Szépen lassan hazánkba is kezd betörni az Amerikában már évtizedek óta tartó képregény láz/kultusz. Van is miből válogatni, hiszen a Marvel és a DC comics megannyi hőssel, történettel és alternatív univerzummal rendelkezik. Nem is csoda, hogy ez a két kiadó jár az élen, hiszen náluk vannak a legnagyobb népszerűségnek örvendő karakterek. Azonban nem szabad megfeledkezni a kisebb kiadókról sem, hiszen ezeknek nincs veszteni valójuk és éppen, ezért kísérletező szelleműek. Ilyen például a Dark Horse Comics is, mely leginkább az elvontabb és brutálisabb képregényeket forgalmazza és az ő égiszük alatt született meg az egyik legegyedibb képregény, amellyel valaha találkoztam: Az Esernyő Akadémia: Apokalipszis szvit, amit a Szukits internetes könyváruház jóvoltából volt szerencsénk elolvasni és tüzetesebben górcső alá venni.
Egy adott pillanatban és időben az egész világon egyszerre negyvenhárom különleges gyermek születik, akiket Reginald Hargreeves elindul begyűjteni. Sajnálatos módon csak hét újszülöttet tud megmenteni, akiket örökbe is fogad, azért, hogy tanulmányozva később a Föld védelmébe állítsa őket. Hogy még személytelenebb legyen a kapcsolat közöttük számokként nevezi el őket egytől hétig. Ezzel éket verve a gyerekek közé, ami ahhoz vezetett, hogy miután elérik a felnőtt kort szétválnak útjaik. Miután Hargreeves elhalálozik a testvérek újra összegyűlnek, de nem csak a gyász fogja uralni a nagy összejövetelt, hanem egy baljóslatú prófécia is, amely az apokalipszissel fenyeget. Így hőseinknek el kell ásnia a csatabárdot, hogy megállítsák a közelgő véget.
A történetről dióhéjban ennyit, mert a továbbiakban már nem lehetne róla spoilermentesen írni. A Hellboyt és egyéb horror és antihős képregényeket felvonultató Dark Horse nem kis fába vágta a fejszéjét, amikor rábólintott Az esernyő akadémiára, hiszen maga a projekt rendkívül rizikós volt. A történetet az a Gerard Way írta, akit a My Chemcial Romance nevű rockzenekar frontembereként ismerhettünk meg és itt is hozza azt a fajta elvontságot, amit a számaiban és klippjeiben láthattunk már oly sokszor. Persze az egy elvitathatatlan tény, hogy Waynek eszméletlen mélységekig terjed a fantáziája, így a felvonultatott karakterek egyedisége nagyban kitűnik a többi ismert hős közül. Olyan képességeket talált ki szereplőinek, amiket még máshol nem láthattunk, valamint olyan jól szövi a karakterek közötti kapcsolatrendszereket, hogy egy pillanatra sem érezzük kevésnek a hat fejezetet magában foglaló első kötetet. Magát a képregényt Gabriel Bá rajzolta, aki igazán nagy mesterembernek számít a szakmában, hiszen számos díjat nyert már műveivel. A profizmus ebben az esetben is látszik, ahogy az is, hogy rendkívül sajátos módon rajzol. Nem feltétlenül a karakterek kidolgozottságára fekteti a hangsúlyt, hanem inkább a részletekre és a hátterekre, persze a karakterek dizájnjára sem lehet panasz, de olykor az ábrázolásuk kissé elnagyoltnak hat. A James Jean által készített egyes fejezetek előlapján feltűnő borítóképek, viszont lélegzetelállítóak és olyan szinten adják meg az alaphangulatot, hogy képregények esetében ritka az ilyen.
Maga a kötet is rendkívül igényesen van összerakva. Egy összefoglaló borítóképpel kezdünk, amelyet a képregényt rajzoló Gabriel Bá-nak köszönhetünk. Utána pedig egy rövid előszó köszönti az olvasót, amit érdemes elolvasni, mert érdekes információk derülnek ki a készítőkről. Utána pedig megkapjuk a hat fejezetet, ami az első kötet adja ki. Miután ezekkel végeztünk egyből szembe találjuk magunkat egy utószóval, amit szintén nem érdemes kihagyni, mert ez a készítői folyamatokról számol bennfentes infókkal. A legvégén pedig jutalomként megtekinthetünk pár koncepciós rajzot, valamint a stáblista utáni jelenetek itteni megfelelőjeként egy több oldalas extra fejezetet.
