Elérkeztünk az idei év utolsó Hihetetlen Pókember számához, ami nemcsak a The Amazing Spider-Man #700-at tartalmazza, de egy nagyon új, nagyon meredek Pókember történetív kezdetét is.
Mivel ez a sztori a tengeren túl már hét éve elérhető és a nagy fordulat az előző számban megtörtént, nem tennék külön spoiler jelzést, aki viszont lemaradt az olvasásban, vagy nem hallott erről a meghökkentő szakaszról, mégis gondolja át, hogy tovább olvassa-e a következő sorokat.
A füzet elején láthatjuk, ahogy a Doctor Octopus testében ragadt Peter Parker kétségbeesetten próbál megoldást találni szorult helyzetére. A rozoga porhüvelynek már csak órái vannak, mielőtt végleg feladná a szolgálatot, és ez Peter Parker halálát is jelenti. Az idő szorítását érző Peter még a doktor régi cinkosaival is hajlandó lepaktálni, hogy mentse a menthetőt és visszakapja az életét. Mindeközben tovább csigázza az olvasót, hogy Oki-Doki Peter testében él és virul, átveszi életének minden területét, civilben és Pókemberként egyaránt.
Dan Slott eddig is nagyon rátermett Pókember-írónak bizonyult, és a kezei alatt némi túlzással minden története aranyat ért. Ezzel a váratlan húzással is sikerült elérnie a hatást: a hihetetlen felütés ellenére ez a sztori sokkol, és gyönyörű a párhuzam, ahogy a két főhős egymás emlékeit felhasználva aknázza ki sajátosan a másik eszköztárát. Slott másik érdeme pedig az, hogy meglépte, amit sokan nem mertek volna: Peter Parker elbukik. A történet végén nem győz a jó, nincs hősies utolsó nekifutás. Peter szó szerint az utolsó lélegzetvételig küzd, de a doktor beteg teste feladja a szolgálatot anélkül, hogy sikerülne visszafordítani a folyamatot. Szóval úgy fest, Pókember nélkül maradtunk…
…vagy mégsem? Habár ezúttal nem egészen szokványos a befejezés, Parkernek mégis sikerül meggyőznie a dokit, hogy igenis érdemes küzdeni az igazságért és az ártatlanokért. A megható párbeszéd végén pedig a falmászó egyik legnagyobb ellensége megfogadja, hogy folytatja a munkát; mi több, sokkal jobb Pókember lesz, mint az eredeti volt.
A továbbiakban roppant érdekfeszítő lesz látni, hogy egy mániákus őrült, aki többször megtámadta a világot, hogy interpretálja a „jobb Pókember” fogalmát, ezért mindenkinek melegen ajánlom ezt a történetfolyamot.
Humberto Ramos rajzai elég vegyes fogadtatásra leltek itthon, de én azok közé tartozom, akik kifejezetten kedvelik a munkáit. A kicsit elnyújtott alakjai szerintem jól passzolnak Pókember világához, és Victor Olazaba színei is szépen megtámogatják a hangulatot.
A füzet tartalmaz egy kedves kis rövid történetet is, amiben az öreg Peter Parker próbálja felidézni dédunokájának, hogy milyen volt Pókembernek lenni. A halványuló emlékekben össze-vissza kavarodó nevek és események kifejezetten mókásak és a történet is aranyos.
A Hihetetlen Pókember #54 tartalma tökéletes a sorozat jövő évi felvezetéséhez, ahol végre kiderül, hogy milyen is a Tökéletes Pókember. Ugyan ez csak a bemelegítés, de önállóan is megállja a helyét a két fő karakter és a kettejük közti dinamika okán. A füzet borítója pedig talán az egyik legjobb a sorozat történetében.
