csavarral, izgalommal, emberi hibákkal. Soha nem gondoltam volna, hogy ez anime formájában fog megtörténni, de ez is azt mutatja, hogy ez a műfaj egyre inkább felívelő ágban van, és ezt bizony annak köszönhetik a készítők, hogy nem hagyják magukat a tartalmatlan, de könnyebb irányba elcsábítani, amikor új anime gyártásába kezdenek. Ennek hála, talán egyre többen találnak rá a műfaj szépségeire.



A Blood of Zeust a testvérpár Cherley és Vlas Parlapanides írta, a producer pedig a texasi Powerhouse Animation Studios volt. A 8 részes sorozatot október 27-től lehet megnézni a Netflixen.

In medias res

Az első rész, mielőtt belecsapna a levesbe, zseniális módon pár sorban bejelenti, hogy a történet kitalált, nem kell felcsapni a nagy mitológia lexikonunkat, mert ez egy „elveszett történet”. De azt is megjegyzik, hogy a szóbeli tradíció részei voltak a mítoszok és mára már nem mindet ismerjük. Ezzel rögtön egy ismert és otthonos, mégis ismertelen világba csöppentenek be minket, amivel gyakran be lehet csalogatni az érdeklődőket, mert az ember szereti keresni az ismeretlenben azt, amit már ismer.

A történet ókorhoz illően előzmény nélkül visz be minket a történetbe. Megismerjük Heront, a főszereplőnket. Nem tudunk semmit felőle, csak hogy anyukájával (Elektra) él a város peremén, mivel kitaszítottak. Heron egy félisten, Zeusz az apja (meglepő módon), de ő erről semmit nem tud, pedig neki kell megmentenie a világot és a mennyországot a démonoktól.

Blood of Zeus
Forrás: Netflix

Démonok. Azt gondolhatnánk, hogy ez a küzdelem adja a cselekmény fő szálát, de közel sem. Görög istenekhez híven a történések és a konfliktusok mind-mind a családhoz, intrikákhoz, veszteségekhez kapcsolódnak.

Héra féltékenysége és bosszúja indította el az eseményeket. Heron elszakadt testvérétől, mikor Zeusz megmentette őt és anyját a haláltól, majd egy öregember formájában vigyázott rájuk a nehéz időkben. Mindez egészen addig működött, amíg a démonok nem zavarták meg a keserves életüket. Az első néhány részben rögtön ízelítőt kapunk főhősünk emberfeletti és igazán emberi képességeiről is. Emberfeletti az erő és a harci ügyesség, igazán emberi, ahogy mindenáron megvédené az egyetlen megmaradt családtagját. Úgy tűnik, nehezen törik meg Heron, bármi is történik vele, de ahogy haladunk előre, ráébredünk, hogy csupán elfojtott haragról van szó. Megoldatlan ügyek, düh, fájdalom, ami visszafogja attól, hogy kiteljesedhessen félisteni mivoltában. Ám végül az utolsó pillanatban, azt hiszem, sikerül neki, és érdekes módon inkább az emberi tulajdonságainak köszönhetően tudja beteljesíteni azt, amit be kell.

Blood of Zeus
Forrás: Netflix

Hősünk útját cselszövés hátráltatja folyamatosan, mivel Héra halottnak hitt és démonná vált testvérét befolyásolja. A célja, hogy tönkre tegye, MEGÖLJE Zeuszt és átvegye a hatalmat minden és mindenki fölött. Ennek érdekében pedig képes még a gigászokat is újra életre kelteni. Így azonban a végjátékban egy különleges, izgalmas és érdekfeszítő küzdelmet láthatunk.

Deus ex machina

Nem meglepő, hogy a házasság istennőjének bosszúja indítja meg a cselekménysorozatot és hajtja előre folyamatosan. Héra híres arról, hogy szeret bosszút állni férje szeretőin és a fattyú gyermekeken. Érdekes azonban, ahogy ábrázolják ezt a történetben. Habár a mitológiát ismerve tudhatjuk, hogy a feleség igazán féltékeny típus, meglepő, milyen erővel mutatják azt be. A végletekig hajtja el Zeusz Hérát és csupán akkor ébred rá a nő, hogy hiba volt ennyire eltúlozni mindent, amikor már késő. Érdekes kérdés ez, hiszen a férje hibát követ el, ami miatt a harag felemészti Hérát, és mégis egy kacsintás kellett csupán ahhoz, hogy minden sötét felhő eltűnjön.

Blood of Zeus
Forrás: Netflix

Na és maga Zeusz, aki képes hattyúvá vagy bikává alakulni, csak hogy megszerezzen egy lányt, igazi hősszerelmesként jelenik meg a sorozatban. Elképesztő, hogy egy csapodár emberből hogyan tudtak egy érző, mély, szerető férfit létrehozni. Azonban ha azt vesszük alapul, hogy a görög istenek ugyanolyan emberi tulajdonságokkal, hibákkal rendelkeznek, mint mi, emberek, azonnal tisztábbá válik a kép. A főisten is pont ugyanolyan, mint egy átlagos férfi, aki megcsalná a párját. Bármennyire is elítélendő, beláthatjuk, hogy az érzelmek nem tűnnek el az emberből, hiába tesz rosszat és azokat parancsra, kérésre, könyörgésre sem tudja eltűntetni. Zeusznak pont ugyanúgy fáj, hogy Elektrát száműznie kellett, mint ahogy az is, hogy Hérát bántja tetteivel. Míg az előbbi csupán rezignált fájdalomban és törődésben nyilvánul meg, az utóbbi haragban.

Heronról már nehezebb írni. Jó és kidolgozott karakter, izgalmas, fiatal, a modern világ által elképzelt görög szépségnek megfelel. Legalábbis szerintem. Fejlődik is a történet alatt, de valahogy inkább a sztori elején bemutatott jellemzők alapján kedveltem meg. A végén még visszatér az a tipikus hősi jellem, ami az elején megjelent, de a történet közepe tájékán valahogy Heron személyisége a háttérbe csúszik. Helyette főleg a „mellékszereplők” brillíroznak.

Blood of Zeus
Forrás: Netflix

Testvére, Seraphim nagyon sok potenciált rejtett, és kíváncsi lettem volna, hogy vajon hogy alakultak volna a dolgok, ha a bosszúvágy és a hataloméhség nem lett volna olyan fontos számára. A két rab, Kofi és Evios hozta a klasszikust mint a főszereplő(k) segédjei. A kis humoros és a nagy komoly. Szinte filmbe illő volt minden jelenetük, zseniálisak voltak, ha mainstream, ha nem. Na és Alexia, az amazon. Gyönyörű, erős, magával ragadó. A DC féltékeny lehetne, hogy rajtuk kívül más is feldolgozott egy igazi ókori harcos nőt, és ráadásul milyen jól!

Zene és kép

Mindig is elkápráztatott, hogy vannak olyan műsorok, ahol a készítők képesek minden egyes részhez új és új intrót készíteni. Szerintem nagyon sokat számít az a minimális plusz feladat, amit ez igényel. Minőséget és törődést sugároz az a befektetett munka, amit erre szánnak. Na, itt ezt meg is kapjuk és ráadásul duplán. Minden bevezető máshogy írja ki a címet (az adott részhez illően), és szintén minden egyes intró és záródal más. Ezzel pedig minden rész egy külön kis bonbon, amit máshogy csomagoltak be számunkra.



A zenét illetően igazából nincs sok mindenről beszélni. A stílust hozták, mindegyik változatos, de igazából annak, aki nincs ehhez szokva, annyira nem fog elkülönülni egymástól, vagy lesz maradandó. Ez nem jelenti azt, hogy nem jók, csak annyit, hogy a fülünk nincs hozzászokva. A dalok mind-mind különlegesek és szépek.

A képről azonban lehet bőven beszélni. Azok, akik látták a Castlevenia-t, ismerős lehet számukra a tiszta, pontos és gyönyörű kivitelezés. Ha vannak benne hibák, azok csupán minimálisak, és nem sokáig emlékszik az ember rá, mert azonnal történik valami, hiszen a nagyjából 30 perces részekben folyamatosan pörögnek az események. A rajzolás mellett a színekkel is nagyon jól bántak az alkotók. Meleg színeket használnak főként, és azok mellé vibráló kék párosul. Csatajelenetek esetében láthatunk inkább hidegebb színeket, de talán arról így visszaemlékezve a Herkules Disney meséből Hádész jut eszembe. Hideg, kékes színekről, esetleg pirosról van szó ezekben a részekben.

Blood of Zeus
Forrás: Netflix

A harcjelenetek minden esetben látványos és izgalmas képet mutattak, talán egészen szolidnak nevezhető gore-ral. Az istenek vs. gigászok azonban kivételes jelenetek voltak. Kétszer csapnak össze a 8 rész alatt. Először csak visszaemlékezést láthatunk, aztán valós harcot, melyben a furcsábbnál furcsább lények látványa zseniális és fantáziadús. A visszaemlékezésnél a színek jelképezik, ha nem a jelenben járunk, és megismerhetjük a mítoszt arról, hogy kik is azok a gigászok. Habár kicsit finomítottak a történeten az írók, de így is csodás hallani egy ilyen lényeges ókori alkotásról a mai modern képernyőkön.

Ha már visszaemlékezés, muszáj Heronról néhány szót említeni. A vég felé közeledve a főszereplőnk visszaemlékszik apja tanácsaira, és ezt sajnos szerintem nagyon kínos módon oldották meg. Habár ez mellékes, mivel az utána következő események a háttérbe szorítják a kínos érzést, azért továbbra is ott motoszkált a fejemben.

Peroráció

A történet végén talán elnyerik méltó büntetésüket az emberek és az istenek, talán nem. Ez nem derül ki pontosan a történet végén, hiszen halhatatlan istenekről van szó, és valójában a halottak is csupán az alvilágba kerülnek, ahonnan már párszor próbáltak visszahozni lelkeket ókori hősök. Mindenesetre egy hatalmi vákuum alakul ki az istenek között, amire, ha jól értelmezem, Hádész fog pályázni a következő évadban. Igaz, arról még nem volt szó, hogy lesz-e új évad, de az író testvérpár öt évadot is könnyedén meg tudna írni ebben a témában. Az alapján pedig, hogy a Rotten Tomatoes oldalán a kritikusok százszázalékos értékelést adtak az alkotásra, nagy valószínűséggel várhatunk következő évadot.

Én mindenképp reménykedek benne, mivel amellett, hogy üdítő az egész hangulata, kulturálisan is fontos, hiszen talán közelebb kerülnek a fiatalok az ókorhoz és rájönnek, hogy az unalmas külső mögött mennyi izgalom rejlik a régi világban.


Hírdetés

KI NE HAGYD!